Vadász- és Versenylap 60. évfolyam, 1916
1916-02-25 / 8.szám
76 Magánidomitó-telep Dunakeszin. Idomár: Butters Fred. Ablakmester : Matejka J. Báró Rothschild Jenő lovai: 5é p m Cliaron Hazafi—Charybdis 5é p m: Scamp Robert lo Diable—Skimmery 5ó p m The Woolbeater Wool Winder—Thames 5é p m Tradition Beregvölg-y—Transition 5é s k Journaliére Adam—A joór 46 s m Swank Pardon—Százszorszép 3é s m Decorum Styx-Cordite II. 36 sz in D. Q. C. Grey Melton—Queen Caroline Magánidomitó-telep Alagon. (Pótlás.) Istállóvezető : Gróf Pejacsevich Albert. Idomár: Hesp József. Gróf Cziráky József lova: 3é p m Obsitos Gomba—Old Style Báró Harkányi Andor lova: 2é p m Adna Adam—Halupsa Magánidomitó-telep Alagon. Idomár: Ball Tamás. (Pótlás.) Gr. Arco-Zinneberg M. lovai: 2é s m Maubeuge Michelangelo—Mirabilis 2é s m St. Michiel Maxim—Speechless 2é p m Ypern Icy Wind—Isar ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS. A tájfajta tenyésztés szervezetéről. Az országos lótenyésztés rovatában már több ízben volt szó az országban létesített tájfajta tenyésztések fokozatos fejlődéséről. A következőkben magát az intézményt kívánjuk a «Vadász-és Versenylap» olvasó közönsége előtt — ha röviden is — vázolni. A tájfajta tenyésztések megalakításának alapgondolata, hogy egy rendszeres tenyésztés fokozatos kiépítéséhez nem csak a ménanyag, hanem a kauczaanyag ismerete is feltétlenül szükséges. Másrészt pedig a tenyészanyagnak a tenyésztésre megőrzését a törzskönyvezés és az evvel járó kötelezettségek leginkább tudják biztosítani olyan országokban és lakosság mellett, ahol a köznek és a közjónak a tudata a népesség alsóbb rétegeit még nem itatotta át teljesen. Magyarországot lótenyésztési szempontból már évekkel ezelőtt tenyészkerületekre akarták felosztani és a kormány részéről meg is történtek a kezdeményező lépések e tervnek keresztülvitelére. Különböző ellenáramlatoknak hatása alatt mindamellett meg kellett állapodni a tervnél, mely azután nem is került megvalósulásra. Az utóbbi időkben mégis elérkezettnek látszott az időpont, hogy az ország olyan részeiben, hol erre a kedvező előfeltételek, elsősorban tehát egy félig-meddig egységes fajtajelleg, feltalálhatók, állami ellenőrzés és felügyelet mellett tájfajta tenyésztések alakíttassanak meg, ha lehet — minél nagyobb számban. Tájfajta tenyésztések — az azoknak megalakíthatását engedélyező ministeri rendelet szerint — a hidegvérű tenyészkerületek határain kívül az angol fajta, a nonius és a lippiczai ló tenyésztésére megalakulhatnak minden egyes állami fedeztetési állomás körzetében. Tiszta arabs fajta tájfajta tenyésztések, e fajta nagy szétszóródottsága folytán egyelőre nem létesíttetnek. Arabs fajtájú mének ennélfogva akár az egyes tájfajta fedeztető állomásokon, akár a rendes állami fedeztető állomásokon a szükséghez képest nyernek felállítást. Új tájfajta tenyésztések létesítésénél, mely az alapszabályoknak felsőbb jóváhagyásával nyer befejezést, a legnagyobb fontossággal a tenyésztés alapjául szolgáló kanczaanyagnak osztályozása és ezen osztályozás alapján a törzskönyvbe való felvétele bír. E kérdéssel kapcsolatos magának az osztályozó-bizottságnak megalakulása is. A miniszteri rendelet szerint ezen bizottság tagjai az illetékes ménteleposztály parancsnokból és a tájfajta tenyésztés helyi elnökéből áll, valamint az illető katonai lóavató-bizottságnak tagjai is közreműködnek a törzskönyvbe felveendő kanczaanyag megbírálásánál. Ayeténképen a helyes kiválasztás és selejtes tenyészanyagnak a törzskönyvezésből kizárása kellőleg biztosítottnak látszik. A kanézák 3 csoportba osztatnak: a) csoport: kifogástalan alkatú, tenyésztésre elsősorban alkalmas kanczák; b) csoport : kevésbé elsőrangú, de egyébként, megfelelő tenyészértéket képviselő kanczák; c) csoport: visszautasított, tehát a tájfajta tenyésztésben való