Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883
1883-11-08 / 45. szám
November 22, 1883. "Vadász- és Verseny-Lap. 407 Broadway Swell, Curragh-Ranger, Needle kitörtek, Statesman és Flower of Devon elbuktak. — Baltazzi Hektor úr ilyenformán sok győzelméhez — melyeket Victorián küzdött ki — még egyet csatolt; egyáltalában úgy látszik, hogy e hatalmas kanczát csak ő tudja kellőleg lovagolni, ugy hogy Victoria számos győzedelmeit Németországban majd mind Baltazzi úr vezénylete alatt aratta; ötször nyerte meg vele a frankfurti nagy akadályversenyt, és kétszer a pardubitzit (ebből egy darabig Victoria ki volt zárva); pedig első ismerkedésük egymással az auteuilli nagy akadályversenyen (1878-ban) majdnem szerencsétlenül ütött ki, miután a kancza oly erősen elbukott vele, hogy Baltazzit eszméletlenül vitték ki a pályáról, s egy darabig életveszélyes beteg lett. Akkor még ez a fekete kancza roppant ragadós volt; mindamellett Baltazzi úr nem adta fel a játszmát, s aztán úgy összeszoktak, hogy e két kiváló tehetség egyesülése majdnem mindenütt győzelmet aratott. Meg kell azonban jegyezni, hogy e jeles kancza tehetségét tulajdonosa kellőleg tudja is méltányolni, s évenkint legfelebb 3—4 versenyben indítja; leginkább Nizza, Auteuil, Frankfurt és Pardubitzban. E manegementhez egészen hasonlit a gr. Erdődy György-féle istállóé; ritka év, hogy annak lovai 2—3 legelső rangú akadályversenyt ne nyernének ; de elég időköz is hagyatik ám a trainernek, hogy a versenyidőszakra lassan és alaposan készítse ki őket. Így történik aztán, hogy e két istálló — ha egy-egy értékes lóra tett szert — azt anynyira conserválja, hogy számos évig kitartanak, s hogy vételárukat tízszeresen kifizetik. Baltazzi úr Pardubitz gyepet még a gátversenyben is győzött gr. Apponyi Antalné Tittle-Tattle kancrájával és pedig tetszés szerint Inspector, Antinomy, Pista és Engelsburg ellen. Gr. Kinsky Zdenko, e fáradhatlan sportsman is két versenyben győzött, és pedig az Asszonyságok tiszteletdijában, hol Granat hátán (egy vadászló Labin után a Golden Dropból) megverte a Baltazzi Hektor úr által lovagolt Whitenoset, dr. Twickelt a The Monkon, gróf Kinsky Károlyt a Gobangon, s még egy pár concurrenst; egy másik akadályversenyben (az Eladóban) pedig egy saját nevelésű félvér lova hátán győzött az Ellis és Phillips Jockeyk által lovagolt Vesta és Broadway Swell ellen, ez utóbbi igaz, hogy vonakodott ugrani, éi * . * (tdaát Angliában is közelednek a nagy síkverseny - saison végéhez ; leginkább kitetszik ez, hogy a szaklapok eladási rovatai mind hosszabbak lesznek kalapács alá küldendő mének és kanczák névsorozatával, valamint a hírrovatok rövid tudósításaival, melyek a ménesekbe küldendő egyedekről szólnak. — Ránk nézve legnagyobb újdonság, hogy gr. Festetics Tasziló 2 éves Goliáthja ama hatalmas termetű roppant csikó (apja Verneuil and Misa Ellis), melyet tavaly őszszeli méltósága itt Pesten a Nemzeti lovardában tartott árverésen vett, a múlt hetekben tartó első próbafutásait Croydon és Newmarket gyepén, igen előkelő társaságban, melyek névsorozatát hátrább közöljük. Goliath nem kapott helyet e futamokban , azonban e roppant állat nem is lehetett kész, s csoda, hogy annyira vihette vele trainerje. Verneuil fiainak szereplése — legalább azoknak, melyek az ő roppant termetét öröklik — csak 3-dik évek vége felé tűnhetik majd ki — azért Goliathról is majd csak a jövő évben lehet szólni. Örülnénk neki mind Kisbér mind Keszthely (telivértenyésztésünk ez újabban alakuló nagy