Vadász- és Versenylap 63. évfolyam, 1919
1919-01-18 / 1.szám
9. január 16. igyelembe, be kell ismernünk azt, hogy a ló vermai túltengését a lótenyésztés érdekei szűknem teszik és felesleges és sokszor káros vésőit nem menthetik. Vllában azt lehet tapasztalni, hogy nemcsak a közönség és közfelfogás, hanem még a hivatalos , is túlzott jelentőséget tulajdonítanak úgy angol telivértenyésztésnek, valamint a lóversenyeknek. Ezzel nem akarom lekisebbíteni az angol telivérek érdemeit, amelyeket lótenyésztésünk fejlesztése terén eddig szereztek, azonban a jelentőségük a jövőben lényegesen csökken a lovasság háttérbe kerülésével és általában a katonaleszükséglet várható, úgyszólván te is megszűnésével, továbbá a mezőgazdaság belterjességének terjedésével és fokozódásával. Ezért a jövő lótenyésztési politikájának csak egyik, az eddiginél sokkal jelentéktelenebb részletkérdése lehet az gol telivér. Éppen úgy általában túl szokták becsülni a lóverenyek gyakorlati hasznosságát is. Szaksajtóban felelgősnek tartom annak fejtegetését, hogy mire jók a lóversenyek, hiszen mi nem is akarjuk megszüntetni. Viszont azonban, ha őszintén akarunk lenni, be kell vallanunk, hogy az angol telivér és nem kevésbbé az ügetelőversenyeket az azokkal kapcsolatos játszási és eiadási lehetőség a szükséges kereteken túl fejleszette. Az egyes versenyek eredményére és valamely fézelmére a valódi belső értéken kívül sok más ló tényező is befolyik és annál a legtöbbször jobban •" A latba az egyed pillanatnyi idegállapota és baja, a pálya minősége, a lovas befolyása, az induláselhelyezkedés sikere stb. Részben ez a magynráч annak, hogy sok nagydijazásu és tényleg jó •sitóképességet kivánó verseny győztese tenyésző szempontból eredményt nem tudott felmutatni, győzelmét a véletlen összejátszó kedvező ősének köszönhette. Hány olyan derbygyőztes paripa , amelynek neve csakhamar feledésbe ment, az utódai nem bizonyultak teljes értékű lovaknak, inkább igazolja valamely ló valódi képességét, több, esetleg kisebb jelentőségű versenyt is, de étkezetesen megnyer. De mindez csak ajánlás, leegy lóra nézve, mert valódi értékét csak akkor adjuk igazoltnak, ám utódainak nagy része az ágon felül emelkedik és megfelelő külső mellett, ilé teljesítőképességet is árul el. Ezért ha nem is ég egy győzelmes száguldás, hanem a versenyek hozata szükséges a lovak képességeinek igazi megnyitásához, ez azonban nem indokolja а mai helyet- , midőn kora tavasztól késő őszig versenynaprsenynapot követ. A sok handicapra, a másod- és madrangú lovak játékon alapuló mérkőzéseire a tnyésztés fejlesztésének lehetősége szempontjából iOS szükség. Ha az angol telivérek gyakorlati lótenyésztés szenintjából akarjuk kipróbálni, akkor ma már nem lehet az a döntő fontosságú tényező, hogy valamely ló legtöbbször igen rövid távot könnyű terhelés mellett másodperc egy töredékével hamarabb tudja lefutni, versenyeket tehát más alapokon kellene rendezni ezért a lóversenyek a lótenyésztés és szakszehsznosítás szempontjaiból szintén reformra szorulnak. A külföldi szakirodalom ugyancsak nyomatékosan angsúlyozza a lóversenyek ilyen irányú reformjának szükségét. E tekintetben csak a hannoveri állatenyésztési intézet jeles vezetőjének, Prof. Dr. G. Jonachernak nagyon figyelemreméltó munkájára utalok, amelyet a lótenyésztési politika háború utáni feladatairól irt. (Der Wiederaufbau der deutschen Pferdezucht nach dem Kriege, Berlin 1917. P. Parcy kiadása). Eredeti gondolkozásról tanúságot tevő könyvében nagyon érdekesek azok a fejtegetések, a melyeken az angol telivér kérdéssel foglalkozik és a midőn anak jövő felhasználását tárgyalja, ama nézetének adt kifejezést, hogy a félvértenyésztést ezentúl függelmiteni kellene az gol telivértől és ez csak mint hordó szerepeljen, a köztenyészésből kikapcsolva. Természetesen a lóversenyek reformját Kronaehor is nagyon szükségesnek tartja az többi irányban és talán nem lesz érdektelen, ha álláspontom erősítésére e tárgyban folytatott levelezésünkből idézem