Vadász- és Versenylap 63. évfolyam, 1919

1919-09-12 / 9.szám

42 SZEMERE MIKLÓS Magyarország egyik legnagyobb sportsmane, Szemere Miklós kivált az élők sorából. Vele a sportvilág egy olyan neve szállt sírba, mely­hez hasonló a mostani nemzedék között nin­csen, s jó ideig nem is lesz. Az ő kitartását, bőkezűségét, hozzáértését, fáradozását, tapasz­talatait és főleg sporszeretét semmi pótolni nem tudja, ilyen csapás a magyar versenysportot nem érte az utolsó évtizedben. Szemere Miklós­hoz fogható sportbarátot nem igen lehet egész Európában találni, egyenrangúnak vele még Anglia sporttörténetének nagyjait is alig lehet venni, mert azok is csak egy téren fejtették ki működésüket, míg a megboldogult nemcsak a versenysport, de épugy minden a haza vé­delmére fontos sportág pártolója volt. 1855 április 21-én született Ki­tzaron ősi családi birtokukon. Atyja Szemere István, ki már 17 éves korában a 48-as szabadságharcz­ban honvédfőhadnagyként szolgált, anyja orosz­lámosi Törös Mária, kinek őse oroszlámosi Törös János volt a nicholsburgi béke aláírója. Iskoláit Miskolczon, Sárospatakon és Bécsben a Theresianumban végezte. Az egyetemi tanul­mányai egy részét Oxfordban absolválta, azon­ban az államtudományi doktorátust Budapesten nyerte el. Ezután a diplomácziai vizsgát tette­ le, melynek elvégzése után a szentpétervári, pá­risi, római nagykövetségekre került előbb mint attaché, később mint követségi titkár. A szép reményekre jogosut, a diplomácziai pályát azon­ban Szemere Miklós rövid idő után elhagyta, visszatért Pestre és attól kezdve életét teljesen nagy czéljainak szentelte. Szemere Miklósról oldalaknyi nekrológot kel­lene irni, azonban a jelenlegi mostoha viszo­nyok ezt sajnos lehetetlenné teszik, így — fentartva magunknak a jogot és kötelességet ennek később való megtevésére — most csak néhány szót kívánunk az elhunytról szólani, ősétől Huba vezértől örökölte bizonnyal lángoló hazaszeretetét, a haza felvirágoztatására irá­nyuló minden tevékenységét és ő hagyta rá kétségkívül szeretetét az ősmagyar leghűsége­sebb társának a lónak is. Mióta az ezüstszürke­aranysárga dress feltűnt pályáinkon kevés istálló volt olyan népszerű nálunk, mint épen az övé, nagyszámú győzelmeit mindig a publikum osztatlan lelkesedése fogadta, ki mintegy érezte, hogy milyen kitartó fáradozást, csü­ggedés­nélküli törekvést koronáz siker. Legkiválóbb lova kétségtelenül Confusionarius az utóbbi évek egyik legexceptionálisabb ké­pességű telivére volt, örök kár érte, hogy nem lehetett őt korai balesete után legalább a te­nyésztésnek megmenteni. Lovai közül kivált még : Lángoló, Horkay, Mágnes, Eltolt, Tóth G., Sternbask, Hári János II., Barna legény stb. Szemere Miklósnak azonban nem csupán ver­senyistállója szerez a magyar turf­annalesetben felejthetetlen nevet, hervadhatatlan babérokat szerzett­­ a magyar lovasnevelés terén is. Hogy a kontinens legjobb lovasai a magyarok , nagyrészt az ő érd "-ч. Az ő serkentése, buz­dítása és főleg i­­­se adta a magyar ver­senylovasok gárdájának legkiválóbbjait, az ő buzgolkodása nélkül sohasem tartanánk ott e tekintetben hol most állunk. A czéllövészet terén kifejtett munkája már nem tartozik szorosan e lap körébe, azonban lehetetlen róla itt meg nem emlékeznünk. Ezt a honvédelem szempontjából oly fontos sportot az ő felléptéig minálunk teljesen elhanyagol­ták, annak fellendülése tisztán az ő érdeme. Fáradozásai az 1912-i stockholmi olympiáson meg is hozták gyümölcsüket: Prokop Sándor révén először került fel magyar zászló a stadion árboczára. De már ez a pár szó is messze vezetne, hiszen nem nekrológot akarunk most Szemere Miklósról írni, csak néhány szóval akarunk bucsut venni az ő nagy alakjától. Mélységes részvéttel járulunk a nagy hazafi, a páratlan sportsman, lapunk kegyes