Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879
1879-07-03 / 27. szám
JULIUS 3. 1879. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. К ШШК ̋» УШШ£Х Körültekintés a Sport mezején. Julius 6-án futtatják a Nord-Deutsche Derbyt Hamburg gyepén, honnan ama meglepő tudósítást kaptak a napokban, hogy Blaskovics Ernő úr Purdéja, melynek igen jó kilátása volt e díjra, mint azt a berlini versenyek után elemeztük, — útban van hazafelé Kincsemmel és Csillárral együtt. — Még nem tudjuk, mi baja lehet a lónak — melyel együtt Kincsem és Csillár is hazajön — de alkalmasint lábának lett valami bibéje, mert Hesp azt írja, hogy egyébként egészségesek a lovak. A hamburgi Derby ilyenformán ép oly nyilt kérdés, mint volt a bécsi Derby, s valószínű indulókul maradnak német részről : magy.-osztr. részről : Blue Rock Picklock Donnerheil Tristan , Künstlerin Rifleman Antonelli Ilona: Goldfisch Walzer Mars és Page. (Azóta, midőn e sorokat írtuk, megjöttek Blur lovai , mind egészségesek, kivéve, hogy Purdénak valami meghűlésből eredt merevsége van váll lapjában, mi miatt kissé sántít. Ezt ugyan remélhetőleg pár hét alatt kiheveri, de miatta nem indulhatott a Norddeutsche Derbyben, melyre igen nagy kilátása volt. * * * A hg Hanau féle istálló lovai, illetőleg Amaranthus és Harry Hall — mint halljuk — nem mennek ki Francziaországba. Már a bécsi versenyek utolsó napjain is úgy vélekedtek — kik Amaranthus lábait szemügyre vették, hogy hoszszabb pihenést fognak igényelni. * A bécsi Jockey-club külön palotát szándékszik építeni, s e ezélra 300,000 frtos kölcsönt akar összeszerezni aláírások útján. A kölcsönben kiki tetszése szerint vehet részt, s a befizetett összeg után 5°/0 kamatot nyer. Az egész kölcsön ötven év alatt törlesztetnék le. A palota a Schwarzenberg-Strasse 1. sz. alatti jelenleg üres telekre van tervezve. * A csehországi versenyegylet belátva azt, hogy az 1000 aranyért áprilisben futása a 3 éveseknek 1x/2 mfdre — sok, egy köriratot intézett mindama versenyló tulajdonosokhoz, kiknek lovaik vannak nevezve a jövő évi (1880-ki) dijra, hogy egyezzenek bele, miszerint a távolság 1 mfdre, a terhek pedig, a kora tavaszi időnek megfelelőleg 53,12 és 52 kilogrammra szállíttassanak le. Ez lesz különben, mint hallottuk, az utolsó 1000 arany Prágában, mert e dij jövőre (1881-től kezdve) a bécsi májusi versenyekre lesz adva, rövid nevezési idővel. — Bécsnek ilyformán két I. oszt. császárdija lesz, egy a nyári, és egy (1 évesek nevezésével) az őszi versenyekre. * * * A berlini versenyek eredményéről a »Sporn« újabb száma bővebb áttekintést hoz s írja többi közt, hogy nagy vihar tört ki és abban a pillanatban, melyben a »Kincsem« az ezüst pajzsért futott. De a kitűnő kanczát ez legkevésbbé sem zavarta, könnyedén, közömbösen vágtatott Altona előtt a kitűzött czél felé, hol nagy lelkesedéssel fogadták. Maga a német császár is különös érdekeltséget mutatott Kincsem iránt, kinyilatkoztatva, hogy Magyarország eme csodalovát szeretné megszemlélni. Az agg uralkodó mit sem törődve a villamos viharral s szakadó esővel, — miután Mr. Hesp a császári páholy közelébe nem vezethette Kincsemet, — lement a gyepre s közelből vette szemügyre, érdekkel kérdezősködvén a lótulajdonosa Blaskovics Ernő ur után, ki azonban — gazdasági ügyeivel lévén itthon elfoglalva — nem lehetett jelen csodalovának emez ujabb győzedelmén. Schleswig-holsteini Frigyes herczeg, szintén meglátogatta Kincsemet a