Vadászlap 1. évfolyam, 1880
1879-12-20 / Mutatvány-szám
, elzárják ott a magasan fennlakó erdőkerülők és favágók családjait az alvilágtól. Ha ily időben kis állampolgár születik, nem tehet mást, mint várnia kell a kereszteltetésre; ha egy elöregedett megunja a világot, nincs más mód, mint a halottat feltenni a padlásra; ha megfagy is, nem árt neki : au contraire. így történt pár évvel ezelőtt a st-veithi parockiához tartozó havasi kunyhók egyikében, hogy az öreg N. meghalt. Csak 14 nappal azután lehetett őt St-Veitra, temetésre levinni. Halottkémlőnek is kellvén jelen lenni, ez csodálkozott, hogy a hulla egészen átlyukgatva van sötét lövések által, s kérdőre vonta az elhunytnak fiát, vájjon mi történhetett ? — »Épen semmi,« — mondá az hidegvérüen, »csak hébehóba róka-csalogatóul tettem ki az öreget, — minek feküdt volna ott hiába.« Nyilas. Kopózás vaddisznóra és medvére a sárosi erdőkben. A vadászsport kedvelőit bizonyára érdekelni fogja a sárosmegyei klembergi vadászatok ismertetése, mely vadászatokon kopók előtt évenkint 40—50 darab vaddisznó és 5—8 medve ejtetik el, nem számítva a nagy számban elejtett egyéb apró és szárnyas vadat. A vadászat tulajdonosa báró Ghillány László, ki saját nagy kiterjedésű erdőségén kívül, még a szomszéd Kassa városi erdők egy részében és más határos községekben bérli a vadászati jogot, és így mintegy 25.000 katasztrális holdnyi hegyes és sziklás erdőterületen gyakorolja a vadászatot. Kopófalkája rendesen 15—20 darab, nagyvadra (vaddisznó, medve) különösen betanított és begyakorlott, nagyobbára hosszú szőrű kopóból áll, mely falka előtt az utolsó 5 év alatt pár száz darab vaddisznó és legalább is 20 medve lövetett. Minthogy eme soraim czélja csak is a vaddisznó- és medvevadászatok ismertetése, azért a klembergi egyéb vadászatokat, amelyeken őz, nyúl, róka, nyírfajd, császármadár és szalonka nagy mennyiségben ejtetik el, ezúttal hallgatással mellőzöm. *) Úgy hiszem, a vaddisznó- és medvevadászat módszerét, valamint a kopófalka tulajdonságait, legjobban fogja kitüntetni egy medvevadászat leírása, amelyen ez ősz folytán magam is részt vettem. * * * A kerülők jelentésére, hogy több medve a szomszéd Hrabkó községbeli még lábán álló zabvetéseket pusztítja, elhatároztuk, hogy másnap megkíséreljük szerencsénket, s a medvét a klemnberg-krakkói nagy kiterjedésű vágásokban felkeressük. Szeptember 21-én reggel tehát kimentünk az idő, szép derült őszi nap, vállalkozásunknak nagyon kedvezett. A vadásztársaság állott 4 űrvadászból, a kutyákat vezető vadászból, 4 dupla fegyverrel ellátott erdőkerülőből, a kopófalka pedig 18 darabból. A vadászat 8 órakor kezdődött, s minthogy teljesen bizonytalan volt az, hogy a nagy kiterjedésű erdőterület melyik völgyében vagy hegyoldalában tartózkodik a medve: a kutyákat az erdőszélen (mindjárt az előhegyben) kibocsátottuk, s a vadász kürtölve s biztatva követte őket; a kerülők pedig haladtak felfelé a hegyoldalon, mig mi a hegygerinczre lóháton felérve, lassan húzódtunk tovább. Az előhegyben rókák, nyulak, sőt őzek is találtatván, a kutyák ezeket is hajtották, de minthogy a csaholásból mindig könnyen kivehettük, hogy csak apró vad van a hajtásban, ezáltal irányunkat nem hagytuk zavartatni; ha a vad történetesen lövésre jött, lelőttük; ha menekült, az utána menő kopókat a vadász kürtölése csakhamar visszahúzta, így haladtunk a gerinczen befelé a hegységbe, jobbról is balról is hallván a kopók hajtását, de a csaholásból tudtuk, hogy a kutyák eddig csak apró vadat indítottak. Ekkor nem messze előttünk egy sűrű vágásban egyik kopó vastag csaholása (Standlaut) hallatszőtt. E hang az egész társaságot felvillanyozta, tudtuk, hogy megtaláltuk a keresett nagy vadat. Erdészünk rögtön a kutyák buzdításául kilőtte fegyverét, s a kerülőkkel együtt a kopókat biztató éles kurjongással a vágány felé sietett, melyből az óhajtott hangok hallatszottak. Az első kopóhoz csakhamar egy második és harmadik csatlakozott, s mindannyi a mozdulni nem akaró vad fekhelye felé szaladt, mire az a levegőbe bocsátott lövésektől, a vadászok kurjongásától, s a most már együtt levő falkától felzavarva, megindult, s az egész kopófalka éles csaholása kisérő. Mi a gerinczen várakoztunk mindaddig, míg a vad által vett irány felől biztosságot nem szereztünk magunknak, amikor mindegyikünk a vad menekülési vonalát elállandó, a kijelölt irányban gyorsan elsietett. Mintegy félórai gyönyörű hajtás következett , a bérezek 18 kopónak egy pillanatra sem szűnő koncertjét hangoztaták vissza. A vad, amint kivehettük, a sziklacsúcsok felé tartott, miből medvére következtettünk, mert ez szereti a magasan fekvő sziklás helyeket, s már-már irigyeltük a csúcson álló társunk helyzetét, midőn a vad közvetlenül a gerinczen levő sziklák alatt megfordult s egyenesen az általunk elfoglalt vonalnak tartott. Ez által mindnyájunk esélye meglehetősen egyenlő lett. Egyszerre, nem messze tőlünk, a vad megállapodott, tisztán hallottuk a marakodást, de csakhamar ismét megindult, mire a vonalon egy lövés dördül el, s az utána majd *) Kérjük egy más értekezletben majd pótolni, s az ottani vidék nyirfajd- és császármadár-állományát ismertetni. Szerk.