Vadász- és Versenylap 26. évfolyam, 1882

1882-01-05 / 1. szám

5 czikk. » Minden verseny­ügyben hivatalos köz­löny Ol az: Deeterr.-ung. Wochen-Kenn-Ka­lender" tekintendő, es aг ausztr. Jockey-club és a pesti Lovaregyleti „Verseny-igazgatója­(sok­ egy-egy e czelra kijelölt tagja fogja azt ellenőrizni. 17. czikk. Ha két vagy több ló ugyanazon nevet kapott és visel, akkor a később elnevezettek megfelelő­­római számmal különösen megje­lölendők a titkárság által hivatalosan, ha a nevező azt elmulasztotta volna. 23. czikk. Ha valaki valamely versenyre álnév alatt, vagy egy más, nem eléggé ismert egyén neve alatt nevez vagy ír alá, akkor az illető minden tekintetben a nevezett ló tu­lajdonosának s valódi nevezőnek s aláírónak tekintetik, és azon esetben, ha a lóért a bá­nat be nem fizettetnék, az ő igazi neve ira­tik be a bánattal tartozók jegyzékébe. Az, ki lovait saját neve alatt nevezni nem akarja, más nevet vehet fel, e nevet azonban a ver­senyegylet titkárságánál bejelenteni köteles, de addig míg az ismételt változtatást be nem jelenti, nem vehet fel újból más nevet. Az álnév viselőjének joga van ugyananazon elő­nyöket követelni, melyek saját személyét meg­illetik. A névváltoztatás vagy álnév felvétele a versenyegylet hivatalos közlönyében közzé­teendő. Nem szabad azonban valakinek ne­vét felvenni, ki saját neve alatt futtat lova­kat. Az álnév bejegyzéséért 100 frt o. é. illeték fizetendő a lovar-egylet pénztárába. 37. czikk: Minden lovat köteles magát a verseny előtt az erre rendelt helyiségben megméretni s ha ezt tenni elmulasztja 100 frtig terjedő birságra ítélhető, ha csak az intézőknél ezen mulasztását nem igazolja, mely igazolás a teher­mérőnek is bejelentendő. Minden lovar, közvetlenül a verseny után, a nélkül hogy elébb leszállna, köteles a mérleghez lovagolni s magát visszaméretni, és mindaddig mig ez a tehermérő megelégedésére meg nem történt, máshoz mint lovaglószereihez nyúlnia nem szabad. Ha ezen szabály ellen vét, 50—250 forintra terjedhető birságra ítélhető, s a ló igényét veszti a nyereményhez. Ha a lovar­­ súlyából heányzik valami, az általa lovagolt ló távolozottnak tekintetik; szintúgy ereszti idényét a ló a nyerményhez vagy helyet a versenyben, ha a­ lovar bárhol előbb leszáll, mint­­a mérlegnél, ha csak valami baleset nem gátolja abban hogy a mérleghez vissza­lovar­oljon, mely esetben magát a mérleghez vezettetheti vagy vitetheti. A lovar tetszése szerint kantárral vagy a nélkül méretheti meg magát, mely utóbbi esetben rudas vagy kettős zabláért 1­­2 kilogramm számíttatik be ; csikózabláért azonban ily beszámításnak nincs helye. Ostort vagy azt pótló eszközt a mér-­­ legre vinni nem szabad. Ha a ló szem­ ellen­zővel fut, úgy ez is megmérhető. A mérlege­lésnél egyúttal sorszámot is húz, mely sze­rint az indításnál helyeztetik. T Á R T Z A. Caroussel. E megnevezés egy szót idéz emlékeze­tünkbe, mely a szivben mint a csaták érez­szava viszhangot ad, — egy szót mely őseink minden régi dicsőségére, és erényére vissza­emlékeztet, — egy szót, melynek hangja hat évszázadon át a világot vakitó fénynyel káp­ráztatá, — mely szó még ma is gyönyörköd­tető fényt vet a jelenkor megváltozott társa­dalmára. A lovagkort, — melynek czélja a honszeretet s egyéb erények, de főként a di­csőség ápolása vala, — mely a szépségnek hódolt, s telve részvéttel a szerencsétlenség iránt, erős kézzel megoltalmazta a gyengét. — A