Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878
1878-02-27 / 9. szám
annyi inventió, hogy talál firmát egy ujabb adónemre. »Farkasnak berket mutatni felesleges.« De, hogy a helyettesítés oly czikknél történjék, mely már igy is nagyon meg van róva, és melynek megadóztatása, mint alább kimutatjuk, a progressivitást elvileg meg nem türi : ez ellen sokunknak — és különösen a jó részt sportsman és nagybirtokosokból álló felsőháznak — akár a t. urak engedelmével, akár a nélkül, lesz méltó kifogásunk. Engedjenek igen t. urak egy nyilt kérdést. Olvasták e önök valaha az 1875. XXI. czikket? Nem gondolnám. Ha azonban mégis igen, akkor azon bámulok, hogyan ajánlhatnak ily absurdumot ! Tessék azon törvényt becses figyelmükre méltatni és azonnal át fogják látni, hogy az nem jövedelmi adó, hanem jogot megadóztató törvény. Hol hallották azt az urak, hogy a jognak van comparativusa, vagy ép superlativusa ? Nincs az sehol. Itt sem. Váltok vadászjegyet , mit kapok érte? Azt, hogy akár 100, akár 100,000 holdom van— gyakorolhatom vadászati jogomat. Punctum. Mi lenne hát a vadászjegy progressiv megadóztatása? A jog progressiv megadóztatása. És ez a fő absurdum. Ehhez nem kell commentár. A többit akár elhagyhatnák. De hát miután »Többen« urak a vadászat Izraelében járatlanok, hogy a tárgyat egészben ismerjék — elmondok még egyetmást. Azt mondják önök, ki nagyobb vadászterületen vadász — többet élvez, és ezért fizessen többet.« — Ez igaz is, nem is. Helyesen mindenesetre a tétel így áll : ki vadasabb területen vadász — az élvez többet. Lehet valakinek vadászterülete nagy, de ha élvezetet akar rajta találni, nagy költséget kell annál a vad tenyésztésére és óvására fordítani, mert ha ezt nem teszi, csak az az egy lesz bizonyos, hogy nem többet élvez, de többet fárad. Talán olvasták önök, hogy A-nél 300 nyulat lőttek — Y-nál pedig 1000-et vagy még többet, — és innen gondolják, hogy az illető — lévén jövedelme — kibírja a progressiv adót is. De tessék csak az érem másik oldalát is megvizsgálni — és mit találnak azon. Annak igazolását, amit Lónyay úr. mondott, hogy vannak kiadások, melyeket mindenki lát, és vannak olyanok, melyeket nem mindenki lát. Önök még tovább mennek, nemcsak csupán a jövedelmet látják, és nem látják azt amit nem mindenki láthat — de nem látják, vagy nem akarják látni azon kiadásokat sem, melyeket mindenki láthat. Mennél nagyobb a terület, annál több kiadásba kerül annak megvédése korunk communisticus hajlamai mellett; vagy, ha ezt kíméljük, akkor csak boszuságunk szaporodik progressive. Tovább megyek. Nagyobb vadászterület birtokosa azért, hogy vadját őrizhesse — s ezt önök elfelejtették — fizet ám az államnak is. Mert hát a vadorokat »Ave Máriával« kordában tartani nem lehet ; ha pedig fegyveres vadóróm van — mindeniknek biztos vadászjegyet kell váltanom. Így azután, ha Önök betekintenének az alispáni hivatalokban lévő igtatókba, meglátnák, hogy a nagyobb vadászterületek tulajdonosai — (a ki t. i. fizet) — most sem 12 frt 50 kr. fizet, hanem t. o. olyan szegény legény mint én 17 forintot, hg. Coburg pedig csak Gömörben 300 forinthoz közel. Hát nem elég progresszó még ez sem Önöknek ? Különbül talán felesleges is az ilynemű propositiókat komoly figyelemre méltatni ; de hát mikor a tapasztalás is áll, hogy ha a burján magja földbe esik — sokkal könyebben csírázik, mint a nemes életre való plánta magja. Azonban akármint bántsák is most szegény kormányunkat— attól ennél nem félek, hogy bármenyire regnáljon és rajta a fiscális szempont — ily igazságtalan és absurd tervet felkapva akarjon a Pamnass dicső csúcsára