Vadász- és Versenylap 29. évfolyam, 1885
1885-01-01 / 1. szám
2 11 Hunyady János grófnak eredeti telivér s félvér angol s arab ménektől származott ménesének kocsi elébe s lovaglásra igen használhatott ]. 2-, 3-, 4-edft csikai 1834-ben eladóknak hirdettettek ki; nemzőiknek becsét magasztalnom felesleges, minthogy a bécsi, pesti, pozsonyi és hetesi versenytéren mindig a legnevezetesebb dijakat s fogadásokat nyerték meg gazdájoknak. 12. Jankovich Antal úrnak volt erdélyi könnyű hám és paripafaja Szőllős-Györkön, Somogymegyében. 13. Festetics Antal urnak arab s eredeti paripa s hám faja Böhönyön Somogyban s Dégen, Veszprémmegyében jelessé válik. 14 Czindery László urnak keleti s angol telivér lófaja Ládon, Somogymegyében, kitűnő. 15. Zalabéri és Szt.-Györgyi Horváth családnak több év óta mezőhegyesi arab s angol ménekkel párosított jeles ménese, Somogymegyében, Baján pedig, Bácsmegyében, erdélyi középszerű , nagytermetű kocsifaja ismeretes. 16. Csapody Jrál úrnak telivér keleti és angolfaja kitűnő, melynek több versenyfutó egyénei bel-s külföldön már nevezetes pályadijakat nyertek Arádon, Somogymegyében. 17. Batthyány Kázmér grófnak ezelőtt erdélyi középszerű nagy fajtája nevezetes vala*), utóbb angol vérrel keverve, kitűnő egyénekkel birt, Somodoron, Somogymegyében, de már feloszlott 18. Batthyány Károly grófnak igen jeles félvérü angol méntől származó nagy faja, Szent-Gróton, Somogymegyében. 19. Apponyi N. grófnak cs. méntől eredő középszerű nagy hámfaja, jelenleg angol vérrel keverve, jeles paripafajra változik; Hőgyészen, Tolnamegyében. 20. Bezerédj István úrnak spanyol eredetű faja Hidvégen, Tolnamegyében, feloszlott. 21. Dőry Miklós úrnak arab vérrel nemesitett magyar paripafaja kitűnő paripákkal jeleskedik, Zombán, Tolnamegyében. 22. Esterházy Károly grófnak nagy hámszeles telivér paripafaja Mátyásházán, Veszprém megyében. 23. Esterházy László grófnak spanyol eredetű, középszerű nagy, többnyire fehérfakó s hölgyszinü (hermeliki) jeles hámfaja, Rhédén, Veszprémmegyében. 24. Zichy Miklós grófnak a Viczay gróf és Kray báró lófajából eredt jeles arab s angol telivér ménekkel tökéletesbitett s nagytermetű ménese Palotán s csatári pusztán, Veszprémmegyében, feloszlott. *) A/, erdei törzs erdélyi lovat Máttyus következőleg rajzolja . Középszerű magas, tetszősen hajlott fejét ékesen hordja; kevéssé hosszú fülei jól épülvek ; szép és nagy szemei tüzesek s szája hegyes; pofái keskenyek; nyaka hosszú s erős, szügye széles, teste erős, izmos ágyékai alant alkotvák, fara hosszú s gömbölyű ; alsó elő-lábszárai hosszúk, minélfogva mintegy maga alá játszó, fellengős mozdulatú szokott lenni. Az erdélyi ló, többek állítása szerint, Vidik Károly császár alatt Spanyolországból átszállíttatott ménektől vévén inkább eredeti fajbélyegét, ezt mintegy 150-re terjedő ménesben, tehetősb birtokosok, nagy áldozatok mellett, még 1828. év körül is fentartották ; azonban a létezett ménesek öthatoda talán azóta feloszlattatván, a czimeres szép erdélyi faj, mely kedvező éghajlata alatt kitűnő sikerrel tenyésztetett s az ausztriai birodalomban találtató lófajok közt mindig legjelesebb volt, vezérlő Wesselényi Miklós báró, jelenleg is már mintegy 12 telivér angol mén tulajdonosa s egyebek által Erdélybe szállíttatott angolvérü tenyészlovak keveredésével nemcsak nagyobb termetre, de sajátságos idomából kivetkeztetvén, egészen másra alakíttatott át, minek már szembetűnő eredményét látván az egyes bérlők, zsidók, örmények s mindenféle magános lókedvelők, egyenkint már 6—10 jobb fajú kanczákkal bírván s ezeket az országban mintegy 30-ra szaporodott teli vérménekkel , sőt 10 aranyért is meghágattatván legszebb csikókat ekként nyerve s ezeket kitelhető szorgalommal nevelve, nemcsak e rendbeli erdélyi angol uj lófaj tenyésztését részletesen gyámolitva előmozdítják, hanem a rendes lovasság számára évenkint már 2000 lovat is eladogatván, tán mégannyit is kiállíthatnának. 