helye) érdekében, ha ez annyira sikerülne, mind azt óhajtjuk. Ugyan a versenyben Gernot a graditzi ménes félte ménye (a The Palmer, a Guignon) is futott, de ő sem kapott helyet. Tekintve azt, hogy Gernot Baden-Baden gyepén, a „Jugendpreis handicap" 1000 méterén igen könnyen győzött három hoszszal, majd egy tucat vetélytárs ellen, kik közt Czimer hat hoszszal utána negyedik helyre futott csak (igaz, hogy 4x2 kilót adva a győztesnek ebben, és abból, hogy Gernot 5 font híján 2 stenet kapott a Bretley Nurseryben a Hermit-csikótól (mely nem az elsőrangúak közé tartozik ott: lehet némileg következtetni az itteni és ottani legjobb csikók közti különbségre, miután Czimert itt a pesti őszi versenyek előtt — daczára baden-badeni kétszeri vereségének a legjobb 2 évesnek tartották. * •v. .v. A budapesti őszi 2 éves versenyekben történt váratlan meglepetések óta a jövő évi nagy futamokra való fogadásokban némi változások álltak be. Így p. o. a Nemzetiben Metallist és Misa foglalják el az első helyet, s a bookmaker csak 4-szeres pénzt ígér ellenök. Pásztor és Ready Money 5:1, Czimer, Donna Elvira és Cambus 8:1-gyel kaphatók. Az ausztriai Derbyre Metallist ismét az első helyen áll, és vele Pásztor 6:1, Ready Money, Czimer és Misa 8:1, Gabernie (gr. Henckel badeni győztese) 10:1, Donna Elvira 12:1, és Cambus vagy Jewess ellen 20:1 kapható. — A Norddeutsche Derbyre Blaskovics úr Pásztorja áll mostanában a létra legfelső fokán 8:1-gyel, míg Gabernie, Czimer és Misa ellen 10:1, Cambus ellen 20, Enzensfeld ellen 25-öt adnak. * * * Mindama reformok közt, mik a gyepen szükségek volnának, a legszüségesb a könnyű teher-scála revideálása* — mondja a „Field" legutóbbi számának (nov. 3.) vezérczikkében, melynek felirata: „Undiscriminating Turf remuneration" (Túlzott ajándékok) különben oda lyukad ki, hogy a könnyű teherskála folytán, felnőtt embereket (jockeyket) alig lehetvén felültetni; a lovász gyerekek legtöbbjében pedig nem lévén elég értelem a lovagláshoz — a lótulajdonosok vagy veszteségre dolgoznak, vagy oly csodaszülötteket, mint p. o. Edward Martin (egy 15 éves subanez) enyagíroznak, kinek ha nyer, 1000 £ a bére. — Hogy ez nagy elkeseredést szül a jockeyk nagyrészénél, s aztán mindenféle viszszatorlásokat, azt érhetni, ha meggondoljuk, hogy számos kitűnő jockey, aki 50 éves koráig becsületesen szolgált — nem gazdálkodhatott meg öreg napjaira annyit, mennyit egy ily suhancz csupán egyszeri lovaglásával nyer — nem iparkodása, de a természet véletlen adománya folytán. — „Senki sem érzi ennek keserűségét jobban, mint az öreg trainerek, jockeyk és a tulajdonosok . . Amazoknak folytonos sanyargatásnak kell kitenni magukat, hogy istállójuk némely dögét a pehelysúly alatt lovagolhassák, s a fordrozott leizzadásukkal — hogy 42—45 kilóval lovagolhassanak — egészségüket ássák alá; a tulajdonosok pedig leginkább megérzik a könnyű terhek haszontalanságát azáltal, hogy jockey hiányában (mely 42—43 kilót lovagolhatna) lovászgyerekeket kénytelennek felültetni, midőn aztán 10 eset közül kilenczszer elvesztik a versenyt, s fogadásokkal a bookmakerek zsebeit tömik. A legégetőbb szükség volna tehát, hogy a handicapeknél a legkisebb súly 5 stone 6 font bekezdettől fogva mindjárt lehet nagy sebességgel lovagolni. Rendes vágtatás. Sebes vágtatás 1500 méternyire 800 métert 700 métert 2000 „ 1500 „ 500 „ 2500 „ 2200 „ 300 „ 3000 „ az egészet 60 méter sebes vágtatás híjjával rendes vágtatásban. 3500 „ 2000 m. rendes vágtatásban 2000 métertől 3500 méterig pedig egy-egy perezre csak 500 métert számítva. A sebességet a czél elérése előtt nem szabad fokozni. 