lovagok intézménye a legszebb, legneme­sebb, legmagasztosabb szövetség volt, melyet az emberiség valaha alapított, e szövetség fel­szabadná a világot a barbárság rablánczai­ból, és találta fel a becsület fogalmát, emet, az ókor előtt ismeretlen érzelmet, mely még ma is minden nemes gondolkozású ember keblé­ben él. A lőpor feltalálása megsemmisíté a lovagi intézményt régi magasztos alakjá­ban ; alapelvei azonban túlélték az idő roha­mait és évszázadok múltán minden művelt ember közös tulajdonává váltak, mert igazi műveltség, lovagias érzület és gondolkozás­mód nélkül mai nap nem képzelhető. E két fogalom ép oly szorosan van egymással ös­­­­­szekötve, mint egykor a lovag elválaszthat­lan volt harczi paripájától. A ló eszköze, jelképe és leglényegesebb feltétele vola a lovagi intézménynek ; lovak nélkü­l lovagok sem létezhettek volna. Magá­tól érthető dolog tehát, hogy a lovag teljes figyelme és gondja minden előtt a lóte­nyésztésére, ápolására, gondozására és ido­mitására irányult. És e nemes foglalkozást a mai napig még mindig hazánk ama családai űzik, melyeknek nemes ősei századok előtt lovagokká lettek avatva. És valóban a ló, a teremtés e legneme­sebb állata, meg is érdemli a legnagyobb figyelmet az ember részéről, mert tagadha­tatlanul egyike a leghasznosabb házi állatok­nak. — Pusztítsd ki a lovat a teremtésből és elveszed a földtől életét és érzelmét, el­veszed a teremtés gépezetéből a hajtó­erőt. — Vedd ki a lovat a világtörténelemből, és az nyolcz évszázaddal kevesebbet fog szám­lálni, — ezt mondja és írja a híres német tudós dr. Löfffer Károly, és mi legbensőbb meggyőződésből osztozunk nézetében. Azonban lelkesedésünk az állatvilág leg­szebb, legnemesebb, leghasznosabb teremt­ménye iránt elvont tulajdonképeni tárgyunk­tól, térjünk tehát ahhoz vissza. Ugyanis e lapok 1879-iki évfolyamának 24-ik számában bátorkodtunk már a lóte­nyésztő urak figyelmét a lovaglás, különösen az iskolalovaglás szükségességére és fontos­ságára vonni és történelmi adatokra támasz­kodva be is bizonyítottuk a lovaglás és ver­seny­sport ápolásának üdvös befolyását a ló­tenyésztésre; — most 3 év letelte után is­mét visszatérünk e tárgyra, és­pedig amaz okból, mert valósággal látjuk, hogy egy té­ren sem terjedt el oly nagy mértékben a fél­tudás, középszerűség, felületesség és művészet­fitogtatás, mint a lovaglás mezején, különö­sen pedig az iskolalovaglás (emez alapköve minden lovaglási módnak) iránti érzék vég­kép kihalni látszik fiatal uraink kebléből.­­ Mindamellett azonban, hogy mi az iskola­lovaglás (mert művészetünk) iránt a legna­gyobb előszeretettel viseltetünk, nem akarunk annyira elfogultak lenni és azt állítani, hogy kizárólag benne keresendő a kulcs, mely a lovaglás minden titkába vezet ; sőt szívesen megengedjük, elismerjük, sőt tapasztalásból tudjuk, hogy a lovaglás tere sokkal terjedel­mesebb, semhogy lehetséges volna azt a lo­varda négy falai közt elsajátítani; tudjuk to­vábbá azt is, hogy az elsajátított ügyesség lélek­jelenlétét a gyakorlati élet küzdterére átvinni, s ha a jó lovas hírnevére szert aka­runk tenni, azt tapasztalatokkal gazdagíta­nunk kell, és csak­is ily módon érhetjük el a tökély fokát. Azonban azt is tudjuk és na­ponta látjuk, hogy legjobb lovasaink, kik va­dászatokon a vad üldözésénél, vagy a ver­senypályán minden akadályt játszva és biz­tosan legyőznek, azok, kik első kiképzésüket a lovardában nyerték. Megengedjük