Vadász- és Versenylap 63. évfolyam, 1919

1919-09-12 / 9.szám

9. szám. A MAGYAR LOVAREGYLET, AZ ŐRLOVASOK SZÖVETKEZETE, A VIDÉKI VERSENYEGYLETEK сев zurat: moldovan. AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA ALAPÍTOTTA BÉRCZY KÁROLY 1857-BEN. A BUDAPESTI POLO-CLUB, AZ ORSZÁGOS AGARÁSZ­SZÖVETSÉG S AZ ÖSSZES LÓTENYÉSZBIZOTTMÁNYOK VOLT HIVATALOS KÖZLÖNYE. A MAGYAR ÜGETŐTENYÉSZTŐK ÉS ISTÁLLÓTULAJDONOSOK ORSZÁGOS EGYE­SÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ára: Magyarország-, Német-Ausztria- és Csehországba egész évre.. A január 1-én és július 1-én kezdődő félévre ... A január 1-én és október 1-én kezdődő negyedévre Az április 1-én és július 1-én kezdődő negyedévre.. Más országokra : félévre korona. Szerkesztőség VIII., József-utca 12. Telefon : József 65—83. Budapest, 1919. péntek, szeptember 12. Kiadóhivatal VIII., József-utca 12. Telefon : József 65—83. 63. évfolyam, korona, korona, korona, korona. EGYSZERSMIND Olvasóinkhoz! Minden lap kilép mogt objektivitásából egy perezre, hogy subjective szóljon olva­sóihoz, hogy most a bolseviki aera végeztével, megindulása perezében végre első sze­mélyben is beszélhessen vele. A legtöbb avval foglalkozik, hogy mi történt a lappal a tanács­korm­ány alatt, hogy milyen atrocitásokat követtek el vele szemben, csak nagyon kevés ad a jövőre programmot, eddig talán még egy sem. Mi azon utóbbi csoportba akarunk tartozni, mely körül próbálja határolni működési körét, megpróbálja a vezérfonalat feltüntetni, mi vezetni fogja majd a jövőben. Kétszeresen szükséges ez most, mert a mai nappal fejlődésének új korszakába lép a «Vadász és Versenylap» és mert most veszem át a lap vezetését. Tulajdon programmáns életczélom kifejezője is tehát jó részt ez a néhány nyomtatott sor, tulajdon énem nagy részének tartalmazója, mely köt egész életemre. Eddigi programmunk nem változik most sem, most is ugyanazon irányelvek fognak vezetni, melyek eddig is a lap gerinczét alkották, azok a nagy czélok fognak buzdítani, mik a lap 63 éves múltjában voltak czélul kitűzve, ugyanazon az úton kívánunk haladni, mint azt eddig tettük, s reméljük, hogy olvasóink támogatása még fokozottabb mértékben fog kísérni mint a múltban. Nagyon nehéz volt eddig szerepünk, mint jóformán egyetlen keresztény, nemzeti szellemben vezetett lapnak, hiszen a többi nem ez alapon haladó újságnak sokkal könnyebb volt megtalálni eddig az utat olvasóihoz, mert az aktualitás pillanatnyi ereje, mindig azoknak kedvezett, míg nekünk, kik a nagy czélt tartottuk min­dig csak szem előtt, kétszeresre fokozott erővel sem adatott meg a gazdagság azon foká­nak elérése, talán azért mert konjunktúra­politikát sohasem tudtunk folytatni, elveinket izegre akasztani, vagy megváltoztatni nem voltunk képesek és az a bizonyos ökör, a­ki e­gyedül konzekvens, mi voltunk, mert ott ahol más minden bizonnyal lelkiismeretlenebb, a kétségen kívül ügyesebb lapok, százezreket tudtak a legnagyobb könnyedséggel szerezni, azonyos, hogy azt a helyet mi üresen hagytuk el. Szakprogrammunk szintén változatlan marad, ugyanabban a mederben törünk továbbra is nagy czélunk felé, mint eddig tettük, ugyanazokat a fegyvereket használjuk, melyek eddig képezték fegyvertárunkat, ugyanúgy védünk vagy támadunk velük mint ezelőtt, de nem lesz meg bennünk az az oktalan kímélet, mely eddig minden döntő vágásunk előtt lfogott minket, hol visszaélést, jogtalan érvényesülést látunk, oda könyörtelenül lesújtunk, annál is inkább, mert mi nem függünk semmi tőkétől vagy érdekeltségtől, egyedül lapunk 63 éves múltjára és olvasóink támogatására támaszkodunk. Boldogult Édesatyám örökébe lépek most és bizony az ő hátrahagyott emléke súlyosabbá teszi csak helyzetem, mert a herbertizmus vádját bizonnyal ellenem