jutni. Egyébbiránt, ha már épen »Schwang«-ban vagyunk, hát az igazat megvallva, lehetne bizony ezen vadászjegyadóból több haszna is az államnak. De az út ennek elérésére. »Többen« urak, az önökével és ellenkező irányban vezet. Tessék a vadászjegy árát legalább felére leszállítani — azután módot találni arra, hogy ne csak az fizessen, ki még odáig nem birt qualifikálódni, hogy az államot lopni polgári erény ; de hogy mindenki, kinek vadászni tetszik , vagy vadászjegyet, vagy bírságot fizessen. S ez utóbbinak elérése sem épen oly nehéz. Tessék csak a község birájának, vagy policiális tisztviselőjének anyagi felelőség terhe alatt meghagyni, hogy minden a község területén vadászó egyén vadász jegyét előkérni ne permissiv jogának, de obligát kötelességének tartsa, s a ki azt előmutatni nem képes, azt igtatójában feljegyezve — felsőbb helyen kötelességszerüleg bejelentse, még pedig kettes birság terhe alatt ; továbbá a szolgabirónak vagy hasonrangú közig, tisztviselőnek is anyagi felelőség terhe alatt meghagyni, hogy a birák által vezetett lajstromot évenként legalább egyszer szigorúan controllizálják és ellenjegyezzék, ezen felül épségben maradván minden eddigi ellenőrzési mód, és végre szigorú végrehajtás a kihágók ellen — és meglátják önök, hogy az e téren befolyó jövedelem sokszor felül fogja múlni a jelen jövedelmet, sőt igazságos felosztás mellett még a kocsiadót és még sok mást is pótolni fog. Míg az önök propositiójának a vége az lenne, mint a dohánytermelés árának 5 — 9 frtra való emelésének, hogy ahol azelőtt bejött 2000 frt, most bejön 200. Ez gondolom nem volt önök czélja — de ez lenne az eredmény. Sok tér van még, melyet haszonnal lehetne felkeresni ; de erre nem itt van a hely.*) Isten velünk. Hanván, febr. 13. 1878. Hanvay Zoltán: Falkavadászat Göding körül. A tavaszi első vadászat f. hó 19-én volt. Jelen voltak gr. Esterházy Miklós falkanagyon kívül : Hohenlohe Róza herczegné, br. Vecseráné, Andrássy Gabrille grófnő (hintón) és leánya Irma grófnő (paripán), hr. Esterházy Pál, Prinz de Berghes, gr. Hunyady Kálmán, gr. Auersperg kapitány, Baltazzi Aristid és Hektor, Vicomte Martin du Nord, Polko kapitány, br. Hering és Boschan ur. Sikerülvén hamarjában egy magános szarvas ősapájára akadni, a falka reá vezettetett, s szimatot véve, megkezdődött a hajtás, mely 20 perczig tartó sebes futam után hallalival végződött, melynél az egész társaság jelen volt, kivéve Hunyady Kálmán grófot, kinek az a malheurje történt, hogy lova elragadván, egy fán lezsurolt. A hölgyek közül az első Andrássy Irma comtesse volt. — A társaság jó kedvvel egy második szarvas keresésére indult, s csakhamar talált is, melyet jó 3/4 óráig követett, de azután abbahagyott, mert sietett a Bécsbe visszainduló vonatra. Csak a master maga folytatá azt falkájával, s mint még az este távirat utján Bécsben megtudtuk, újabb 3/4 órás futam után Göding közelében ismét ballalit csinált. — Az első hajtás meglehetős talajon folyt, de a második hóval és jéggel Bácska 1878. február hó. Szegre akasztottuk fegyvereinket. Itt a tilalmi időszak. Most nem maradván más hátra, mint visszagondolni elmúlt élményeinkre, a gyönyörre melyet élveztünk, néha néha egy kis méreggel keverve, ha ugy például szép reménnyel telten elindultunk s búsan leverve tértünk haza. Ez utóbbi keserűségből kivált sokszor kijut nekünk. — Mily szivdobogva, irigy szemmel olvassuk sokszor : Itt és itt pár vadász néhány óra alatt ennyi meg ennyi vadat lőtt ! — Diana könyörülj ! Ha csak tized vagy huszad része lenne annak itt, mily boldog halandók lennénk. De egész nap kutyagolni, hol fázni, hol