25. Inkey családnak középszerű termetű hámos paripa magyar tőfaja*) angol kauczákkal s telivér arab ménekkel nemesbittetvén, jeles fajjá vált, Palinban, Iharos-Berényben s Récsén, Zalamegyében. 26. Csuzy Pál urnak magyar és erdélyi vérű tüzes faja keleti s angol vérrel keverve nemesből, Becsehelyen, Zalamegyében. 27. Cájár Sándor urnak középszerű magyar faja nemes vérű lovakkal kevertetik, Boronkán, Zalamegyében. 28 Festetics Imre grófnak arab s angol vérű lófaja Vrassóny Somogymegyében, feloszlott. 29. Pongrácz N. bárónak s Jankovich N. urnak középszerű nagytermetű faja Hetesen, Somogymegyében. 30. Zichy gróf testvéreknek cs. méntől származó nagy paripa s hámfaja keleti s angol telivérrel nemesbittetik, Lángon, fehérmegyében. 31. Lamberg Rudolf grófnak telivér angol paripa-faja kitűnő, Csákberényben s pákozdi pusztán, Fehérmegyében. 32. Luzsénszky bárónak középszerű hámfaja feloszlott Moórott, Fehérmegyében 33. Bezerédj Mikdós úrnak a szentjánosi pusztán telepítve volt, Bognár János ménesbeli fajával kevert magyarvérfajtája már Ágotán, Fehérmegyében, szintén feloszlott. 34. Salamon rokonoknak középszerű háros vérszemü paripa magyar tőfaja, Alapon, Fehérmegyében, feloszlottnak mondatik. 35. Cziszterczitai apátságnak magyar nagytermetű hámfaja napról-napra inkább jeleskedik, Előszálláson, Fehérmegyében. 36. Latinovics János úrnak cs. ménesből eredő középszerű nagy hám-faja Borsodon, Bácsmegyében. 37. Koller N. bárónak nemes vérrel kevert hám-faja, Szabadka körül, Bácsmegyében. 38. Vojnics rokonok középnagy termetű paripa s hámfaja, melyből különös jó tábori lovak válnak, szintén Szabadkához mintegy három mértföldnyire több csapatban van. 39. Néhai Illésházy gróf császári méntől eredt, többnyire pejszerű, jeles magyar fajú nagy hámlovakat tenyésztett, utolsó éveiben pedig mezőhegyesi arab s angol ménekkel tökéletes bitó lófaját, Szarván, Pozsonymegyében feloszlott. 40. Amadé X. grófnak keleti vérből származott középszerű nagy hám s paripafaja ; Bősön, Pozsonymegyében feloszlott. 41. Szent-Mártoni főapátságnak régi magyarvára, széptermetü hámfaja, öblői pusztán, Komáromi megyében. 42. Erdéldy János gróf özvegyének cseméntől eredő, többnyire fekete szőrű, nagytermetű hámfaja Galgóczon, Nyitramegyében, gyarapodik. 43. Sréter N. úrnak paripas hámfaja Szandavárott, Nógrádmegyében, feloszlott. 44. Orczy báró családnak erdélyi vérből származó régi s ujabb angolvérü, könnyű termetű faja, Ujszászon, Pestmegyében, Őrsön s Hevesben, Hevesmegyében, továbbá fegyverneki pusztán, szintén Hevesmegyében, a régi hires erdélyi vérű paripas hámfaj, most arab s angol telivér ménekkel nemesbittetik. *) A magyar lótörzsről, szerző ekkép ir : A magyar ló tőfajnak ivadékai már csak imitt-amott, találhatók ; szomorú köztapasztalás szerint némely jelesb. jóvérű ménesek már fel is oszlattak : néhány birtokos, nagyobb nyereség kedveért, inkább juhokat tenyészteni okszerűbbnek vélvén. Fajbélyege következő: középszerű-nagy termetű, kevéssé nagyfejű , keskeny orrlyukai vannak ; közönségesen hosszú testű, tartós, szűkölködésben győr s erős izombú, száraz fejét tüzes szemei ékesítik ; fülei kicsinyek, orrcsontja kevéssé elő van hajolva ; gyakran szarvasnyakú, mely oldalról széles ; dereka egyenes , fara gömbölyű, mihez farka magasan kapcsolódik; szügye erős; vállaiban szabadon mozdul; ezőrabjai hajlékonyak; csánkjai inkább keskenyek s bokái szőrtelenek. 