is hangoztatják majd, habár — s lehet, hogy azon elv védőinek talán már épen evvel szolgáltatom az első fegyvert kezükbe — magam Bismarck Herberte-ről nem tudok olyan lekicsinylendően vélekedni, mint legtöbben, kik talán működését nem is ismerik: ő szerintem atyja nyo­masztó árnya nélkül nagyobbra lett volna hivatva. Magamnak ugyanaz a czélom, mint volt boldogult Édesatyámé, nem is lehet más, iszen az ő iskoláját végzett emberekre letörülhetetlenü­l nyomta egyénisége bélyegét, észem és remélem, hogy reám talán fokozottabb mértékben mint bárki másra. A lap és én mintegy testvéreknek érezzük magunkat, mindkettőnket egy nagy idea éri el: a magyar lótenyésztésnek a kontinensen elsővé emelése, s most mikor elfogadva lépünk ki kézfogva programmunkkal a függöny elé, kérjük az olvasók támogatását számunkra , pártfogóinkét, kiknek talán sokszor nem fogja tetszését pillanatnyilag megnyerni beszédünk, ki néha-néha nem ismeri fel tüstént bennünk a neki megszokott és kedves­ arczot, de a­kit biztosítunk arról, hogy mindig csak czélunk felé haladunk törhetetlenül és a felöltött álarcz is csak azért van rajtunk, mert igy reméljük azt gyorsabban elérhetni. Lövik Károly: Legközelebbi számun­k szeptember 15-én jelenti fe­ ­let шш szám­ára 3 korona. TURF-ROVÁS. Kun Béláék bűne. Négy hónapig tartott mindössze a pro­letárdiktatúra, de ez a 133 nap több rom­lást, pusztulást hozott Magyarországra, mint eddig történelmünk bármelyik százada is. Nem volt még sehol a világon ilyen rövid idő alatt, ilyen mindent felforgató, mindent elpusztító, kárhozatos, sötét korszak, nem voltak ilyen minden fejlődésnek, minden már meglevő kultúrának is gátat vető be­látástalan, hitvány lelkű vezető emberek. Ha megmaradt volna ezeknek az emberek­nek a kezében a hatalom, Magyarország földművelése, ipara, kereskedelme fél év alatt tönkrement volna, mint az az eddigi rendelkezésekből is kitűnik. Hogy nem múl­hatott el ez a sötét felhő versenysportunk felett sem nyomtalanul, ezt tudtuk a prole­tárdiktatúra kikiáltásakor tüstént, de hogy nemzetgazdaságunk egyik legjelentősebb té­nyezőjével ilyen röviden végezni lehessen, nem hittük volna. Nem hihettük, hogy ve­zetők, kik tisztában voltak — mert hiszen fel lettek világosítva — a lótenyésztésnek ökonó­miai jelentőségével, egyetlen tollvonással le­zárják a nemzetgazdaság követel könyvének egyik legjelentősebb oldalát, hogy becsukják a kaput egy évszázados munkának lassan­lassan élni kezdő fejlődése előtt. Nagyon jól tudták azok a néhányak, kik ezalatt a négy hónap alatt korlátlanul, felelősség nélkül kor­mány­ozták Magyarország millióit, hogy milyen fontos tényező egy agrárállamban — mert az volt hazánk mindig és az is marad be­látható időkig helyzeténél, természeténél, fekvésénél fogva — a lótenyésztés, na­gyon jól tudták, hogy ez nálunk csak úgy tartható fenn, ha a mi jó, de mindazonáltal javításra szoruló lóanyagunkat angol vérrel keverjük, kik nagyon jól tudták, hogy teli­vértenyésztés lóverseny nélkül elképzelhe­tetlen, kik mindezt nagyon jól tudták, mert hangsúlyozzuk, hogy igenis voltak, kik fel­világosították minderről őket, a­kik mind­ennek ellenére mégis fölöslegesnek tartották a telivértenyésztést, kik akkor kezdtek csak először törődni a telivérekkel, mikor belőlük közvetlen haszon kínálkozott, mikor azonban azok egyben el is vesztek az ország szá­mára: a telivéreknek, mint csereeszköznek felhasználásakor. Ha nem is szüntették volna be a lóversenyeket, e miatt nem bo­csájthatna meg egyetlen magyar lótenyésztő sem Kun Béla kormányának, mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy az osztrák tulaj­donban levő telivérek kibocsájtása csak az első lépés volt, melyet nyomon követett volna rövidesen a magyar tenyészanyag exportja is.

Next