Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879
1879-02-20 / 8. szám
66 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP, több, saját nevelésű anyakanczájának is győztes fiai futnak már a gyepen. Prince Giles — melyet Kincsem elleni többszörös kísérletei után jól ismerhetnek a pestiek is, egy gyönyörű alkatú nagy pej mény képességére nézve elég bizonyság lehet az, hogy Doberan gyepén — a németek legjobb lovát, Vitust, mely addig 7-szer győzött, legyűrte, mig Altona harmadik volt; Baden-Badenben pedig az egyedüli volt azon sok ló közül, mely Kimcsemre veszélyessé vált. — Oroszvár egy 16 markos, izmos csontos, sárga mén, igen rikító jegyekkel (három lábára félszázig kese, s homlokán egy hosszú hóka van) hozá meg az idén gr. Henckelnek a legnagyobb eredményt , a Norddeutsche berligt, melyet először vivott ki ez istálló mióta e dit fennáll, daczára annak hogy egy évtized óta küzd érte. Oroszvár legszebb győzelme volt ezenkivül a hamburgi gyepen a Renardverseny, melyben Pfeil és Altona ellen tudott győzni. Mondják azonban, hogy itt egyik lábán valami megbomlott volna, — de valószínű, hogy az őszi és téli pihenés után ismét meg fog jelenni a tavasszal. — Sabinus, egy remek alkatú, közép nagyságú aranysárga mén, egyike a fáradhatlanabb lovaknak 12-szer futott, s 6-szor lett első, 4-szer második. Mint a pesti Nemzeti-díj nyerője — olyan lovak ellen mint Altona, Wild Rower, — a legjobb versenylovak közé tartozott, s ezt Németországban is bebizonyítá, a jövő évre azonban aligha fogja bírni a győzelmeiért reá rovandó terheket. A tavali 2 évesek közt a legkiválóbbak egyike volt Picklock, Buccaneer fia a Sexagesima kanczától, mely ezelőtt egy deceniummal a legsebesb kanczák egyike volt ; fia öröklé tőle e sebességet, apjától pedig a kitartást; taval 6-szor győzött; itthon a prágai két éves versenyben, Németországban pedig a badenbadeni Zukunftspreisben alapitván meg hirnevét, melynek folytán egyik főkedvencz az idei Derbyre, s bárha előlábára nem a legtartósabbnak látszik is — de bizni lehet idomárja ügyességében, ki minden erősb kockáztatástól vissza fogja őt tartani. Little Digby, kis csinos kancza, mely tavaly májusban itt a pesti gyepen futott először, és Amaranthus mellett 2-dik volt (utánaa Purdé), később visszament formájában, s aligha lesz belőle valami, ellenben Tristan, melynek idehaza semmit sem sikerült kivívnia, Németországban egy futásban oly igen jó társaságot (Antonelli, Bismark) vert meg, hogy ha e csikók csak félig oly jó versenyzők mint diplomaták a nagy nevű államférfiak, kiknek nevére keresztelvék v úgy Tristantól a jövő évre itthon jobb szereplést várhatunk mint taval, csak a különben jól alkotott mén kissé hosszabbra nőhetne. Ily eredmények mellett az istálló többi lovainak (Basswell, Pharao, Old England, Hungaria, Phoebe) szereplése elenyészik, és legfelebb még Achillest említhetjük fel, leginkább azért, mert ez már Buccaneer egy unokája, s azt bizonyítja, hogy a kisbéri öreg apaló fia Flibustier, odaát Németországban szintén jó sikerrel kezdi meg új szerepét , kár hogy gr. Henckel e lovat eladta külföldre. Egyébiránt ez volt az egyetlen ló, a tavasiak közt, mely gr. Henckelnek nem saját nevelése volt. Gróf Festetics Pál dégi istállójában 1878 elején, Grimshaw idomár egy egész tuczat lovat készített a hadjáratra, melyek közt volt a két 4 éves Ostreger kancza : Erzsi és Bimbó, kik 3 éves korukban igen kitüntették magukat, s Tallér mint jó 2 éves mutatkozott. Ez utóbbi Labancztól, gr. Festetics saját nevelésű ménjétől való ; volt ezenkivül 3—4 darab 2 éves is, u. m. Chelsea, Clarisse, Carolina és Miss Rower. —Az idősebbek közül Bimbó