Vadász- és Versenylap 25. évfolyam, 1881

1881-01-06 / 1. szám

á­ gyón termett (circa 152. 2.), de aranyos alkatú, erős, csontos fia, jó egészséggel és szilárd futók­kal bir, melyeken a múlt évi hadjárat 14 ütköze­téből épen tért meg a téli nyugalomra. Elemér 2 éves korában kezdte pályafutását, és 3 szor indult, de csak a harmadszori kisérletnél nyerhetett egy vigaszversenyt Soprony gyepén, hol Cobwel, Laurentia, Kedvesem és Fanfare voltak vetélytársai. Ekkori kinézése — mintha most is előttünk állna a szép, erős, arany­sárga mén — inkább egy jövendőbeli erős vadászlóra engedett következtetni, mint a sík­versenyek hősére. Mutatja ez, hogy a síkver­seny-pálya erősen bordázott, kemény csontú és öblös" alkatú lovakat ép úgy, sőt még job­ban megkíván — mint az akadálypálya las­súbb iramú versenyei. Az 1879-iki őszszel Elemért Angliába küldték át, istálló-társával — Kisbér-öcscsével, hogy ott Hayhoe ido­márnál az 1880-iki angol Derbyre praeparál­ják, melyre leves korában nevezve lett. Tudvalevő dolog, hogy a Buccaneer-Mi­neral-mén, melyet Gyürky Béla úr 1878-ban 12000 frton vett a kisbéri ménesben, a Derby­futás előtt pár héttel — egy szerencsétlen botlás következtében, jobb elő-csuklójára le­tört és sem Angliában sem itthon nem fut­hatott E ménért mikor itthon mint 2éves állt — két oldalról 32000 és 36000 forintot igértek , mint 3évesért, a mult őszszel a kor­mány 15000 frtot adott, — oly ár, melyhez a lsbéri ménesnek gratulálhatunk, meggondolva,­gy a mén cirrectebb alkatú m­int bátyja, ismét­ az 1875-ki nagy Derby és Grand­e de Paris nyerője, és hogy Hayhoe álli­szerint, futási képességben is felülmúlta — Elemérről is jó hír jött Angliából, s­­­ elején (áprilisban) visszajővén, a bécsi il-Stakesben tartá első próbáját, de kemény s után Flórián által legyőzetett, bár lovasa állitá — hogy ha útját nem vágja ellen­e, ő győz. Osborne — panaszt is emelt mint­­ emlékszünk — a visszamázsálásnál Met­­all ellen, ki a Flóriánt lovagolta, de ered­íl­ny nélkül. — Hogy Elemér jobb ló volt, azt pár hét múlva bebizonyítá. Először is Pozsony gyepén, hol az Oroszvári díjban há­rom oly előkelő lovat vert meg könnyedén, mint Talles, Ilona és Picklock ; s aztán Bécs­ben, hol a Derbyt szintén könnyen nyere megr nemcsak Flórian, de m az idei egjobb 3 évesek (Merény, Isolani, Gamiani) ellen. — Pedig mily tájékozatlan volt — daczára Po­zsonynak," a gyep-világ, mutatja az, hogy m­a­ga Lehmann is a verseny előtt 1 órával, még kétszeres pénzt adott ellene — s 6000 ellen 12000-et tett — hogy egy óra múlva csodál­kozással lássa, mily játszva veri meg Elemér az ő ellenfeleit. — Az ivadékversenyre nem talált ellenfelet, míg a III. osztályú államdí­jat, daczára a 10 fontnyi pönalitásnak, szin­tén nem lehetett tőle elvitatni. Huzamosabb ideig tartott pihenés után, Elemér "Németország­ban lépett újra a tevékenység terére, s maj­­ar Frankfurtban a „Wiildchenpreis"-t köny­nyen nyerte, azonban a baden-badeni nagy dijnál Tallósban legyőzőjére talált. Elemér Pozsonyban, a korterhen kivűl csak 21/a kg. különbözet mellett (az „Oroszvári dijban") Tal­lóst biztosan megverte; a Baden-badeni nagy dijban Tallósra nézve a teherkülönbség 9 fonttal kedvezőbb volt, s így Elemérnek két hoszszal hátrább kellett maradnia. Ausztria-Magyarországba visszatérve, Elemér Soprony­ban a Dunántúli díjban kisérte meg szerencsé­jét, de rá 631/2 kilogrammot, a vele egykorú Isolanira pedig csak 52-őt szabván a handi­­caper , látnia kellett, hogy az ő régi vetély­társa 23 fonttal kevesebb teher alatt könnyen söpörte be a dijat. Elemér aztán, daczára