továbbá, hogy egyes természetes lovasok kivételesen VADÁSZ- ÉS V­ERSENY-LAP. 38. czikk. Minden lovar lehet 1 kilogrammal ne­hezebb, mint a lovára szabott teher, de ha a túlteher több, úgy köteles azt 14 órával a verseny előtt a teher­mérőnél bejelenteni. Ezen szabály elmulasztása esetében a lovar 50 frt büntetésre ítélhető, kivéve ha e mu­lasztásért magát kellőleg igazolhatná. A vitt túlteher egy külön jelző­táblára kiírandó s a hivatalos jelentésben közzéteendő. Ha vala­mely lovarnak súlya a visszamérésnél egy kilogrammal több, mint a­melylyel a meg­méréskor bírt, akkor az általa lovagolt ló tá­volozottnak tekintendő. 41. czikk: Az indítónak (starter) joga van a lova­sokat az indító oszlop mögé visszarendelni, és minden lovas, ki parancsának nem egedel­meskedik, vagy valamely meg nem engedett fogással él, bírsággal vagy a lovaglástól való felfüggesztéssel büntethető. Az indító nem en­gedheti meg, hogy a lovak nyargalva men­jenek az indító oszlophoz, hanem mindig lé­pésből kell a lovakat indulni hagyni, és az indítónak semmi esetre sem szabad az indító­oszlopon innen indítani ; ha ez mégis megtör­ténnék, az indítás érvénytelelen, valamint ak­kor is, ha az indítás 50 méterrel az indító­oszlopon túl történt volna. Ha valamely ló a kiszabott időre nem jelennék meg az in­dító­oszlopnál, akkor az indító tartozik 10 perczig, de nem tovább, az indítással reá várakozni. Tehertöbbet és teherkönnyebbség. 61. czikk. Ha egy verseny feltételei azt rendelik, hogy oly lovak, melyek az illető év lefolyása alatt bizonyos számú díjat nyertek —­ ezek­ért külön terhet vigyenek; vagy pedig h­ogy oly lovak, melyek az év folytán versenyt nem nyertek és ezáltal teherleengedésben ré­szesülnének : ez esetekben az ily nyeremények és veszteségek mindig az illető év január 1-től számíttatnak, ha csak a feltét­elekben más intézkedések nem foglaltatnak, és a Wochen -Rennkalenderben közzétett értékek irányadók mind a viendő túlterhek vagy le­engedésekre, mindaddig, mig csak hivatalosan helyre nem igazíttatnak. A második és har­madik dijak után semmi poenalitás nem szá­mittatik. 65. czikk. Valamely verseny pénzértékének meg­határozásánál az adott dij, a tételek és bá­natok összeadandók ; s az összeadás ered­ményéből a következő levonások léteznek: a) a nyertes tétele ; b) a feltételek (Propositions) értelmében más lovakat illető részek ; c) oly összegek, melyek a verseny fel­tételei, vagy az illető verseny-gyep általános határozatai szerint egyébb czélokra a nyer­testől levonatnak. Kivételnek azonban a ver­seny­pénztár javára történendő levonások, u. m. nyeremény-százalékok, indítás-, gyep-, handicap-pénzek és más ilyen illetékek, me­lyek figyelembe nem veendők. Tiszteletdíjak nem tekintendők pénz­nyereménynek, kivéve ha értékek a feltéte­lekben kitétetett, a midőn a kitett érték tel­jesen számíttatik. A második harmadik stb. lovak nyere­ményeinek kiszámításánál szintén a fentebbi szabályok szerint kell eljárni. 69. czikk: Panaszok, keresztezés vagy nem a he­lyes pályán való futásért, s egyátalában min­den szabályellenes esetekért, melyek a ver­seny lefolyása alatt történnek : a ló tulajdo­nosa, idomárja vagy lovarja által az intézők­nél, a bíró-, tehermérő- vagy verseny­titkár­nál, és pedig a versenyt követő első negyed­óra lefolyása alatt nyújtandók be ; minden más minőségűek — kivéve a 67. czikk alatt megjelölteket — négy hét leforgása előtt

Next