Vadász- és Versenylap 60. évfolyam, 1916

1916-02-25 / 8.szám

76 Magánidomitó-telep Dunakeszin. Idomár: Butters Fred. Ablakmester : Matejka J. Báró Rothschild Jenő lovai: 5é p m Cliaron Hazafi—Charybdis 5é p m: Scamp Robert lo Diable—Skimmery 5ó p m The Woolbeater Wool Winder—Thames 5é p m Tradition Beregvölg-y—Transition 5é s k Journaliére Adam—A joór 46 s m Swank Pardon—Százszorszép 3é s m Decorum Styx-Cordite II. 36 sz in D. Q. C. Grey Melton—Queen Caroline Magánidomitó-telep Alagon. (Pótlás.) Istállóvezető : Gróf Pejacsevich Albert. Idomár: Hesp József. Gróf Czir­áky József lova: 3é p m Obsitos Gomba—Old Style Báró Harkányi Andor lova: 2é p m Adna Adam­—Halupsa Magánidomitó-telep Alagon. Idomár: Ball Tamás. (Pótlás.) Gr. Arco-Zinneberg M. lovai: 2é s m Maubeuge Michelangelo—Mirabilis 2é s m St. Michiel Maxim—Speechless 2é p m Ypern Icy Wind—Isar ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS. A tájfajta tenyésztés szervezetéről. Az országos lótenyésztés rovatában már több ízben volt szó az országban létesített tájfajta tenyésztések fokozatos fejlődéséről. A követke­zőkben magát az intézményt kívánjuk a «Vadász-és Versenylap» olvasó közönsége előtt — ha röviden is — vázolni. A tájfajta tenyésztések megalakításának alapgondolata, hogy egy rend­szeres tenyésztés fokozatos kiépítéséhez nem csak a ménanyag, hanem a kauczaanyag isme­rete is feltétlenül szükséges. Másrészt pedig a tenyészanyagnak a tenyésztésre megőrzését a törzskönyvezés és az evvel járó kötelezett­ségek leginkább tudják biztosítani olyan orszá­gokban és lakosság mellett, a­hol a köznek és a közjónak a tudata a népesség alsóbb rétegeit még nem itatotta át teljesen. Magyarországot lótenyésztési szempontból már évekkel ezelőtt tenyészkerületekre akarták fel­osztani és a kormány részérő­l meg is történ­tek a kezdeményező lépések e tervnek keresztül­vitelére. Különböző ellenáramlatoknak hatása alatt mindamellett meg kellett állapodni a terv­nél, mely azután nem is került megvalósulásra. Az utóbbi időkben mégis elérkezettnek látszott az időpont, hogy az ország olyan részeiben, hol erre a kedvező előfeltételek, elsősorban tehát egy félig-meddig egységes fajtajelleg, feltalál­hatók, állami ellenőrzés és felügyelet mellett tájfajta tenyésztések alakíttassanak meg, ha lehet — minél nagyobb számban. Tájfajta tenyésztések — az azoknak m­eg­alakíthatását engedélyező ministeri rendelet szerint — a hidegvérű tenyészkerü­letek hatá­rain kívül az angol fajta, a nonius és a lippiczai ló tenyésztésére megalakulhatnak minden egyes állami fedeztetési állomás körzetében. Tiszta arabs fajta tájfajta tenyésztések, e fajta nagy szétszóródottsága folytán egyelőre nem létesít­tetnek. Arabs fajtájú mének ennélfogva akár az egyes tájfajta fedeztető állomásokon, akár a rendes állami fedeztető állomásokon a szükség­hez képest nyernek felállítást. Új tájfajta tenyész­tések létesítésénél, mely az alapszabályoknak felsőbb jóváhagyásával nyer befejezést, a leg­nagyobb fontossággal a tenyésztés alapjául szolgáló kanczaanyagnak osztályozása és ezen osztályozás alapján a törzskönyvbe való fel­vétele bír. E kérdéssel kapcsolatos magának az osztályozó-bizottságnak megalakulása is. A mi­niszteri rendelet szerint ezen bizottság tagjai az illetékes ménteleposztály parancsnokból és a tájfajta tenyésztés helyi elnökéből áll, vala­mint az illető katonai lóavató-bizottságnak tag­jai is közreműködnek a törzskönyvbe felveendő kanczaanyag megbírálásánál. Ayeténképen a helyes kiválasztás és selejtes tenyészanyagnak a törzskönyvezésből kizárása kellőleg biztosított­nak látszik. A kanézák 3 csoportba osztatnak: a) csoport: kifogástalan alkatú, tenyésztésre első­sorban alkalmas kanczák; b) csoport : kevésbé elsőrangú, de egyébként, megfelelő tenyészértéket képvi­selő kanczák; c) csoport: visszautasított, tehát a tájfajta tenyésztésben való részvételre