boxban, kiváló érdekeltséggel szemlélve azt; a müncheni Adam Emil pedig meg van bízva, a Kincsemet az »Union« club« képtára számára lefesteni. Ugyancsak a »Sporn« megemlékezvén Purdénak általunk említett bajáról, azt írja, hogy állítólag megsántult volna. Maga Hesp is pár napig gyöngélkedett : erős lázban feküdt. * * * A windsori »The Royal Stakes»-ben a Westminster herczeg két éves pej ménje Dourance lett a győztes, heves küzdelem után fél hoszszal verve meg gr. Festetics Tasziló Valentino-ját, melynek hét fontot engedett. A nyertes mén apai részről Rosicruciantól ered, mig anyai részről Fenellától, ez importált kanczától, mely ötezer forintért ment át a gr. Hunyady Imre birtokába s melyért az angolok közelebb tizenötezeret adtak, hogy viszszaszállithassák eredeti hazájába. Dourance esélyére nem csekély befolyással lehetett az a körülmény, hogy lovarja a híres F. Archer volt. A Gróf Festetics Taszilónak ugyanott, az »Athen Plate«-ban (szintén kétévesek versenye) futott The Palmer-Chieftain's Daughter sgaménje, de úgy látszik sok volt az a 13 fontnyi teher, amennyivel többet vitt, mint a győztes kancza, Mr. Sherborn »Cabul«-ja (ap. Kingcraft a. Forecast) mely három hoszszal könnyen nyert, s amaz csak a második helyet biztosithatá magának. első napjaiban szerencsésen megérkezett Tenthotelbe (Natal közelében) hol Mr. Smith vendége, s hogy a Vaal folyam fövenyében egyre több gyémántot találnak, s a szerencset kergetők ezreinek vándorlása az ég minden tájairól egyre tart e reménybeli Eldorado vidékeire. A jámbor hottentotta hajcsár rendkívüli örömet mutatott találkozásunk felett, de úgy találta, hogy a vadonban barangolás alatt megfogytam és megfeketedtem. Valót mondott, mert az afrikai sivatagokon való vándorlás, épen nem alkalmas a gömbölyű embenpoint-ek növelésére. Másnap ismét kellemes meglepetésben részesültem. A Capt. Le Vert-hez siető küldönczök értek hozzánk, kik részemre is európai hírlapokat és leveleket hoztak. A közlemények 1869-october 28-tól 1870-február végéig terjedő időről szóltak, mégis mily nagy újdonságok voltak ezek minekünk ! Augusztus 8-án déli egy órakor a Tati telephez értem. A közép afrikai dél árnytalan izzó, fantasztó heve ült a tájon, s köröskörül egyetlen élőlény nem mutatkozott, csupán a kémények felszálló füstje árulta el, hogy itt is emberek laknak. Ilyenkor a bányász is elveti csákányát , az őrjítő hőség elől kunyhója árnyába menekül. Maga a növényzet ép ily vigasztalan képet mutat. Az esős évszak szingazdag növénypompája eltűnt, ligetek és bozótok lombtalanul meredeznek , még az aloe vastag húsos levelei is elvesztiék zöld színüket, szennyes barna bőrszerű anyaggá zsugorodván össze. Csupán a távolból int egy zöld szalag, a Tati partjait szegélyző mimosa fák kígyódzó szalagja. Ennek még az aequatori hőség sem árthat. Senki se látszott észre venni közeledésünket. Annál jobb — gondolom, — meglepjük ismerőseinket. Az első kocsin megerősített árboczkára felvonattam a német lobogót, s embereim mindegyikének egy egy töltött fegyvert adván kezébe, amint a telep szélső kunyhóját elértük, jól sikerült sortűz reszketteté meg a telep mély csendjét. A fegyverropogás megtette hatását, s pár percz múlva minden oldalról özönlöttek a telep lakói — régi ismerősök és új jövevények egyiránt felénk. Capt. Le Vert — ki azóta egy kis csinos nyaralófélét épittetett magának a telep egyik legmagasb halmán — azonnal vendégeül hivott, s én készséggel fogadtam el