a következő sorait. ..Kétségen kívüll nagyon sürgősen meg kellene reformálni a lovak teljesítőképességnek kipróbálására szolgáló versenyeket és pedig véleményem szerint nagyobb súlyt helyezve a kitartásos szervezet kipróbálására (nach Richtung von Dauerleistung- und Konstitutionsprüfungen). Éppen úgy meg kell szüntetni a trénerek és tartozékaik apró csalásait és egyáltalán a mostani felületességet a sportban és a tarton, ha azt akarjuk, hogy a versenyek tenyésztési szempontból hasznos eredményeket szolgáltassanak.» Messze vezetne a tagadhatatlanul nehezen megoldható kérdésnek további taglalása és ezért ez alkalommal lóverseny ügyünknek még csak egy hiányára kívánok rámutatni. . A lóverseny fogalma a nagyközönség tudatában nálunk összeesik az angol telivér és ügető fogalmával, pedig a próbálásnak és versenynek vetik alá, illetve kellene alávetni a többi fajta lovakat is, csakhogy ezek a versenyek többnyire nem szoktak a nyilvánosság előtt lefolyni. E téren azonban nálunk — az inkább látványosságszámba menő díjlovagláson és díjugratáson kívül — még nagyon kevés történt és történik, pedig a telivér mellett nagy jelentősége van a félvérek kipróbálásának is. Ezt ezélőzó, különböző irányú versenyeknek rendszeres tartása a nyilvánosság előtt, a tenyésztési szempontok előtérbe helyezésével, árveréssel vagy egyéb eladási lehetőséggel kapcsolatban még a jövőre váró szép és hálás feladat. E tekintetben is pl. Németország sokkal előbbre van, elég erre nézve a félvértenyésztő szövetség által rendezni szokott népszerű tournierokra és sikeres árverésekre, utalni, amelyeket a háború alatt is megtartottak. На а amai nehéz viszonyok között megengedhetjük, hogy а lóversenyek kérdését helyezzük előtérbe, akkor mindenesetre megkívánják a lótenyésztés annyira hangozhatott érdekei, hogy a lótenyésztés szempontjából is megvilágosítsuk a lóversenyügy helyzetét. 3 A Wiener Jockey-Club uj aeraja. Az uj igazgatóság megválasztása. Uj rend a bookmaker-fogadásokban. 4 Bécsben a forradalom okozta változások a Jockey Clul) vezetésében is új irányt tettek szükségessé. A demokratikus irányzat megteremtését azonban az egykori császárvárosban nem a tűzzel-vassal való erőszakoskodás jellemezte, hanem az elvek harcza sZOrosan simult a versenyszom érdekeihez és így minden megrázkódtatás nélkül alakulhatott meg az új vezetés. A Club december 7-én tartott ülése, amelyről részletesen be is számoltunk, nagy vonásaiban körvonalazta is már az új rend kialakulását, majd most január 5-én megtörtént ez irányban a második lépés is a megalakult Remnkomitee első ülése révén. Az első ülésen, amely Kinsky Károly herczeget választotta meg elnökéül, az eddig alkalmazásban volt háromtagú igazgatóság helyett egy öttagú igazgatóság kezébe tették le a vezetést. A régi három steward közül kettő, Festetics György gróf és Fries Móricz gróf újra tagja lett a vezetőségnek, míg mellettük Mautner Victort, Meichl Györgyöt és Uchtritz Zsigmond bárót választották meg az igazgatóságba. A három új steward régi, ismert sportsmann. Mindhárman nemcsak igaz kedvelői a versenyzésnek, de kiváló szakemberek is, akiknek kezében igen jó helyen van letéve a vezetésnél elkerülhetetlenül szükséges hatalom. Az új igazgatóság első ténykedéseként a bookmaker kérdés rendezését végezte el.. A tárgyalások eredményeként az eddigi meghatározott szám helyett tizennégy könyvesnek adott a fogadásokhoz engedélyt, egyelőre azonban több engedélyt nem adnak ki. A könyveseknek ezentúl már kilenc lónál kell — az eddigi tíz starter helyett — három helyrefogadást adniok. A bookmaker fogadási szabályok teljesen új feldolgozás alá kerülnek s azok a modern szellemmellett különösen a vidékről beküldött fogadások kérdésének elintézését illető tekintetben fognak pontos megszorításokat tartalmazni. A központi irodák életbeléptetéseinek eszméjeiről az igazgatóság lemondott. VADAS- , S VERSENY-LAP, A SPORT ÉS A FORRADALOM* Irta : Gróf Sternberg Bréza. Széles rétegek leghelytelenebb nézete, hogy a