Vadász- és Versenylap 26. évfolyam, 1882
1882-01-05 / 1. szám
5 czikk. » Minden versenyügyben hivatalos közlöny Ol az: Deeterr.-ung. Wochen-Kenn-Kalender" tekintendő, es aг ausztr. Jockey-club és a pesti Lovaregyleti „Verseny-igazgatója(sok egy-egy e czelra kijelölt tagja fogja azt ellenőrizni. 17. czikk. Ha két vagy több ló ugyanazon nevet kapott és visel, akkor a később elnevezettek megfelelőrómai számmal különösen megjelölendők a titkárság által hivatalosan, ha a nevező azt elmulasztotta volna. 23. czikk. Ha valaki valamely versenyre álnév alatt, vagy egy más, nem eléggé ismert egyén neve alatt nevez vagy ír alá, akkor az illető minden tekintetben a nevezett ló tulajdonosának s valódi nevezőnek s aláírónak tekintetik, és azon esetben, ha a lóért a bánat be nem fizettetnék, az ő igazi neve iratik be a bánattal tartozók jegyzékébe. Az, ki lovait saját neve alatt nevezni nem akarja, más nevet vehet fel, e nevet azonban a versenyegylet titkárságánál bejelenteni köteles, de addig míg az ismételt változtatást be nem jelenti, nem vehet fel újból más nevet. Az álnév viselőjének joga van ugyananazon előnyöket követelni, melyek saját személyét megilletik. A névváltoztatás vagy álnév felvétele a versenyegylet hivatalos közlönyében közzéteendő. Nem szabad azonban valakinek nevét felvenni, ki saját neve alatt futtat lovakat. Az álnév bejegyzéséért 100 frt o. é. illeték fizetendő a lovar-egylet pénztárába. 37. czikk: Minden lovat köteles magát a verseny előtt az erre rendelt helyiségben megméretni s ha ezt tenni elmulasztja 100 frtig terjedő birságra ítélhető, ha csak az intézőknél ezen mulasztását nem igazolja, mely igazolás a tehermérőnek is bejelentendő. Minden lovar, közvetlenül a verseny után, a nélkül hogy elébb leszállna, köteles a mérleghez lovagolni s magát visszaméretni, és mindaddig mig ez a tehermérő megelégedésére meg nem történt, máshoz mint lovaglószereihez nyúlnia nem szabad. Ha ezen szabály ellen vét, 50—250 forintra terjedhető birságra ítélhető, s a ló igényét veszti a nyereményhez. Ha a lovar súlyából heányzik valami, az általa lovagolt ló távolozottnak tekintetik; szintúgy ereszti idényét a ló a nyerményhez vagy helyet a versenyben, ha a lovar bárhol előbb leszáll, minta mérlegnél, ha csak valami baleset nem gátolja abban hogy a mérleghez visszalovaroljon, mely esetben magát a mérleghez vezettetheti vagy vitetheti. A lovar tetszése szerint kantárral vagy a nélkül méretheti meg magát, mely utóbbi esetben rudas vagy kettős zabláért 12 kilogramm számíttatik be ; csikózabláért azonban ily beszámításnak nincs helye. Ostort vagy azt pótló eszközt a mér- legre vinni nem szabad. Ha a ló szem ellenzővel fut, úgy ez is megmérhető. A mérlegelésnél egyúttal sorszámot is húz, mely szerint az indításnál helyeztetik. T Á R T Z A. Caroussel. E megnevezés egy szót idéz emlékezetünkbe, mely a szivben mint a csaták érezszava viszhangot ad, — egy szót mely őseink minden régi dicsőségére, és erényére visszaemlékeztet, — egy szót, melynek hangja hat évszázadon át a világot vakitó fénynyel kápráztatá, — mely szó még ma is gyönyörködtető fényt vet a jelenkor megváltozott társadalmára. A lovagkort, — melynek czélja a honszeretet s egyéb erények, de főként a dicsőség ápolása vala, — mely a szépségnek hódolt, s telve részvéttel a szerencsétlenség iránt, erős kézzel megoltalmazta a gyengét. — A lovagok