a lankasztó utazásoknak, négyrendbeli győzelme által köszörülte ki a Sopronyban rajta esett csorbát, s igy a saison zártával, nálunk ép ugy mint Németországban, a háromévesek élén állt. Isolani, Cambuscan és Theresának eme karcsú alkatú fia, következik mindjárt Ele­mér után a szerencsés lovak közt. Br. Sprin­ger által 1878-ban a kisbéri árverésen 2500 frton megvásároltatván, már kétéves korában megkereste ezt az összeget, miután egy első és két második hely által 2575 frtot kapott. Az idén nyereményösszege 20722­/a frtra rúgott. Miután a prágai Császárdíjt Homes­­pun és négy más versenytársa ellenében köny­nyen nyerte, heves küzdelmek korszaka kö­vetkezett be rá nézve. A „Nemzeti díj"-at csak kitartó küzdelem után vívhatta ki Me­rény ellen, míg a Derbyben, lovasának min­den megfeszített igyekezete mellett sem vi­hette fölebb egy holtversenynél a második helyért. Daczára ennek, Isolani egész akko­rig folyvást úgy tekintetett, mint északnémet­országi Derby-kedvenct. Az Union-ban tett kísérlete azonban nemcsak e tisztelethelyről ránta alá, hanem a Derbyre való minden esé­lyétől elütötte, úgy hogy Isolani a német pá­lyákon mit sem mutathat egyebet föl, mint két­e-dik helyet. A nyugalom, mely aztán neki őszig engedtetett, nagyon jó hatással volt rá nézve. Újra visszanyerte korábbi formáját s alkalma nyilt, jó hirét, mely sze­rint ő Merény és Gamianinál jobb ló, helyre­állítani s az Unionban és északnémet Derby­ben, azokkal szemben történt vereségét jóvá tenni. Csak Elemérnek a fölényét kellett elismernie. (Folyt. köv.) T A R­Ó Z A. Pajtás. Hanyatló félben volt a nap ; a szabadság­harcz drámája szomorú vége felé közeledett; a betörő muszkák óriás léptekkel haladtak elő, mig a kifáradt és csüggedező honvédek gyors lépésekkel hátráltak. Az erdélyi had­sereget is erősen nyomták az orosz fegyverek és már-már a kis haza szivéig, Kolozsvárig, nyomulának. Kolozsvárit 8000 ember gyalogság, két osztály huszárság és 8 ágyú állt br. Kemény Farkas parancsnoksága alatt, szembe szállni a Mezőség felől előnyomuló muszka hadosz­tálylyal. — Br. Kemény ugyan fenegyerek volt, jó guerilla-csapatvezér, de combinált táma­dást vagy eszélyes visszavonulási műveletet keresztülvinni egy hadosztálylyal teljességgel nem volt képes, és rendelkezései még jobban lehangolták a főtiszteket, mint a nyomasztó körülmények, mert mindenből kirítt a kato­nai tudomány hiánya, a különben derék, el­szánt, bátor katona intézkedéseiből. Egy ilyen intézkedés volt az, hogy midőn az°­ őrjárat meghozta a hírt, hogy a muszka hadoszlopok már emelkedni kezdenek az alig három mért­földnyi távol fekvő Apahida bérczein, egy erős őrcsapatot rendelt ki, illetőleg egy osz­tály huszárt, Makrai alezredes vezénylete alatt, hogy a muszka hadosztályt tartsa föl, mig Kemény csapatait Kolozsvár előtt akarta had°­oszlopokba rendezni. Az őrjárathoz magam s hozzá szegődtem mint volonteur, s egy fél üteg ágyúval is megerősítve, reggel korán nekiindultunk a Kolozsvár keleti oldalán fekvő, úgynevezett mezőségi bérczések. Az apahidi magaslatokat alig másztuk meg, a­midőn az előőrsök vágtatva jőve jelentik, hogy a muszka hadoszlopok, mintegy 25 ezer ember, minden fegyvernemből élés 25 ágyúval fölszerelve, teljes nyugodtsággal csatarend­ben nyomulnak föl a bérez túlsó oldalán. A jelentést a tett követte, mert csak kevés időre rá azt láttuk, hogy a bérezek tetői elől, jobbról és balról hadoszlopok által lesz megszállva, és egy ezred kozák száguld a hegyen lefelé, míg két ezred dzsidás lassú léptekkel követi. Mokrai a túlerőtől szétgázoltatástól vagy