sport különlegesen arisztokratikus valami. Tényleg pedig a sportnak az arisztokratiával nincsen semmi közös dolga, sőt öröktől fogva egyrészt a népnek örömére és szórakoztatására, másrészt pedig a testi fejlődés előmozdítására szolgált. Rövid visszapillantát vetve a sport történetébe, azt könnyen kinyithatjuk, hogy az arisztokrátiával való közösség hiedelme teljesen téves. Ha eltekintünk az indiai könyvektől, melyek igen sokat foglalkoznak a sporttal és vadászattal, mert azok nyelvét nem birom, — én csak a benne levő képeket láttam és értettem meg, s ezekből következtetem, hogy azok vadászatról és sportról szólnak — ugy a legrégibb adatokat Görögországban kell keresnünk. Homerosnak a legszebb leirásai vannak róla és Xenophon két brosúrát irt róluk, az egyiknek ezime «A ló», a másiké «A vadászat». Görögország a sportok hazája volt. Ott mindenki űzte azt, bár magasan vagy alacsonyan álló lett légyen is. Delphi, a jósda bölcsője, egyben a sport otthona is volt és a diadalcsarnok, melyben a győzők szobrai voltak felállítva, áll még ma is. Magam is láttam, csak, sajnos, üres volt, mert az ott meghalt halhatatlanok is halandók voltak és emlékeik is elvesztek. Érdekes feljegyzéseink vannak a római sportról, mely átplántálódott Hyranzba is és a római birodalom pusztulásával elpusztult, hogy a 18. században ismét feltámadjon Angliában és Francziaországban. Érdekes ma a forradalom idején, mikor bizonyos elemek minden meglevőt támadnak, forgatni a történelem lapjait és a Juvenalis teremtette «panem et cireenses» t ismét feleleveníteni. Brusai Dio azt tartja, hogy ezt a szót már Alexandriában is használták és Frontinus Trajan császárnak tulajdonítja a mondást. Bárhogy is legyen, Augusztus császár volt, — kit én a legnagyobb írionarchának tartok a valaha is uralkodotttak között, —éppen a « panem et circeuses», különösen pedig a versenysport legfőbb előmozdítója. A római turf egyben politikai jelentőséggel is bírt, mert ott érvényesültek a nép érzései is. Már Cicero ir arról, hogy milyen örömet szereztek neki a csodálatos manifestatiók a színjátékok és gladiatori haverok alkalmából. Egy költőnek is része lett ebből a dicsőségből : Virgiliusnak, kinek megjelenésekor egyszer az egész tömeg felemelkedett és úgy köszöntötte tiszteletteljesen, mint Augusztust, ahogy azt nekünk Tacitus mondja. Nem tetszését is meg tudta mutatni azonban a nép kegyvesztett kedveneteinek a régi turfon, a czirkuszban. — A császárok között különösen Nero volt sportkedvelő, eleinte csukott páholyából, de később nyílt pódiumról nézte a játékokat és ilyenkor egy csiszolt smaragdot használt monokli gyanánt, mint arról bennünket Plinius tudósít. Tréfákat is csináltak a színházban, így például a leghíresebb orvos, ki valaha is élt, Gallienus egy gladiátornak, aki egy bikát tizszer hibázott el, koszorút nyújtatott át és mikor a tömeg elégedetlenkedni kezdett emiatt, a herolddal kihirdettette, hogy nehéz dolog olyan nagy állatot, mint a bika, tízszer elhibázni. Politikai kívánságok is nyertek szót a turfán, így például a nép Caligula meggyilkolása előtt hangosan követelte az adó leszállítását, ami annyira felbőszítette a császárt, hogy egyes kiabálókat elfogatott és tüstént kivégeztetett, ahogy Josephus Antonius írja. A sok sportvállalkozás között a versenyek maradtak a legnépszerűbbek. Megmaradtak az e téren elért eredmények a feliratok és emlékművek révén, így tudomásunk van egy Scirtus nevű emberről, aki 13 évig volt egy pártnak, tehát egy versenyistállónak a szolgálatában. A leghíresebb az ismert hajtók közül Diocles volt. Diocletianus császár idejében a legnagyobb hírű Scorpus volt és róla írja Juvenalis, hogy egy ismert hajtó fizetése megfelelt száz ügyvédének, pedig az ügyvédek már akkor is nagyon drágák voltak. Martialis mondja Scorpust «a lármázó czirkusz díszének» «Róma napjának» «tetszése tárgyának». Hogy milyen fejlett volt a versenyüzem, mutatják a * Az Allgemeine Sport-Zeitung ez évi első számából vesszük át ez érdekes czikket.