intézménye a legszebb, legnemesebb, legmagasztosabb szövetség volt, melyet az emberiség valaha alapított, e szövetség felszabadná a világot a barbárság rablánczaiból, és találta fel a becsület fogalmát, emet, az ókor előtt ismeretlen érzelmet, mely még ma is minden nemes gondolkozású ember keblében él. A lőpor feltalálása megsemmisíté a lovagi intézményt régi magasztos alakjában ; alapelvei azonban túlélték az idő rohamait és évszázadok múltán minden művelt ember közös tulajdonává váltak, mert igazi műveltség, lovagias érzület és gondolkozásmód nélkül mai nap nem képzelhető. E két fogalom ép oly szorosan van egymással összekötve, mint egykor a lovag elválaszthatlan volt harczi paripájától. A ló eszköze, jelképe és leglényegesebb feltétele vola a lovagi intézménynek ; lovak nélkül lovagok sem létezhettek volna. Magától érthető dolog tehát, hogy a lovag teljes figyelme és gondja minden előtt a lótenyésztésére, ápolására, gondozására és idomitására irányult. És e nemes foglalkozást a mai napig még mindig hazánk ama családai űzik, melyeknek nemes ősei századok előtt lovagokká lettek avatva. És valóban a ló, a teremtés e legnemesebb állata, meg is érdemli a legnagyobb figyelmet az ember részéről, mert tagadhatatlanul egyike a leghasznosabb házi állatoknak. — Pusztítsd ki a lovat a teremtésből és elveszed a földtől életét és érzelmét, elveszed a teremtés gépezetéből a hajtóerőt. — Vedd ki a lovat a világtörténelemből, és az nyolcz évszázaddal kevesebbet fog számlálni, — ezt mondja és írja a híres német tudós dr. Löfffer Károly, és mi legbensőbb meggyőződésből osztozunk nézetében. Azonban lelkesedésünk az állatvilág legszebb, legnemesebb, leghasznosabb teremtménye iránt elvont tulajdonképeni tárgyunktól, térjünk tehát ahhoz vissza. Ugyanis e lapok 1879-iki évfolyamának 24-ik számában bátorkodtunk már a lótenyésztő urak figyelmét a lovaglás, különösen az iskolalovaglás szükségességére és fontosságára vonni és történelmi adatokra támaszkodva be is bizonyítottuk a lovaglás és versenysport ápolásának üdvös befolyását a lótenyésztésre; — most 3 év letelte után ismét visszatérünk e tárgyra, éspedig amaz okból, mert valósággal látjuk, hogy egy téren sem terjedt el oly nagy mértékben a féltudás, középszerűség, felületesség és művészetfitogtatás, mint a lovaglás mezején, különösen pedig az iskolalovaglás (emez alapköve minden lovaglási módnak) iránti érzék végkép kihalni látszik fiatal uraink kebléből. Mindamellett azonban, hogy mi az iskolalovaglás (mert művészetünk) iránt a legnagyobb előszeretettel viseltetünk, nem akarunk annyira elfogultak lenni és azt állítani, hogy kizárólag benne keresendő a kulcs, mely a lovaglás minden titkába vezet ; sőt szívesen megengedjük, elismerjük, sőt tapasztalásból tudjuk, hogy a lovaglás tere sokkal terjedelmesebb, semhogy lehetséges volna azt a lovarda négy falai közt elsajátítani; tudjuk továbbá azt is, hogy az elsajátított ügyesség lélekjelenlétét a gyakorlati élet küzdterére átvinni, s ha a jó lovas hírnevére szert akarunk tenni, azt tapasztalatokkal gazdagítanunk kell, és csakis ily módon érhetjük el a tökély fokát. Azonban azt is tudjuk és naponta látjuk, hogy legjobb lovasaink, kik vadászatokon a vad üldözésénél, vagy a versenypályán minden akadályt játszva és biztosan legyőznek, azok, kik első kiképzésüket a lovardában nyerték. Megengedjük továbbá, hogy