izzadni, és még néha vadat sem látni, ez a mi sorsunk ! És mi ennek oka ? — Erre megfelelni nem nehéz, mert annyiféle ok segít itt össze, hogy csak úgy válogathatni bennök. Először is az itteni vadászat-kedvelők nagyon elszigetelten tartják magukat egymástól, nincs összetartás ; — az igaz hogy igazi vadász is kevés van — pecsenye vadász az van elég. Másnak vadászati terén vadászgatni vagy agarászni , itt még hibának sem tartatik. — Vagy a vadászati tilalom időt megtartani ! No erre nem is gondolnak. Egyesülés — szövetkezés ! ezen szavak erre felé ismeretlenek. Másodszor az orvvadászok. — Ezek már kopó — vizsla — agár és bordóval egyszerre szövetkezve, minden legkisebb háborgatás nélkül űzik mesterségüket — vadász engedély nélkül, idegen területen. A vadászati engedély adó, mint tudjuk törvény — de megtartani, mint más törvényt is csak, — kevesen szokták, úgy gondolkozva: minek is tartanánk, ha úgy sem ügyelnek rá. Bérlett vadász területen pedig — miután az illető bérlő rendesen csak maga van néhányad magával, s ritkán tarthat felvigyázót, bátran lehet vadászni. Továbbá kedves polgártársaink, a földmíves urak, már ősi időktől fogva hozzá vannak szokva, hogy ha szántani, vetni, vagy más munkát végezni kimennek földjeikre, egész falka kuvaszt visznek magukkal ; erről pedig őket leszoktatni nem megy, ha csak minduntalan pert, per után nem akar az ember. — A falusi vagy városi elöljáróságnál pedig ez ellen panaszt tenni, annyi mint falra borsót hányni. Végre a sok ragadozó két és négylábú, tollas, tollatlan, melyek a vadat tojásban, zsenge korban pusztítják, mind meg annyi okozója annak, hogy vad állományunk ily silány. Ezen Jeremiád elmondása után feleslegesnek tartom a mult vadász idény egyes vad nemeinek mibenlétét tárgyalni, mert az egy szóval : rosz volt. Cak még két kaland elmesélését reszkírozom meg . Egy ismerősöm a tél elején kilovagolt két agárral nyulászni. Az agarok felhajtanak egy nyulat és éppen az arra vonuló Ferencz csatorna felé hajtják. — A csatorna tükre gyenge jégkéreggel volt bevonva. Szegény tapsi ijedtében a jégre ugrik, utánna az egyik agár, de mely alatt a gyenge jég ugyancsak ropogott és töredezett, s igy ez igyekezett a túlpartot elérni, mi sikerült is. A nyul azonban a jégen maradt, mely őt felbirta, — és azon baktatott. Erre oda ér a másik agár is, de ez már nem mert a jégre, — és igy kisérték szegény füles urat, az egyik agár az egyik, a más a túlparton a nyúlra morogva, mig végre a nyul megunva a szives kisérgetést, megpróbálta a kitörést, mely azonban szomorú végett ért. E télen történt az is, hogy egy nagyobb közvadászaton, melyre szépszámú vendég sereg gyűlt *) Teljesen osztjuk ez e czikkben mondottakat . — részünkről még azt jegyezzük hozzá, hogy a vadászati jognak a »Nemzeti Hírlap« idézett czikkje szerint leendő megadóztatása már csak azért is iszonyú képtelenség, mert nem alkalmazható azokra, akik földbirtokkal nem bírnak, de azért ezer meg ezer holdakat is átvadásznak évenkint. — Másrészt pedig ezt a complicált methodust, lehetetlenség volna ellenőrizni. — Ily impracticus javaslatok helyett, helyénvalóbb volna a kormány figyelmét egy correctebb vadászati törvény szerkesztésére, vagy a már meglevőnek szigorú végrehajtására fölhívni. — Lapunk ugy a törvény alkotásában elkövetett tévedésekre, mint a hanyag végrehajtásra sokszor rámutatott, de szavunk »elhangzott a pusztában.« Szerk. 61 fedett területeken át vezetett. Az ebek jól dolgoztak és sokat kiáltottak. Szombaton is volt vadászat, melyben ő felségeik a Király és Királyné is részt vettek. Keddre is volt vadászat tervezve.