pártfogója sírjához, hogy lerójjuk nagy szeretetünk és gyászunk adóját, ha mással nem is, legalább e néhány nyomtatott sorral. MRUTNER VIKTOR Versenysportunkat a magyar kommune alatt két nagy csapás érte : meghalt Szemere Miklós és Mautner Viktor. A­mit az előbbi jelentett a magyar versenyüzemnek, ugyanaz volt az utóbbi az osztráknak. Mindkettőt egy czél vezette: hazájuk versenysportjának a legmagasabb fokra emelése. Ugyanaz az ügybuzgóság, sportsze­retet vezérelte Mautner Viktort, a­mi a mi nagy halottunkat, ugyanaz a szeretet fűzte őt is a zöld gyephez, a­mi az ezüstszürke aranysárga dress tulajdonosát. Az osztrák versenysport tör­ténetében olyan nagyszabású egyéniségek mint Mautner Viktor nem voltak, igaz, hogy olyan nagy eredményeket produkálok sem. Mautner lovag nevét fentartaná egyedül San Gennaro neve is, melynek közismert karrierjé­ből talán felesleges is felemlítenünk egyes állomásokat, azok minden bizonnyal erősen be vannak vésve minden sportbarát szivébe. A megboldogultnak San Gennaro volt a legked­vesebb lova és lám a ló hű maradt gazdájá­hoz annak halála után is a régi Marchfeldi­dijat, melyet a halott nagy érdemeinek adózva Viktor Mautner Erinnerungsrennenre keresztel­tek­­át megnyerte elhunyt ownere számára. Egye­dül San Gennaro 779.300 koronát hozott gaz­dájának, mely összeget kevés telivér tudott eddig túlszárnyalni. Hétszer, állott Mautner Viktor az istállótulaj­donosok nyeremény­listájának az élén, 1913-tól hatszor egymás után. Természetesen így 1897-től nyereményének összege igen­­nagy számot: 7.070.719 koronát tesz ki, melyből egyedül 1917-re 932.480 korona jut. Ehhez a nagy sum­mához, nagy anyag és kiváló egyedek voltak szükségesek persze, a­mi az elhunyt páratlan bő­kezűsége és nagy tudása folytán meg is volt. Ne is említsünk fel csak néhányat mint: Formidable 11., Blondel, Good Morning, Bartek, Eva, Mokant lovai közül és azt hisszük már ezekkel is kellőkép megvilágítottuk a halott istállójának kiválóságát. Nemcsak mint futtató, mint tenyésztő is elő­kelő helyet foglalt el Mautner Viktor : mark­hofi ménese mindig mintaképe volt a szak­szerűen vezetett ménesnek, a­mi meg is látszik az alig néhány év alatt produktumaival elért közel két és egynegyed milliónyi nyeremény összegei, amiből egyedül a tavalyi évre 322.931 korona esik. Mautner Viktor nevét soha nem mehet fele­désbe, ő marad mintaképe mindig az osztrák istállótulaj­osoknak, az ő nagy alakja vezérli a Lajtán túl a fiatal generációt, s az nagy példája reméljük mennél nagyobb számú követőre fog akadni minálunk is, hiszen a két szomszéd­állam versenyüzemét amúgy sem lehet soha teljesen elválasztani egymástól, épen olyan nagy emberek, mint Mautner Viktor munkál­kodása folytán. A HELYZET WIENBEN. A fogadások óriási megadóztatása. A városi szervek nehézségokozásai. Kísérletek a közönség elriasztására. Sportbarátaink tekintete most Wien felé irányul, mindnyájan Eldoradot látnak az osztrák fővárosban, hol a versenyeket már teljes mér­tékben felvehetik, sőt díjazás tekintetében még jobbak a viszonyok, mint voltak békében, hol nem kell azon törni az embernek a fejét, hogyan jut ki a versenyekre, szóval ahol minden fené­kig tejfel. Erről a nagy tévedésről akarjuk a magyar publikumot felvilágosítani és egyben rá akarunk mutatni ennek a rendszernek káros következményeire is. Legfontosabb határozat Ausztriában kétség­kívül a fogadási adótörvénynek revíziója, rö­viden a levonandó összegnek hihetetlen mér­tékben való felemelése. Nem akarunk most a totalisat eur 20°/6-os megadóztatásáról beszélni, pedig ezzel az összeggel Ausztria tartja a re­kordot ez egész világon, jóval a szintén szo­czialista Németország előtt járva, hol a 16­/3 százalékra felemelt adóról kimondták, hogy ez az elviselhető legnagyobb levonás, hanem