mindjárt a tavaszi gyakorlatok elején a ménesbe küldetett, mert egy gyakorlatnál a kancza — melyet mindig nehezen lehetett tartani, megszökött, s közel egy posta-stallót vágtatott a kemény országúton, mire inai megdagadtak ; kiheverhette volna ugyan, de erős futás után bizonyára ismétlődött volna az, s így tulajdonosa még azon a tavaszon felhágatván Buccaneerrel, egy évet nyer vele. Bimbó helyett az istállónak Wild Rover lett főkedvencze és nem is csalódott ; említettük már hogy taval a bécsi áprilisi meetingen mily szép versenyt futott Kincsemmel ; ez időtől az év végéig 14-szer futott s ötször lett első, legjelentékenyebb győzelme a prágai 1000 aranyban volt a Berlick, Outrigger és Sabinus ellen, mint az év legjobb lovai közé helyezé ; sajnos, hogy a mén szeszélyes, mi által több versenyt el is vesztett. Erzsi egyike volt az év legderekabb kanczáinak a versenytéren , roppant terhet bírt vinni, s mindig készséggel ment. Igen szép győzelmet vívott ki a bécsi handicapben, hol 1x/2 mldon és 60 kiló alatt oly jó társaságot vert meg, mint Blankenese, Outrigger, Bihor, Basswelt és Critérium, később a pesti, utóbb a debreczeni gyepen vállizom-rándulást kapott, s e miatt ő is a ménesbe küldetett. Tallér egy csinos sárga kancza, a mult évben 2-szer első, 6-szor második volt. Legszebb két futása volt a bécsi 400 aranyért és őszszel a Jockey-club-serlegért ; amabban a 2-dik helyért megverte Oroszvárt, Berücket, a Peon Grand Duchess kanczát s még más 3 lovat ; emekben kemény futást tett Altonával, mely csak az utolsó galop-ugrásokkal rázta le nyakáról, ellenben megverte Pfeilt. Nagyon valószínű hogy e versenyt mar megérezték, mert a pesti Inportdíjban már bepólyázott lábszárakkal jelent meg ; mindemellett oly jó lónak tartották, hogy az indulás előtt csak kétszeres pénzért volt kapható. Gr. Festetics azonban tudta hogy baja van, s kinyilatkoztatá, miszerint Wild Roverrel akar nyerni — mi fényesen sikerült is Bolygó ellen. — Miután az idén ismét az idomitás alatti lovak közt látjuk, valószínű , hogy egy vezető ló szerepén kívül, még nyilvánosan is fog szerepelni. — Az istálló két évesei közül a mult évben különösen kitűnt Clarisse, az öreg Cotswold és a Corinne kancza egy leánya, mely ötszöri győzelemmel közel 7000 frtot nyert. A kancza tulajdonképpen pallini Inkey István úr tulajdona volt, s csak idomitását és versenyeken kipróbálását vezénylé gr. Festetics. — Kissé hirtelen növésű de nagy szabású versenyló Chelsea, ki szép 2-dik és 3-dik helyekre futott fel a legjobb 2 évesek ellen , s mint 3 éves azt hisszük hogy még többet fog mutatni. Legtöbb reménnyel vannak azonban Déghen mint halljuk Carolina iránt, ezt a gróf a maga idején legderekabb kanczája Andorka (a Nemzetidij nyerője 1871-ben) és Cambuscan után nevelte. Andorka a legerősb és sebesb Buccaneer-kanczák egyike volt, s a mult év elején — miután nagy árért (16000 frt) kérték, s a grófnak két csikója volt tőle — Poroszországba vitték ki. Kíváncsiak vagyunk hogy a Buccaneer és Cambuscan vérek elegyedése mily eredményt mutat Carolinában. (Folyt köv.) ? ajd a a. Vad élet a Rocky Mountains alján. (A »Chasse illustrée« utáv.