5000 méterre az egész távolságon rendes vágtatásban kell lovagolni, s ekkor a megérkezés után támadást intézni lehetetlenség. A lovak állapota eme futamok után. 1000 méter sebes vágtatás után (100 másodperc átlagos sebesség) meg kell állani, vagy lépésben kell lovagolni, mert a tüdő túl van telve, az izmok azonban még elég erővel bírnak a munkára, 20 — 25 percz szükséges arra, hogy a tüdők visszanyerjék rendes működésüket. De már 10 percznyi időzés után tovább lehet lovagolni, s ekkor még elég szabad a légzés arra nézve, hogy 400—500 métert a legnagyobb sebességgel futhasson, vagy 1200—1500 métert, ha rendesvágtatás elégséges, mert a sebes vágtatás háromannyi erőfeszítést követelt. Tíz percznyi pihenés után harmadszor lehet 300—400 métert sebesen vágtatni. 3500 méter vágtatás után (7 percz átlagos sebességgel) az izmok és tüdő ki vannak fáradva. A ló ugyan még képes arra, hogy tovább vágtasson, de az erre következő napokon utófájdalmak mutatkoznának. 15 percz alatt egy ilyen futás után a tüdők nyugalma helyre van állítva. Ha 5000 méterig ment a vágtatás, akkor a ló munkaképességének legnagyobb mértéke el van érve. Ez egy egész napnak munkája. Azonban a lovascsapat, daczára minden fáradozásnak, tovább menetelhet, de csak lépésben. 20 percz alatt az ilyen futás után a tüdők nyugalma helyre van állítva. Ez a hadi-ló munkabírása vágtatásban. Ez igen jelentékeny, de gyakran is áll be annak szüksége. A harcrtéreken ritkán találni oly talajt, mely megengedte a legnagyobb sebességgel való lovaglást, azonban a gyalog hadosztály mellé rendelt lovascsapat mégis jöhet ama helyzetbe, hogy jelentékeny távolságot kell sebes vágtatásban megfutnia. Az ilyen csapat tartsa magát mindig, a mennyire lehet, fedezve, s míg működése igénybe nem vétetik, tartózkodjék 500—600 méternyire a gyalogság háta megett, mely maga 7—800 méternyire van az ellenségtől. Ha ez utóbbi visszavonul, a távolság még 3—400 méterrel nő. A lovasság távolsága tehát a visszavonuló ellenségtől e peretben 1700—180 méter. De ha jelentékeny hatást akarunk elérni, az ellenséget meg kell kerülni, s így ami ismét 500—600 métert tesz, egészben 2500 métert. És ezt a 2500 métert utakon és szántóföldeken át kell egyaránt megtenni, ami felér 3500 méterrel. Amint épen láttuk, lovaink ereje ilynemű munkának tökéletesen megfelel, és hogy kiváltképen minden attól függ, hogy az alkalmazandó sebességet helyesen mértük-e ki, s osztottuk el. Mielőtt e fejezetet bezárnék, az olvasó figyelmét a következő alapelvre irányozzuk. A vágtatásban kevésbbé az úthossza, mint inkább ama sebesség fáraszt ki, melylyel vágtatunk. Ha tehát 3—4000 méter távolságnál van elég idő arra, hogy a vágtatást egy rövid ügetéssel megszakítsuk, ne mulaszszuk el ezt tenni. Szolgáljon erre a következő példa: (Burney úr adatai) Fogadás történt egy lóra, melynek a boulognei parkot 3-szor kellett volna körüllovagolni, szünet nélkül vágtatva (nem egészen 9 lieu = 41/2 mfld). Az idő tartama nem volt kitűzve, egyetlen feltétel volt csak, hogy a menetnemet nem szabad változtatni. Ló és lovas teljesen kimerülve érkeztek meg, s azt mondják, hogy a ló soha nem épült ki teljesen, pedig igen sok lovas nagy könnyedséggel követte a fogadót, csakhogy felváltva ügettek és vágtattak. It is the pace what kill — a sebesség az, ami megöl, — Így szól az angol lovasok egyik alapelve, s ezt figyelemben kellene tartani, mert mi sem igazabb, mint ez. (Folytatása következik.)