Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880
1880-01-01 / 1. szám
2 vitel teszi virágzóvá; ez hoz magával némileg stabil árakat és értéket. Nálunk furcsa anomália uralkodik abban, hogy a telivér éves csikó értéke s azonos a külföldi eladásoknál bárhol elért árakkal, a belföldi tenyész anyag becse ellenben néhány száz percenttel csekélyebb mint már német szomszédaink piacán. Bárki kezdené meg, természetesen kellő öszszeköttetésekkel, a telivér-tenyész anyag kivitelét Magyarországból, dúsan jövedelmező üzletre szánná magát. A versenyzés is nagyobb haszonnal járna, a jelennél még több vállalkozási szellemmel. Lingchampl könnyebben, Newmarket épen olyan könnyen elérhető mint Hamburg, helyesen osztályozva és kezelve versenylovaink bőven nyerhetnének díjakat franczia és angol vetélytársak ellen. Minden eddig test próba sikerült, 1879-ben nyertünk versenyeket Rumániában, Olaszhonban, Németországban és Angliában. Nomádok voltak mind főuraink, mind pedig újabb honpolgáraink ősei, miért nem követjük példájukat. Ahol a tőkepénz hiánya érezteti magát , ott általános a pangás, és talán ez sújtja kisebb-nagyobb mértékben a fenálló versenyistállókat. Ama verseny-istállókra nézve, melyek keletkezhetnének, csak azt mondhatom : az arany az aranyra nézve mágnes erővel bír. Egyébiránt tisztelt sporttársaim és sportbarátok , ne jajgassunk, ne tegyünk senkinek se szemrehányást, ne vádoljuk a mostoha körülményeket mindaddig, míg önmagunk vagyunk a főhibások telivér tenyésztésünk és versenyeink kevéssé rózsás jövőjét illetőleg. Vannak alsó és felsőházi tagok sorainkban , lépjenek ezek föl ott, hol hivatvák szóljani. Mutassák ki az ügy fontosságát, bizonyítsák be, hogy tekintélyesebb országos segélyre van szükség. A franczia Sans-culotte-ok milliomokit szavaznak meg évenként méntelepeikre és verseny czélokra. A német professorok folyvást emelik azon öszszegeket, melyeket a kormány a telivértenyésztés előmozdítására és versenydíjakra fordít. A magyar képviselő siker lenne azon érvek irányában, a melyek ott döntők a tárgy felett ? — Nem hiszem. — De néma gyereknek az anya sem érti szavát, és mi némák vagyunk szóval is, tintával is, főleg pedig ez utóbbival, nehogy íróknak neveztessünk. Ámde Széchenyi István irt, Desewffy Aurél irt, és azért nem homályosstá sem tinta, sem egyéb folt czimeiüket. Helyes irás — Richelieu szerint — fölösleges. Ha valaki kiderítené, hogy ez utóbbi véleményt tényleg osztom, igaza van; a dolog érdemére nézve ellenben nekem van igazam. Ellenérvekre kész vagyok felelni. TARCZ A. Jegyzetek a pisztráng-horgászat köréből. Közli : Sir John. „Szép látni a halat horgászva, hogy vág Arany szárnyával ezüst hahón át , hogy kapja el mohón csalótelét.” Shakspeare (fonl. Arany János) „An honest sport that is without debate." — John Dennys. IIA) Tanulmány okából a pisztráng télben is megfigyelendő lévén, már januári első napjaiban, egy derült napon délután kirándultam a Dobsa patakhoz. Mivel e patak merőben forrásvízből áll, melynek középhőmérséke télen 5—fi C°-ra rúg, soha sem fagy be, kivéve alsó részleteit, ez okból igen alkalmas arra, hogy benne a pisztrángot térben megfigyelhessük. — Nehéz volt a térden felül érő hóban gázolnom le s fel a patakparton; csak nagy figyelem mellett sikerült 5—6 pisztrángot fölfedeznem; valamennyi nagyobb, egészen csendes vizű zsomleban volt, s a sekély vízben lent a fenéken hasalt. Hosszan néztem őket, de helyzetét egy sem változtató, mozdulatlanul, mereven feküdtek. Csalétkül természetesen csak művi jegyet használhattam, előbb a „March