azt. Hogyne ! Csaknem 18 holnapi vándorlás után először ismét európai berendezésű lakásba juthatni . . - ez nem csekélység. Estére — természetesen — nagy Whisky punshh főzés rendeztetett, s a társaság vidám beszélgetésre gyűlt össze. Száz kérdésre kellett választ adnunk, sok szerencsekivánatot viszonozni s hallottunk ép annyi hirt a sivatagok különféle karavánjairól. Magában Tatiban külsőleg nem sok változott a dolgok régi rendjében, s a bányászok még most sem jutottak gépekhez, s igy e fáradságos a munka, még mindig gyéren fizetett. A korábbi lakók közül sokan eltávoztak, de helyöket ismét új kalandvágyók foglalák el. Én a pihenés napjait arra használtam fel, hogy beszerezzem a kifogyott készleteket, s intézkedjem a további úthoz szükségesek iránt, mert erre Sochongig egyebütt alkalom nem kínálkozik. Két derék benszülött kisérömtől is búcsut kellett vennem. Szerződésük idáig szólt, a én a kikötött díjon felül gazdagon megajándékozva őket, váltam el a mindig vidám Sililo-tól, s hű és megbízható Induke-mtől. Elutazásom előtt az utolsó alkonyon D. Coverly kíséretében egy kegyeletes látogatást tettem közös barátunk Harley sírjánál, amely fölött a bányászok által emelt tömör, díszes emlék hirdeti e tettvágyó, derék ,ifjú nevét. A sors megtagadta tőle, hogy ködös hazáját Skóciát viszontláthassa, de barátai legalább gondoskodtak róla, hogy hamvai háborútlanul pihenjenek, síremlékét hosszú időkön hirdesse a szikla pyramid. Kik e sorokat távol, boldog, műveit földeken olvassák, alig érezhetik át, mily fájó hatást kelt egy ily magános sire vadonokban. Itt a hol a világ ura — csak kincsvágy vagy kaland szomjból keres gyorsan változó nyughelyet, hol kegyelet és gyöngédebb érzelmek csak alig nyilvánulhatnak, egy ilyen emlék: valódi »Mementó« az emberi önzés ellenében. Lembergi versenyek. A lembergi gyepen tartott idei versenyek meglehetősen locális jelleget viseltek, amennyiben a nem Gallicziában ellett lovak az államdíjakban való részvételtől elzárattak, s csupán az »Aszszonyságok dijá«-ban, a lembergi és Reiter-club akadályversenyekben nyílhatott alkalmuk a versenyzésre. E körülmény folytán aztán nem csoda, ha a futamok még oly mérvben sem keltettek emócziót, mint a közelebbi , immár hanyatlásnak indult években. A két versenynap tíz futamában mindössze tizenhat ló szerepelt, melyek közül voltakép csak a Myslowski úr istállója és még Masquerade. Villám mutattak oly condiciót, mint minden versenylótól megvárhatni. Ekképen nem a vérjelességben való különbözet, mint inkább a condició okozta ama fölényt, melyet a Myslowski-féle istáló ezúttal átalában a többi felett kivívott. Young Blinkhoolienak a 2000 forintos államdíjra való esélyét a kemény talaj hiússta meg, melyen annyira letört, hogy alig remélhető, miszerint versenypályán valaha szerepelhessen. Lohengrin is lovarjának Buttersnek köszönheti diadalát, ki a többi lovarral szemben könnyen adhatott tíz fontot. Az első napon, úgy az ivadékversenynél, mint az asszonyságok díjánál Myslowski urnak könnyű volt a diadala. Ez alkalommal nyílt alkalma az ifjabb Myslowskinak is, bemutatni gentlemanrideri képességét, mint olyan, ki később a turfon szép nevet vívhat ki magának. A Reiterclub akadályversenye nem kelthetett nagy izgalmat, mert előre látni lehetett úgy Villámnak, mint Masqueradenak Albánnal szemben túlnyomóságát ; noha e szürke másnap, a lembergi akadályversenyben felülmúlta az iránta táplált véleményt, szépen * 227