egyes természetes lovasok kivételesen VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 38. czikk. Minden lovar lehet 1 kilogrammal nehezebb, mint a lovára szabott teher, de ha a túlteher több, úgy köteles azt 14 órával a verseny előtt a tehermérőnél bejelenteni. Ezen szabály elmulasztása esetében a lovar 50 frt büntetésre ítélhető, kivéve ha e mulasztásért magát kellőleg igazolhatná. A vitt túlteher egy külön jelzőtáblára kiírandó s a hivatalos jelentésben közzéteendő. Ha valamely lovarnak súlya a visszamérésnél egy kilogrammal több, mint amelylyel a megméréskor bírt, akkor az általa lovagolt ló távolozottnak tekintendő. 41. czikk: Az indítónak (starter) joga van a lovasokat az indító oszlop mögé visszarendelni, és minden lovas, ki parancsának nem egedelmeskedik, vagy valamely meg nem engedett fogással él, bírsággal vagy a lovaglástól való felfüggesztéssel büntethető. Az indító nem engedheti meg, hogy a lovak nyargalva menjenek az indító oszlophoz, hanem mindig lépésből kell a lovakat indulni hagyni, és az indítónak semmi esetre sem szabad az indítóoszlopon innen indítani ; ha ez mégis megtörténnék, az indítás érvénytelelen, valamint akkor is, ha az indítás 50 méterrel az indítóoszlopon túl történt volna. Ha valamely ló a kiszabott időre nem jelennék meg az indítóoszlopnál, akkor az indító tartozik 10 perczig, de nem tovább, az indítással reá várakozni. Tehertöbbet és teherkönnyebbség. 61. czikk. Ha egy verseny feltételei azt rendelik, hogy oly lovak, melyek az illető év lefolyása alatt bizonyos számú díjat nyertek — ezekért külön terhet vigyenek; vagy pedig hogy oly lovak, melyek az év folytán versenyt nem nyertek és ezáltal teherleengedésben részesülnének : ez esetekben az ily nyeremények és veszteségek mindig az illető év január 1-től számíttatnak, ha csak a feltételekben más intézkedések nem foglaltatnak, és a Wochen -Rennkalenderben közzétett értékek irányadók mind a viendő túlterhek vagy leengedésekre, mindaddig, mig csak hivatalosan helyre nem igazíttatnak. A második és harmadik dijak után semmi poenalitás nem számittatik. 65. czikk. Valamely verseny pénzértékének meghatározásánál az adott dij, a tételek és bánatok összeadandók ; s az összeadás eredményéből a következő levonások léteznek: a) a nyertes tétele ; b) a feltételek (Propositions) értelmében más lovakat illető részek ; c) oly összegek, melyek a verseny feltételei, vagy az illető verseny-gyep általános határozatai szerint egyébb czélokra a nyertestől levonatnak. Kivételnek azonban a versenypénztár javára történendő levonások, u. m. nyeremény-százalékok, indítás-, gyep-, handicap-pénzek és más ilyen illetékek, melyek figyelembe nem veendők. Tiszteletdíjak nem tekintendők pénznyereménynek, kivéve ha értékek a feltételekben kitétetett, a midőn a kitett érték teljesen számíttatik. A második harmadik stb. lovak nyereményeinek kiszámításánál szintén a fentebbi szabályok szerint kell eljárni. 69. czikk: Panaszok, keresztezés vagy nem a helyes pályán való futásért, s egyátalában minden szabályellenes esetekért, melyek a verseny lefolyása alatt történnek : a ló tulajdonosa, idomárja vagy lovarja által az intézőknél, a bíró-, tehermérő- vagy versenytitkárnál, és pedig a versenyt követő első negyedóra lefolyása alatt nyújtandók be ; minden más minőségűek — kivéve a 67. czikk alatt megjelölteket — négy hét leforgása előtt