brownt" vettem, mit azután „Red és Soldier palmer"-rel cseréltem fel. Két és fél órai szorgalmas halászat alatt, csak nehezen sikerült három középnagyságú pisztrángot fognom, mindegyiket a „March brown"nal; az egyik nagyon mohón, jó mély vizből dobta ki magát legyemre; több hal nem nézett felé sem, pedig a pataknak szép állománya van. Halaimat horn közelebbről megvizsgálván, feltűnt igen élénk színezetük, gyönyörű márványzatuk; a kettő szánandó conditióban volt; az igen petyhüdt izomzatú törzs elsoványodott, igen vékony s a nagy, csontos fejjel semmi arányban állónak sem mutatkozott, a szemek kiállók s nagyoknak tűntek fel, a bőr erősen túltengett s igen vastag, szívós, átlátszó nyákréteggel volt bevonva, hasonlóan valamennyi uszony is. E nyákréteg eczetsavval kezelve igen szép, világos kék színt adott. A gyomor és az egész bélcsatorna, eltekintve a benne foglalt kevés barnás nyálkától, absolút üres volt. Csak az egyiknek gyomrában találtam egyetlen rovarálczát, valamely l'hrygaueida faj, homokszemekkel burkolt álczája lehetett. E hal a másik kettőhöz képest feltűnőleg jó conditióban volt, s bár nagysága s szerveinek kifejlettsége mutatta, hogy ivarérett, mégis ez évben nem ívhatott; úgy hiszem, ama pisztrángok közé tartozott, melyek Sir Humphry Savy vizsgálódása szerint, csak minden második évben ívnak. Van azonban sok oly pisztráng is, mely egész életén át avásé"marad. Ily halnár az ivási folyamat nem állván be, nem is vonja magával a szervezet nagyfokú anyagfogyását, ily pisztráng télen is vadászni szokott s középszerű conditióban marad. És bár jól felismerhető ivarszervekkel (petefészek vagy here és ivarbimbó) bír, mégis ezek csak diaványosan vannak kifejlődve, a peték sohasem nagyobbak kölesszemnél s nem üríttetnek ki, amennyiben a petefészektől soha el sem válnak. A terméketlen (steril) pisztráng már külsejében is különbözik a szaporodásra képestől. Teste véznább, a hát keskeny, az oldalak hirtelen domborodtak le, az uszonyok keskenyek s igen gyenge sugarak által támogatvák, a fej kicsiny, amennyiben az álkapocs s a kopoltyú fedő csontjai fejlődésükben mintegy elmaradtak, valamint a szemek is, melyek feltűnően kicsinyek, a szájnyílás soha sincs a szemen túl behasítva mint, más pisztángolulás, az ivarbimbó pedig igen pici, a hús szerfelett finom izomrostokból áll s a legízletesebb. Három ízben rándultam még ki január és február első napjaiban, mindannyiszor a Pöllnitzbe, itt a víz csak helyenként nem volt befagyva. Azon helyeken alud legtöbb pisztráng szokott tartózkodni, tettem kísérleteket, többféle legyet s művi halacskát is próbáltam, de minden siker nélkül. — pisztrángot nem láttam. E pár kirándulásból megtanultam, hogy télen is lehet ugyan pisztrángot horogra fogni, de a még téli lethargicus állapotban tengődő halnak csak kivételképen sikerül étvágyát felingerelni, csak elvétve megy a horogra. Egyébiránt ilyenkor a horgászat már csak a jeges víz, s általán a téli évszak miatt is elveszti minden vonzerejét, de főleg azért van nagyon megnehezítve, mert az átnedvesült sinór hamar fagyos és merev lesz, a selymér szálra mintha jéggyöngyök volnának felfűzve, a légy is összefagy, idomtalan lesz, a horgot csakhamar jégréteg vonja be, eszközeink merőben használatlanokká válnak. Megvallom, hogy midőn egy prémes kabátban, nyakig beburkolva, indultam a folyóhoz, s néha a hóban derékig besüppedve, lubiczkoltam, s a szibériai vidék jeges vizei felett légybotonnyal hadonáztam volna, attól tartottam, hogy majd Orlandóként utánam kiált valaki: „Vigyázz! a bolond a patakba esett, csak nézz