alkal­matlanoknak ítélt kanczák. Ezen utóbbi kanczák­nak jó állami ménektől származott, jól sikerült kanczaivadékai mindamellett felvételre kerül­hetnek annak idején. A törzskönyvezett anyag­hoz jó minőségű és megfelelő küllemű és faj­tájú állami mének nyernek beosztást; ezen állami mének természetszerűleg első­sorban a tájfajta kanczákat vannak hivatva befedezni. A kanczatulajdonosok kötelesek kanczáik után esett fiatal kanczacsikóikat az évenkinti osztá­lyozásokhoz elővezetni, h­ol is azok, anyáikhoz hasonlóan osztályozás alá kerülnek. Bélyegzett és később törzskönyvezett fiatal kanczák a veze­tőség előzetes engedélye nélkül el nem adha­tók. Az évenkénti osztályozásoknál egyébiránt a tájfajta tenyésztés tagjai összes tenyészanya­gukkal kötelesek megjelenni, tehát az abban az évben esetleg befedeztetni nem szándékolt kanczáikkal, azután a kancza- és méncsikókkal együttesen. A tájfajta csikók kivétel nélkül bé­lyegeztetnek és pedig a következőképen: a fajta bélyeggel (bal pofa), a születési évszám és a törzskönyvi számmal (bal nyereghely) és a tájfajta tenyésztés bélyegével (jobb nyereg­hely). Egy tájfajta csikónak a leszármazása tehát könnyen megállapítható. A tájfajta tenyésztésből származó mének állami díjazása idővel szintén meg fog történni. A díjazott mének tulajdonosai köteleztetni fog­nak a mént legalább 3 évig belföldi tenyész­tésre használni és avval évenkint legalább 40 kanczát befedeztetni. Ilyen méneknek díjazásánál elsősorban a jó magánménesek számának a növelése a ezér, melynek fokozatos elérésével az állami mének száma, esetleg­ bizonyos fokig csökkenthető is lesz. Megemlítendő, hogy ezen mének egy kü­lön nyitandó «ménjegyzékbe» fognak annak idején fölvétetni. A tájfajta tenyésztők bizonyos kedvezmények­ben részesülnek, így pl. azok kanczáikat kedvez­ményes árért fedeztethetik be, továbbá a kancza visszasárlása esetén az ugrások száma korlá­tozva nincsen, teh­át a mént akárhányszor igénybe vehetik a kancza fedeztetésére. A tenyésztőnek meg lehet a biztosítéka az iránt, hogy kanczája a hozzája leginkább illó ménhez kerül, hogy tenyészanyaga a jövendő lókiállítá­sokon és lódíjazásokon előnyben részesül, hogy végül az eladási alkalom indokolt esetekben számára megkönnyíttetik. Így különösen meg lehet a reményük arra, hogy csikóikat az illető lóavató­ bizottság elsősorban fogja vásárolni. Összefoglalva az intézménynyel kapcsolatos kérdéseket, azt mondhatjuk, hogy az elsősorban is egy egyöntetű­ és ismert leszármazási­ tenyész­anya­g kialakulását és ezen tenyészanyagnak további kellő értékelését és megóvását fogja előidézni; ezzel kapcsolatosan természetszerűleg a népies köztenyésztés színvonalának és az or­szág lóanyaga értékének állandó emelését. Másod­sorban kedvező hatást várhatunk a tájfajta tenyésztés intézményének általánosításából azon irányban, hogy az az összetartás és együtt­működés áldásos hatásait a népességgel hama­rosan meg fogja ismertetni és így a «közjó» fogalmának kialakulását mindenhol nagyban elő fogja segíteni. Harmadsorban végül — azt hisszük — a hadseregnek és a magánosoknak érdekei az intézmény fokozatos kiépítése után az eddigieknél jobban lesznek összeegyeztethetők. N. D. Ifjabb Tisza István gróf a bihari lótenyész­tésért. Ifj. Tisza István gróf mint a biharmegyei lótenyésztési bizottság elnöke, már régebben tervezetet dolgozott ki a bihari megyei táj,fajta lótenyésztés érdekében, de a háború megakasz­totta az előkészítő munkálatokat. Most azonban, a­midőn magasabb közgazdasági érdekek is követelik lóállományunk felfrissítését, a terv újból napirendre került és annak kivitele érde­kében Nagyváradon értekezletet tartottak, a melyen ifj. Tisza István gróf elnökölt. Ez alka­lommal elhatározták, hogy a megye sík terüle­tein angol félvéreket, a hegyes vidékeken pedig lipiczai fajt fognak tenyészteni. Az értekezlet elfogadta a tervezetet