csak a bookmaker-adóról. Ez főleg 3 pontban foglal­ható össze, először a tétadó, másodszor a reál fogadások adókulcsában, végül harmadszor a 4000 koronán felül levő nyereménynek 34°/°-os levonásában. Legotrombább kétségkívül a tétadó, mert itt még a vesztes fogadótétén felül még az adót is fizeti, a­mi nem annyira anyagilag, mint inkább lelkileg bántja a fogadót, mert így ma­gát kiuzsorázva érzi. A legnagyobb absurdumhoz azonban nem ez, hanem a reál fogadások­ adója vezet. Hogy konkrét példával éljünk, ha valaki 10,000 koronával fogad 5 teával, úgy mindössze 160, mind százhatvan koronát nyer az új kulcs szerint. A hirdedt négyezer koronán felüli adó még aránylag a legkönnyebb, mert ez alól nem nehéz kibúvót találni, azonban a másik kettő ellen én hiába fogadok sok kis téttel, az adó egyforma, így rá kell hamarosan jönnöm, hogy nyerési lehetőségem egyenlő nullával. Úgy lát­szik erre már Bécsben is rájöttek a fogadói mert az «Allgemeine Sportzeitung» szeptembe 6-ai száma egy kis kimutatást hoz a badet ügetőversenyek forgalmáról, látogatottságura stb., melyet az alábbiakban közlünk: A fentebb elmondottakból azt hisszük tte, áll olvasóink f előtt, hogy az új fogadási terv kimondott czélja : a mennél nagyobb adójöve­lemre való szertevés mögött mi rejlik, mert h­­a fogadó, ha kifizetésnél a nagy osztalék fel­érzett örömében rögtön nem is jön rá hátrány később állandó játéknál rá fog jönni, hogy il, adózás mellett вею nyerhet, ugyanis­­ пуег ez a kulcs mathematikailag kizárja. Tehát lehetett a czél más, mint hogy a játékos fogadjon többé ? Még világosabb lesz a kép, ha még a kis sok mellékkörülményt vesszük tekintetbe,­n ugy­e arra igazán nehéz magyarázatot tal, hogy például a villamos vasút még azt a háb alatt lényegesen redukált számú kocsit is szüntette a versenyek tartamára, a­mi kö­tedett és csak a bécsi sajtó egyöntetű álle­foglalására indított ismét meg három vagy n villamost. Hogy a villamosjegy árát 60 fillé­r koronára emelték, azt hiszük ez nem a Le­­gény nép anyagi érdekeinek megóvását, mi inkább annak elriasztását a versenyektől jele tette, már pedig a Jockey Club, ha nem szanak az emberek, továbbá ha nem látogat a versenyeit, miből tartsa fenn azokat ? szóljunk ahhoz, hogy automobilnak, legyen csak taxi is, nem volt szabad a vesenyek mennie ? Ez másra ugyebár nem szolgált,­­ hogy a gazdag ember kedvét vegyék el a c­senyektől. De gondolt a bécsi községtanár jómodú bourgoisieára is, mert ha valaki jelentette a frakkerest, ki 300—400 kört kért egy freudenaui fuvarért, azt avval e­tették ki, hogy a versenyekre való fuvar is és így teljesen a frakkeres­és az utas­i megállapodástól függ. Wienben jól tudjuk socialista kormány és hogy ez milyen álláspontot foglal el a senyekkel szemben, ismerjük hazulról is a sevismus előtti időkből, azonban nem hit volna, hogy a szomszéd ne tanult legyen a kárunkon; azt hittük ott a kormány tagja több belátásuk van : látják hová kormányo, az állam hajóját. A bécsi lapok felismerte veszélyt, a­mi mindezekben rejlik, jól lát, hogy ez a cseh, a lengyel, de elsősorban magyar versenysport javára fog szolgálni, hiába emelik fel szavukat. Reméljük, hogy künk nem lesz ugyanaz a sorsunk, mint a tuli kollegáinknak, most, mikor felhívjuk a lány és intézőköreink figyelmét, hogy hagyják kiaknázatlanul az osztrák vér­szemben beállott zavaros állapotokat. Re­jük, egyszer már más kárán is tanul a ma Fogadási Totalisa-­­ lép forgalom tepradó dij Augusztus 10 (vasárnap) 917.000 36.000 22.00 Augusztus 13 666.000 46.000 15.61 Augusztus 15 (első új adónap) 490.000 53.000 12.0 Augusztus 17 (vasárnap) 607.000 39.000 9.5 Augusztus 20 492.000 48.000 8.5 Augusztus 22. 384.000 39.000 7.1 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP, 1919. szeptember 12

Next