bele, s meg fogod látni!" Vita tárgya volt azon kérdés, váljon mikor kezdődjék felvidékünkön a pisztráng-horgászat idénye? Az angolok és németek már februárban engedik meg helyenként a horgászatot pisztrángra, márczius havában legtöbb helyt, april hóban pedig széltiben horgásznak. Ez idő tájt a „February red", a „Blue dun", a „Red spinner", de főleg a „March brown" azon legyek, melyekkel szép eredményeket szoktak elérni. — Igyekeztem ezen viszonyokkal minálunk megismerkedni. Február második felében, verőfényes napokon két ízben tett kirándulásom sikertelen volt. Márczius hó 10-én meleg, napos időben, a déli órákban mentem ki újra a feleségemmel a felsősajói szép völgybe. Többféle rovar, legyecske, szunyogféle röpkedett már a *) Az l-ső közlemény a „Vadász- és Versenylap" 1879. évi 52. számában jelent meg. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. JANUÁR 22. 1880. Verseny nyeremények ménesek szerint renstezve: 50 14 Tallós . . . . 17 19230 13 286 63 Összeg: 94 177623 72 Az az 63 ló indult 286-szor, győztek 94-szer, második helyre jutottak 72-szer, nyertek összesen 1ső és második dijakban 177.623 forintot. Átlag fejenként: 2819 frtot. A fenn kitett belföldi pályákon nyert összegeken felül nyertek külföldi, azaz német és olasz pályákon : Szt. Márton 18375 Kisbér ; 5396 Tallós 4000 Wartenburg* 1460 Összeg: 29231 * Ridotto angol nyereményei nélkül, mely összegeket összeadván, a nyeremény 200.851 frtra rúg. Az átlag fejenként: 3283 frt. 1879 I. Nyeremény II. Indult ló 59 12 Nagy Szaláncz. . 21 55359 16 91 19 Kisbér 27 43683 20 35 8 Szt. Márton ... 14 34183 10 61 10 Wartenburg. . . 15 25168 13 Verseny nyeremények Idomárok szerint osztályozva. 1879 I. Nyeremény II. Indult ló 118 23 R. Hesp .... 37 67676 26 48 8 R. Chapman . . 16 50504 13 55 12 T. Osborne . . . 19 37905 15 221 43 Összeg: 72 156085 54 MMMjj^HBMWj! Külföldi pályákon: R. Hesp ....... 20002 T. Osborne . . . . . . 8593 Összeg: 28595 Vagyis a Magyarországon működő 3 nyilvános idomár nyert 43 lóval első és második dijakban 184.681 frtot. Átlag egy versenylóra 4294 frt. Báró Majthényi Izidor: Visszaemlékezés az agárdi falkavadászatokra. Gróf Nádasdy Ferencz október 20-ikán kezdte meg rendes vadászatait karrier-falkájával, ötször vadászva hetenkint, felváltva a lassú és sebes falkával, a művek mindegyike 15 pár kopóból állt; ez idei rövid és kedvezőtlen vadászidény alatt 21 meet tartatott meg, de miután alig 10 nap volt kedvező a vadászatra, többnyire hideg, szeles idő járván, 20 hallal jegyeztetett fel; ebből esik 10 a második hétre, amely alatt a legszebb vadászatok voltak, ugyanis : Október 28-án meet dinnyési vadásztanya; az első nyúl felvétetett a nagy árkon aluli tarlón, ezen keresztül felvitte a falkát a vasúton át a velenczei tó mellé, s a parton haladva az agárdi határig, itt ismét átment a vasúti töltésen s be az agárdi határba, hol megfordult s a magas akadályok valamint vizes határárkon keresztül bement a dinynyési csatába, ahol egy 52 perczes vadászat után (15 p. dec.)—megkillöltetett; — a második nyúl a dinnyési alsó határ szélén ugrott, s sebes 15 perczes runt adott a seregélyesi nádas széléig, ahol 10 p. dec után kiszorította a falka, és még 10 p. hajtás után a seregélyes-ujfalusi uton elfogta; mindkét run sok és szép akadályon ment keresztül. Október 26. Meet a sárosdi Erzsébet majornál ; az első nyúl mindjárt a major mellett kelt, s vezette a falkát a sárosdi nagy kanálison keresztül a seregélyesi szőllők közé, de itt a falka 12 pron után leostoroztatott; a második nyúl a fáczányos melletti szántáson