részvételre alkalmatlanoknak ítélt kanczák. Ezen utóbbi kanczáknak jó állami ménektől származott, jól sikerült kanczaivadékai mindamellett felvételre kerülhetnek annak idején. A törzskönyvezett anyaghoz jó minőségű és megfelelő küllemű és fajtájú állami mének nyernek beosztást; ezen állami mének természetszerűleg elsősorban a tájfajta kanczákat vannak hivatva befedezni. A kanczatulajdonosok kötelesek kanczáik után esett fiatal kanczacsikóikat az évenkinti osztályozásokhoz elővezetni, hol is azok, anyáikhoz hasonlóan osztályozás alá kerülnek. Bélyegzett és később törzskönyvezett fiatal kanczák a vezetőség előzetes engedélye nélkül el nem adhatók. Az évenkénti osztályozásoknál egyébiránt a tájfajta tenyésztés tagjai összes tenyészanyagukkal kötelesek megjelenni, tehát az abban az évben esetleg befedeztetni nem szándékolt kanczáikkal, azután a kancza- és méncsikókkal együttesen. A tájfajta csikók kivétel nélkül bélyegeztetnek és pedig a következőképen: a fajta bélyeggel (bal pofa), a születési évszám és a törzskönyvi számmal (bal nyereghely) és a tájfajta tenyésztés bélyegével (jobb nyereghely). Egy tájfajta csikónak a leszármazása tehát könnyen megállapítható. A tájfajta tenyésztésből származó mének állami díjazása idővel szintén meg fog történni. A díjazott mének tulajdonosai köteleztetni fognak a mént legalább 3 évig belföldi tenyésztésre használni és avval évenkint legalább 40 kanczát befedeztetni. Ilyen méneknek díjazásánál elsősorban a jó magánménesek számának a növelése a ezér, melynek fokozatos elérésével az állami mének száma, esetleg bizonyos fokig csökkenthető is lesz. Megemlítendő, hogy ezen mének egy külön nyitandó «ménjegyzékbe» fognak annak idején fölvétetni. A tájfajta tenyésztők bizonyos kedvezményekben részesülnek, így pl. azok kanczáikat kedvezményes árért fedeztethetik be, továbbá a kancza visszasárlása esetén az ugrások száma korlátozva nincsen, tehát a mént akárhányszor igénybe vehetik a kancza fedeztetésére. A tenyésztőnek meg lehet a biztosítéka az iránt, hogy kanczája a hozzája leginkább illó ménhez kerül, hogy tenyészanyaga a jövendő lókiállításokon és lódíjazásokon előnyben részesül, hogy végül az eladási alkalom indokolt esetekben számára megkönnyíttetik. Így különösen meg lehet a reményük arra, hogy csikóikat az illető lóavató bizottság elsősorban fogja vásárolni. Összefoglalva az intézménynyel kapcsolatos kérdéseket, azt mondhatjuk, hogy az elsősorban is egy egyöntetű és ismert leszármazási tenyészanyag kialakulását és ezen tenyészanyagnak további kellő értékelését és megóvását fogja előidézni; ezzel kapcsolatosan természetszerűleg a népies köztenyésztés színvonalának és az ország lóanyaga értékének állandó emelését. Másodsorban kedvező hatást várhatunk a tájfajta tenyésztés intézményének általánosításából azon irányban, hogy az az összetartás és együttműködés áldásos hatásait a népességgel hamarosan meg fogja ismertetni és így a «közjó» fogalmának kialakulását mindenhol nagyban elő fogja segíteni. Harmadsorban végül — azt hisszük — a hadseregnek és a magánosoknak érdekei az intézmény fokozatos kiépítése után az eddigieknél jobban lesznek összeegyeztethetők. N. D. Ifjabb Tisza István gróf a bihari lótenyésztésért. Ifj. Tisza István gróf mint a biharmegyei lótenyésztési bizottság elnöke, már régebben tervezetet dolgozott ki a bihari megyei táj,fajta lótenyésztés érdekében, de a háború megakasztotta az előkészítő munkálatokat. Most azonban, amidőn magasabb közgazdasági érdekek is követelik lóállományunk felfrissítését, a terv újból napirendre került és annak kivitele érdekében Nagyváradon értekezletet tartottak, a melyen ifj. Tisza István gróf elnökölt. Ez alkalommal elhatározták, hogy a megye sík területein angol félvéreket, a hegyes vidékeken pedig lipiczai fajt fognak tenyészteni. Az értekezlet elfogadta a tervezetet