Vadászlap 1. évfolyam, 1880

1879-12-20 / Mutatvány-szám

, elzárják ott a magasan fennlakó erdőkerülők és favágók családjait az alvilágtól. Ha ily időben kis állampolgár születik, nem tehet mást, mint várnia kell a kereszteltetésre; ha egy elöregedett megunja a világot, nincs más mód, mint a halot­tat feltenni a padlásra; ha megfagy is, nem árt neki : au contraire. így történt pár évvel ezelőtt a st-veithi parockiához tartozó havasi kunyhók egyikében, hogy az öreg N. meghalt. Csak 14 nappal azután lehetett őt St-Veitra, temetésre le­vinni. Halott­kémlőnek is kellvén jelen lenni, ez csodálkozott, hogy a hulla egészen átlyukgatva van sötét­ lövések által, s kérdőre vonta az el­hunytnak fiát, vájjon mi történhetett ? — »Épen semmi,« — mondá az hidegvérüen, »csak hébe­hóba róka-csalogatóul tettem ki az öreget, — minek feküdt volna ott hiába.« Nyilas. Kopózás vaddisznóra és medvére a sárosi erdőkben. A vadász­sport kedvelőit bizonyára érdekelni fogja a sárosmegyei klembergi vadászatok ismer­tetése, mely vadászatokon kopók előtt évenkint 40—50 darab vaddisznó és 5—8 medve ejtetik el, nem számítva a nagy számban elejtett egyéb apró és szárnyas vadat. A vadászat tulajdonosa báró Ghillány László, ki saját nagy kiterjedésű erdőségén kívül, még a szomszéd Kassa városi erdők egy részében és más határos községekben bérli a vadászati jogot, és így mintegy 25.000 katasztrális holdnyi hegyes és sziklás erdőterületen gyakorolja a vadászatot. Kopófalkája rendesen 15—20 darab, nagy­vadra (vaddisznó, medve) különösen betanított és begyakorlott, nagyobbára hosszú­ szőrű kopóból áll, mely falka előtt az utolsó 5 év alatt pár száz da­rab vaddisznó é­s legalább is 20 medve lövetett. Minthogy eme soraim czélja csak is a vad­disznó- és medvevadászatok ismertetése, azért a klembergi egyéb vadászatokat, a­melyeken őz, nyúl, róka, nyírfajd, császármadár és szalonka nagy mennyiségben ejtetik el, ez­úttal hallgatás­sal mellőzöm. *) Úgy hiszem, a vaddisznó- és medvevadászat módszerét, valamint a kopófalka tulajdonságait, legjobban fogja kitüntetni egy medvevadászat le­írása, a­melyen ez ősz folytán magam is részt vettem. * * * A kerülők jelentésére, hogy több medve a szom­széd Hrabkó községbeli még lábán álló zabvetése­ket pusztítja, elhatároztuk, hogy másnap megkí­séreljük szerencsénket, s a medvét a klemnberg-krak­kói nagy kiterjedésű vágásokban felkeressük. Szeptember 2­1-én reggel tehát kimentünk­­ az idő, szép derült őszi nap, vállalkozásunknak na­gyon kedvezett. A vadász­társaság állott 4 űrva­dászból, a kutyákat vezető vadászból, 4 dupla fegyverrel ellátott erdőkerülőből, a kopófalka pe­dig 18 darabból. A vadászat 8 órakor kezdődött, s minthogy teljesen bizonytalan volt az, hogy a nagy kiter­jedésű erdőterület melyik völgyében vagy hegyol­dalában tartózkodik a medve: a kutyákat az er­dőszélen (mindjárt az előhegyben) kibocsátottuk, s a vadász kürtölve s biztatva követte őket; a kerülők pedig haladtak felfelé a hegyoldalon, mig mi a hegygerinczre lóháton felérve, lassan húzód­tunk tovább. Az előhegyben rókák, nyulak, sőt őzek is ta­láltatván, a kutyák ezeket is hajtották, de mint­hogy a csaholásból mindig könnyen kivehettük, hogy csak apró vad van a hajtásban, ez­által irányunkat nem hagytuk zavartatni; ha a vad történetesen lövésre jött, lelőttük; ha menekült, az utána menő kopókat a vadász kürtölése csak­hamar visszahúzta, így haladtunk a gerinczen befelé a hegységbe, jobbról is balról is hallván a kopók hajtását, de a csaholásból tudtuk, hogy a kutyák eddig csak apró vadat indítottak. Ekkor nem messze előttünk egy sűrű vágásban egyik kopó vastag csaholása (Standlaut) hall­atszőtt. E hang az egész társasá­got felvillanyozta, tudtuk, hogy megtaláltuk a keresett nagy vadat. Erdészünk rögtön a kutyák buzdításául kilőtte fegyverét, s a kerülőkkel együtt a kopókat biztató éles kurjongással a vágány felé sietett, melyből az óhajtott hangok hallatszottak. Az első kopóhoz csakhamar egy második és har­madik csatlakozott, s mindannyi a mozdulni nem akaró vad fekhelye felé szaladt, mire az a leve­gőbe bocsátott lövésektől, a vadászok kurjongá­sától, s a most már együtt levő falkától felza­varva, megindult, s az egész kopófalka éles csa­holása kisérő. Mi a gerinczen várakoztunk mindaddig, míg a vad által vett irány felől biztosságot nem szereztünk magunknak, a­mikor mindegyikünk a vad mene­külési vonalát elállandó, a kijelölt irányban gyor­san elsietett. Mintegy félórai gyönyörű hajtás kö­vetkezett , a bérezek 18 kopónak egy pillanatra sem szűnő konc­ertjét hangoztaták vissza. A vad, a­mint kivehettük, a szikla­csúcsok felé tartott, miből medvére következtettünk, mert ez szereti a magasan fekvő sziklás helyeket, s már-már irigyel­tük a csúcson álló társunk helyzetét, midőn a vad közvetlenül a gerinczen levő sziklák alatt meg­fordult s egyenesen az általunk elfoglalt vonal­nak tartott. Ez által mindnyájunk esélye megle­hetősen egyenlő lett. Egyszerre, nem messze tő­lünk, a vad megállapodott, tisztán hallottuk a marakodást, de csakhamar ismét megindult, mire a vonalon egy lövés dördül el, s az utána majd­ *) Kérjük egy más értekezletben majd pótolni, s az ottani vidék nyirfajd- és császármadár-állo­mányát ismertetni. Szerk.

Next