és elnökké ifj. Tisza István grófot, alelnökké pedig Erős Zoltánt választották meg. Uj állami ménesek Alsó-Ausztriában. Az­­osztrák földmivelési kormány, miután Radautzot már a hadüzenet után kiürítette, az ottani tenyészanyagot, mely egy ideig a Freudenauban, Kottingbrunnban, Mödlingben, Wiener-Neustadt­ban stb. volt elhelyezve, az ausztriai tenyész­tők régi kívánalmainak megfelelően alapított két új ménesbe helyezte el. Az egyik új ménes Waldhofban Kautnberg mellett, a másik pedig az Erlauf menti Wieselburgban talált otthonra. A waldhofi ménes az u. n. pavilon-rendszer alapján rendezkedett be, a­mi több egymástól elkülönített ménesudvar­ból áll. Itt lesznek elhelyezve a radautzi ménes­nek angol félvér és nehéz nyugati fajtái. A wieselburgi ménes, viszont csakis az angol telivértenyésztést tűzte ki programmjául, a­mi­nek megvalósítására körülbelül 100 telivér kancza fog a ménes rendelkezésére állani. A ménes a szép küllemre, keménységre és ellen­állóképességre helyezi a fő súlyt. A ló mint tojásevő. A mai tojás­ drága idő­ben a köteles ámulattal fogadhatjuk a hírt, hogy vannak lovak, melyek naponta 30 tojást fogyasztanak el. A Dániában fedező és az ottani tenyésztésben általános ismert hirneves mén Aldrup Munkedal, mint értesülünk, a fennt­emlí­tett tojásmennyiségen kívül naponta még kb. 6 kg. porczukrot, 7—12 kg. zabot és az ehhez tartozó melléktakarmányt (búzadara, répa) eszik meg. Ezen lukullusi étkezési módnak mindenek­feletti oka a híres ménnek a fedezési idény alatti abnormis nagy kihasználásában rejlik. Aldrup Munkedal u. i. nem kevesebb, mint 250 kanczát kap egy idényben és így a reá ekként háruló nagy feladat elvégzéséhez feltétlenül kívánatos, hogy állandóan jó erőben maradjon. A fedezőméneknek tojással etetése egyébiránt Németországban, különösen Ostfrieslandban (Schleswig Holstein egy része) is divatos. Egy jó minőségű ottani fedezőmén naponta a követ­kező dolgokat kapja: 6—8 kg. zab, 1—11/2 kg. bab, Pf, 2 kg. kenyér, V2—1 kg. zöldborsó és 10 — 18 drb. tojás. Az itten adott «étlap» természetesen nem tekinthető háborús kosztnak és az idei fedeztetési idény alatt minden való­színűség szerint a mének részére is egyszerűbb takarmányozási mód állapíttatott meg. Kétség­telen, hogy nagy igénybevétel mellett az erős takarmányozás a mén jó kondíc­ióban tartására és termékenységének megóvására feltétlenül szükséges. Mindazonáltal már ma megállapít­hatjuk, hogy tenyészményink tartásánál a háború előtti elveink alapján nem egyszer túlságosan pazarolva jártunk el és hogy e téren nagyobb takarékosság mellett sem fogunk hibát elkövetni. A lovaknak a háborúban való festéséről olvassuk, hogy Francziaországban, a­hol ezen műveleteket legelőször kezdték, a festés előtt a ló bőrét 2°/C és ammóniakoldattal zsírtalanítják, a­mi által a festék tovább tart és, nem kopik le olyan gyorsan. Egy Lepiany nevű állatorvos állítólag egy új szint és pedig­ égszínkékét állított össze, mely máris alkalmazást nyert. Angol telivér ménreproduktorainkról írott czikkben előfordult azon tollhibát, hogy «a kor­mány a franczia Adam importálása óta ujabb külföldi vásárlásoktól eltekintett» akként helyes­bítjük, hogy ujabb külföldi import a «Register of thoroughbred stallions in Austria-Hungary 1912.» czimű munka megjelenése óta nem történt. Adam behozatala (1908.) óta ugyanis az állam tudvalevőleg még a következő apaméneket importálta külföldről: Cargill, Mirabolant, Simon Basse és William the Fourth.­­ Végül az egyes méneknek újabban sikeres ivadékai felsorolá­sánál nem­ volt megemlítve Adamnak­ Angol­országban produkált kiváló ivadéka: Adam Bede, a mit ezennel pótolunk. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP, 1916. márczius 24. DREHER ANTAL ser- részvénytársaság Kőbányán. Ajánlja kitűnő minőségű, eredeti töltésű, palaczksöreit. Árjegyzéket kívánatra szívesen küld a serfőzde.

Next