45 Aknásy család keleti s angol vérű fajtája Törökszentmiklóson, Heves megyében, nemesbül. 46. Baldázsy Antal bárónak Hunyady, mezőhegyesi, ghrudimi, Sledmaare s Charivari angol telivér mének után nemesitett középtermetű, nem annyira csontos, mint izmos s futni győző lófaja gyandai pusztán és Borshalmást Hevesmegyében tenyésztetik, (mely utóbbi hely történetileg is nevezetes, mivel az ős vezéreink egyikének hamvait födi.) 47 Ugray N. ur csekélyszámu magyar tőfaja, Ugrán, Hevesmegyében. 48 Jász-Kun hármas kerületnek mezőhegyesi ménekkel kevert magyar hámos paripa lófaja néhány év óta angol vérrel nemesbitve jelessé válik, Pákán, Félegyház mellett, melyből a kebelbeli 25 község szükséges méneket hágatásra használ. 49. Frónay Albert bárónak telivér angol hám- s paripafaja növekedik Tó-Almáson, Pest megyében. 50. Nyáry Fái bárónak ménese telivér angol kanczákkal jelessé fejlődik ki, Pilisen, Pestmegyében. 51. Jurenák Frigyes urnak persa-, arab, angol s lengyel keverékből származó ménese szentlörinczi pusztán, Pestmegyében. 52. Földváry Gábor urnak magyar vérből származó hámlófaja. Tetétlenen, lesti megyében, nemesbül. 53. Kalocsai s egri érseknek s veszprémi püspöknek csekélyebb száma méneseik részben feloszlattak. 54. Brniczky Lajos annak lázi pusztáján, Nógrádmegyében, angol s arab telivér ménektől származó 56 darab telivér ménes, kanczái s 1. 2, 3 éves csikai 1843- évben árverés alá bocsáttattak. 55. Néhai Battler János grófnak középtermetű nagy hámfaja Erdőtelken, Hevesmegyében feloszlott. 56. Néhai Bruder N. bárónak arab, török s angol vérből eredt jeles ménese feloszlott Kőkuton, Hevesmegyében. 57. Bodmanicsky báró nemzetségnek erdélyi könnyű hám- s paripafaja, legkivált hadi szolgálatra igen alkalmas lovakat szolgáltat Aszódon, Pestmegyében s Földváron, Hevesmegyében s Kis-Kunságban, peszéri pusztán 58. Vag Ábrahám grófnak keleti vérű paripa s hám-faja már angol vérrel kevertetik, Berkeszen, Szabolcsmegyében. 59.ay Lajos bárónak erdélyi jeles papafaja Csegeről átszállittatott Alsó-Zsolczára, Borsodmegyébe. 60. Aknásy Alajos grófnak cs. és angol ménektől származott nagytermetű tjija jeles tábori lovakat is tenyészt, Kétegyházán, Békés megyében. 61. Winckhelm gróf családnak erdélyi középszerű nagy hám- s paripa-faja Kígyóson s Gyulán, Békésmegyében, keleti és angol telivérrel nemesbittetik. 62. Wenckholm II. bárónak erdélyi s keleti, császári s Illésházy gróf ménéstől származott középnagyságú hám- és paripa félvad fajtája, most angol telivérrel nedlesbitve, magasi idomra fejlődik Körösladányon, fasi pusztán, Békésmegyében. 63. Bogdanovics N. úrnak erdélyi ménekkel kevert moldvai s besszarábiai faja, Tövesegyházán, Aradmegyében. 64. Andrássy György grófnak középnagyságú háms paripa arab faja Hosszúréten, Gömörmegyében, gyarapodik. 65. Néhai Tokoly N. urnak magyar tőfaja, Kevermesen, Csanádmegyében. 66. Kárász Benjamin urnak régi jeles magyar paripa fajtája, Horgoson, Csongrádmegyében nemesbül. 67. Slowicker N. urnak félvad, orosz ménnel kevert, nagytermetű magyar faja, Bánhegyesen, Csanádmegyében, feloszlott. Vadász- és Verseny-Lap, Február 12. 1885.