és elnökké ifj. Tisza István grófot, alelnökké pedig Erős Zoltánt választották meg. Uj állami ménesek Alsó-Ausztriában. Azosztrák földmivelési kormány, miután Radautzot már a hadüzenet után kiürítette, az ottani tenyészanyagot, mely egy ideig a Freudenauban, Kottingbrunnban, Mödlingben, Wiener-Neustadtban stb. volt elhelyezve, az ausztriai tenyésztők régi kívánalmainak megfelelően alapított két új ménesbe helyezte el. Az egyik új ménes Waldhofban Kautnberg mellett, a másik pedig az Erlauf menti Wieselburgban talált otthonra. A waldhofi ménes az u. n. pavilon-rendszer alapján rendezkedett be, ami több egymástól elkülönített ménesudvarból áll. Itt lesznek elhelyezve a radautzi ménesnek angol félvér és nehéz nyugati fajtái. A wieselburgi ménes, viszont csakis az angol telivértenyésztést tűzte ki programmjául, aminek megvalósítására körülbelül 100 telivér kancza fog a ménes rendelkezésére állani. A ménes a szép küllemre, keménységre és ellenállóképességre helyezi a fő súlyt. A ló mint tojásevő. A mai tojás drága időben a köteles ámulattal fogadhatjuk a hírt, hogy vannak lovak, melyek naponta 30 tojást fogyasztanak el. A Dániában fedező és az ottani tenyésztésben általános ismert hirneves mén Aldrup Munkedal, mint értesülünk, a fenntemlített tojásmennyiségen kívül naponta még kb. 6 kg. porczukrot, 7—12 kg. zabot és az ehhez tartozó melléktakarmányt (búzadara, répa) eszik meg. Ezen lukullusi étkezési módnak mindenekfeletti oka a híres ménnek a fedezési idény alatti abnormis nagy kihasználásában rejlik. Aldrup Munkedal u. i. nem kevesebb, mint 250 kanczát kap egy idényben és így a reá ekként háruló nagy feladat elvégzéséhez feltétlenül kívánatos, hogy állandóan jó erőben maradjon. A fedezőméneknek tojással etetése egyébiránt Németországban, különösen Ostfrieslandban (Schleswig Holstein egy része) is divatos. Egy jó minőségű ottani fedezőmén naponta a következő dolgokat kapja: 6—8 kg. zab, 1—11/2 kg. bab, Pf, 2 kg. kenyér, V2—1 kg. zöldborsó és 10 — 18 drb. tojás. Az itten adott «étlap» természetesen nem tekinthető háborús kosztnak és az idei fedeztetési idény alatt minden valószínűség szerint a mének részére is egyszerűbb takarmányozási mód állapíttatott meg. Kétségtelen, hogy nagy igénybevétel mellett az erős takarmányozás a mén jó kondícióban tartására és termékenységének megóvására feltétlenül szükséges. Mindazonáltal már ma megállapíthatjuk, hogy tenyészményink tartásánál a háború előtti elveink alapján nem egyszer túlságosan pazarolva jártunk el és hogy e téren nagyobb takarékosság mellett sem fogunk hibát elkövetni. A lovaknak a háborúban való festéséről olvassuk, hogy Francziaországban, ahol ezen műveleteket legelőször kezdték, a festés előtt a ló bőrét 2°/C és ammóniakoldattal zsírtalanítják, ami által a festék tovább tart és, nem kopik le olyan gyorsan. Egy Lepiany nevű állatorvos állítólag egy új szint és pedig égszínkékét állított össze, mely máris alkalmazást nyert. Angol telivér ménreproduktorainkról írott czikkben előfordult azon tollhibát, hogy «a kormány a franczia Adam importálása óta ujabb külföldi vásárlásoktól eltekintett» akként helyesbítjük, hogy ujabb külföldi import a «Register of thoroughbred stallions in Austria-Hungary 1912.» czimű munka megjelenése óta nem történt. Adam behozatala (1908.) óta ugyanis az állam tudvalevőleg még a következő apaméneket importálta külföldről: Cargill, Mirabolant, Simon Basse és William the Fourth. Végül az egyes méneknek újabban sikeres ivadékai felsorolásánál nem volt megemlítve Adamnak Angolországban produkált kiváló ivadéka: Adam Bede, a mit ezennel pótolunk. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP, 1916. márczius 24. DREHER ANTAL ser- részvénytársaság Kőbányán. Ajánlja kitűnő minőségű, eredeti töltésű, palaczksöreit. Árjegyzéket kívánatra szívesen küld a serfőzde.