bekeríttetéstől félvén, „fordulj "-t vezényelt és mi ügetve kezdünk viszszafelé haladni. A kozá­kok azonban sarkunkban voltak, és midőn Apahidához visszatértünk, a repülő üteg egy nehéz lövege kerék-törötten esett a kozákok ölébe, csak a lovak megmentésére jutván idő , az osztály a megmaradt három löveggel jó sebesen száguldott vissza Kolozsvárra. Mi természetesebb, minthogy az őrjárat fiaskója nagy rémületet okozott a városban, és még job­ban elvesztette a fejét mindenki, mint azelőtt. A főtisztek nem biztak a legénységben, a le­génység nem a főtisztekben; szomorú, vészt jósló hírek szárnyaltak minden felől. A csak nem rég oly hősies csapatokat, kétely és le­vertség fogta el. Bem apó messze volt, és még távolabb a fájdalom szelleme, mely lelket öntött még a holdaklóba is. A főtisztek táb­labirákká lettek és markalos­széket tartva, a hadvezér választásáról tanakodtak és vitat­koztak ; egy szóval rohanva közeledtünk a fegyelmetlenség és anarchia felé ! Ez őrjárati fiaskó után egy hadi tanácsban el lett hatá­rozva, hogy Kolozsvárt nem szabad veszé­lyeztetni; azért az egész hadsereg kivonul Bánfi-Hunyad felé, és ott védő helyzetbe téve magát, bevárja az ellenséget, — és itt kez­dődik az én, illetőleg legkedvesebb és életemben legjobb lovam szerepe, — melynek mesés műve­letei lánczolatát leszek szerencsés bemutatni a tisztelt sport­közönségnek, hogy győződjék meg arról, miszerint régebben is ültünk jó, kitartó lovakon csakhogy akkor nem volt annyi hirlapíró, a­ki azt feljegyezte volna. De mielőtt „Pajtás"-om bravourjait meg­kezdeném, meg kell még említenem, a fejet­lenség bebizonyítására ama tényt, hogy engem osztályommal br. Kemény hátvédnek rendelt, melynek feladata volt födözni, mig lehat, a sereg visszavonulását, és igy osztályom lovai nyergelve és kantározva, a legénység leszállva s mellette állva, a kolozsvári nagy térre lön felállítva, amaz utasítással, hogy 1 óra felé éjjel kövessem a hadosztályt. Én búcsút ve­endő szeretett kis családomtól, fel­mentem a közel fekvő lakásomra, kapitányom gr. Kál­noki Pál kíséretében. Éjjeli 10 óra után ké­rem Kálnokit, hogy nézzen csak le, mit mi­velnek huszárjaink? Egy rövid negyed óra alig telt el, jön Kálnoki lélekszakadva és je­lenti, hogy egy huszár sincs a piaczon ; egy pár ácsorgó polgártól halotta, hogy báró Kemény sajátlag rendelte el őket onnét, ille­tőleg kivonulásukat parancsolta meg! Tehát parancsnokuk hite és tudta nélkül az elvonu­lást elrendelte és őt ott hagyta a városban egyedül, hogy történetesen, ha egy száguldó VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. JANUÁR 6. 1881. Bim, bam, bum ! A bécsi „Sport" meghúzza a vészharan­got a pesti programm-tervezet felett — mert igen liberális ! — Félti telivér-tenyésztésünket, mert (mint ő állítja!) összes versenyeinket a kül­földnek odadobtuk ! s már aggodalommal látja a selling-platerek egész hadát bevándorolni ; különösen aggódik, hogy akadályverseny-dij­jaink idegen lovak martalékául esnek! A „Sport" czikk-írója (vagy sugalmazója) úgy látszik a Canalison át tervezett vasúti tunnelt már késznek gondolja, különben nem értjük, hogy a „Continentalis-ló" kifejezés a propositióban miért ijesztgetné őt annyira ? mert az az egy-két verseny (többnyire handi­cap), melyben angol és franczia lovak is fut­hatnak, ugyan kevés biztosítékot ad a netalán importálni vágyónak , hogy jó üzletet fog csinálni. A Sport „czikk-írója" úgy tetszik azt is zokon veszi, hogy Budapest 10 napon át akarja versenylovainkat foglalkoztatni, s ismét aggó­dik, hogy nem lesznek elég népes mezőnyök

Next