^ VI. Napkeltével Cézár már fölemelkedett fektéből. Egyet nyújtózkodott s mint jól nevelt állat, oda ment az öszvérhez, jó reggelt kívánni. A szegény Liese azonban az előbbi nap fáradalmaitól anynyira el volt lankadva, hogy nem is gondolt a fölkelésre. — Hé, bajtárs ! — kiálték Kriegerre, — keljen föl ! Hiszen csak nem fogjuk a nap legszebb részét alvással tölteni ! ? Krieger pedig azzal válaszolt, hogy a másik oldalára fordult s még dühösebben folytatá bortyogását a két rizma papir között, melyek őt, mint erődök, a megtámadtatás ellen védelmezők valának. Boszankodva kaptam föl egy égő hasábfát s oda tartottam azt az egyik rizmához, mely azonnal meggyuladt s jobbot vetett. Hirtelen lefeküdtem a földre s tettetem magamat, mintha aludnám. A másik pillanatban már Krieger is fölugrott, mintha kígyó csípte volna meg s köhécselve, kapkodva iparkodott drága kincsét megmenteni. Én is fölkeltem s csodálkozva bámultam feléje. Mint valami szénégető, megperzselődve, kormosan hadarászott, kapkodott a szerencsétlen botanikus az ő hosszú kezeivel, keservesen nézve kincsének hamuvá vált maradványait. Sehogy sem tudta a szerencsétlenség okát kitalálni. De hát nem lehetett sokáig jajveszékelni, tovább kellett mennünk. Az én eljárásom kissé durva volt, de megtette hatását ; később gyakran megbántam, hogy sűrűbben nem alkalmaztam azt, útitársam makacs megátalkodott természete ellen. A szegény Liese jókora terhétől szabadult meg , de még mindig ott volt a másik rizma, melyet nagyobb részben megmentett a tűz pusztításától. Miközben állatainkat itatni vezettem s a reggelit elkészítem, Krieger botanizálni ment, hogy az áldott, jóságos természettől tűzkára miatt kártérítést vehessen. Csakugyan nemsokára egész rakás kincscsel tért vissza, úgy hogy féltettem szegény Lieset, hogy újra nagyon meg lesz terhelve. Minthogy még jó darab földet kellett végig járnunk, míg a hálóhelyre érkezhetünk, élénken sürgettem az indulást. Miután Liese-re a tudós fölrakta málháit s én Cézárt fölnyergeltem, a bölénykört összegöngyölgetve fölakasztottuk egy fára, ama reményben, hogy majd visszatértünk alkalmával ráakadunk. Ismervén a vidéket, a melyen átvonulni szándékoztunk, — sokat kóborolván rajta vadászat közben, — gyorsan haladtunk a magas fa daczára is. Déltájban a Leonenak egy ágához érve, pihenőt tartottunk. Krieger — kinek én a bölénybör helyett kárpótlásul szarvasbőrt ígértem — egyre zaklatott érte ; persze én későbbre biztatgattam. A tudós a pihenési idő alatt is kézzel-lábbal el volt foglalva a gyűjtögetett növények sajtolása és száritgatásával, s ha ezzel kész lett, újabb növény után nézett, azzal nem sokat törődve, vájjon elbirja-e Liese azt a sok nyers dudvát. Egyébiránt megboszulta magát az öszvér, mert míg ő oda kóborolt új szállítmányért, addig a falánk állat, gazdájának növénykincséből jó rakást megcsemegészett. Mikor három óra tájban fölkerekedtünk, a nagy hőség már elmúlt. A táj kissé hullámzatosabb jelleget öltött ; a prairiék gyakrabban voltak erdőkkel megszakgatva, s az egyhangú sikon egyes halmok emelkedtek ki. A fű nem volt többé oly magas s az öszvér könnyebben lépdelhetett a Cézárom nyomába. Alkonyattájban elértük a »Turkey-ereck«-et (Pulyka-folyam, mely nevét általam nyerte, onnan, mivel környékén tömérdek szárnyas vad szokott tanyázni. A vadpulyka, mely különös előszeretettel tartózkodik a Szent-Lőrincz-, Missisipi- és Delaware folyók és mellékfolyóinak erdős partjainál, pompás pecsenyét nyújt. E madár nagysága és ereje felől fogalmat szerezhetünk, ha tudjuk, hogy egy jól kifejlődött hím 30 fontot nyom, míg baromfiudvarainkban a legnagyobb házi pulyka is alig nyom többet 15 — 16 fontnál. Még elég világos volt, hogy alkalmas megháló helyet kereshessünk a víz közelében. Itt tanácsosnak tartottam Cézárnak a lábára békét alkalmazni. Eképen kényelmesen legelészhetett, de csak lépésben járhatott. Biztosítani FEBRUÁR 20. 1879. Gyep-érdeküekt Megkaptuk a sopronyi versenyek programmját is, melyben az idén nagyszerű változtatás történt. A tavaszelői kis meeting ugyanis teljesen az ezen időszaknak megfelelő, és a verseny népszerűsítésére czélzó különféle trabi-versenyekre, akadály- és