Képes Vadász Ujság 1880. május-június (1. évfolyam, 1-3. szám)

KÉPES VADÁSZ-ÚJSÁG. 2. szám. 1880. junius 1. ban fölmondja a szolgálatot, mint a lószőrből készült, azért én rendesen ilyen saját gyártmányú készüléket szoktam használni. A fenékhorgon kívül több horgászeszköz van haszná­latban, melyek közül az elterjedtebbeket az érdeklődő ol­vasónak szintén bemutatom. Az apró fehér, vagy sikló halak fogására használt úgynevezett sikló horog a fenékhorogtól annyiban különbö­zik, hogy ezt nem sü­lyesztik a fenékre, hanem az ólom­­szalagot a vízmagasságát mérő zsinór felező­pontjára alkal­mazzák. Éhez legfinomabb selyemzsinór s a legvékonyabb horog alkalmazandó, csalóikul pedig apró rovarok, legyek, vagy földi­giliszták. Néha ezzel nagyobb halakat is sike­rült fognom, azon fajtából, mely ne­m kizárólag a fenéken tartózkodik. A b­e­f­u­l­ó h­o­r­o­g a viz fülszinén úszik, s igy ennél a zsinórra ólomnehezéket nem teszünk, a tollszárat pedig a zsinóron egész a horog nyakáig lecsúsztatjuk. Hozzá csalétkül szintén apró rovar használandó, mely eviczkélésével az elúszó halak figyelmét magára vonja. Ily h­o­­roggal halászni igen élvezetes időtöltés, azonban vigyáznunk kell, hogy a napnak háttal foglaljunk helyet a vízparton, külön­ben sok boszúságot fog okozni a látásunkat korlátozó visz­­szaverődő fény. Előnyös az ily készülék még azon okból is, hogy vele bármily időjárás alkalmával boldogulhatunk; sem derű­, sem ború, sem eső, vagy a szél nem akadályozhatja a legjobb fogásokat. A vető horog hasonlít a siklóhoroghoz, azon el­téréssel, hogy zsinórját vastag parafakoronggal kell ellát­nunk, mely azonban nem közvetlen erősíttetik hozzá, hanem úgy, hogy közte s a zsinór közt másfél arasznyi sárgaréz sodrony legyen, tudjának pedig nem könnyen hajló fából kell készülnie.Ezzel a nagyobb fajta rablóhalakra horgászunk, s ha észrevesszük, hogy ezek egyike a csalétkül alkalma­zott kisebb halba, illetőleg a horogba belefalt, a zsákmányt a rúd segélyével hirtelen kirántjuk, s a partra vetjük ; in­nen a vetőhorog elnevezés. A vetőhorog zsinórja csak kevéssel hosszabb a Híd­nál; ólmot hhez is használunk, hogy a csalétek valameny­­nyire lesü­lyedjen a víz felszíne alá. Az e czélra használt apró halat hátsó uszonya alatt akasztjuk be a horogba, a­nélkül azonban, hogy gerinczét megsértenék, mely esetben rövid idő alatt kimúlnék. Az igy „fölszerelt“ horgot lassan s igen vigyázva le­­bocsátjuk a viz ama pontjára, hol rablóhalakat sejtünk, rejtekhelyre vonulunk s onnan az úszó parafát megfigyel­jük. A­mint a kis hal szerfelett mozogni kezd, annak jele, hogy a rablóbal közeledik, s ha erre a parafa elmerül, akkor két kézre fogjuk a rudat, végével lecsapunk a viz felé s azután kihajítjuk a partra. Itt ügyesség és gyorsaság a fődolog, mert ha késünk a lecsapással, a rabló elharaphatja a sodronyt és zsinórt s horgostól csalétkestül elúszik, otthagyva bennünket, mint bizonyos Pál az oláhokat. Ha csukával volt dolgunk, s az történetesen elvitte a csalétket, a nélkül, hogy ott akadt volna, el ne mulasszuk rögtön egy másik kis halat a horogra tenni, mert a csuka azonnal vissza fog térni s ismét bele fal a csalétekbe. Rablóhalak horgászására legalkalmasabb a viharos időjárás, a déli s esti órák, továbbá a záporeső utáni idő, minthogy ilyenkor az apró halak a fenékre szálkának s a rablók a csalétket nem hagyhatják figyelmen kiviül. A halász mint rendesen, úgy a rablóhalak fogásakor is csendesen viselje magát, maradjon re­jtekében. Többszöri fogás után tanácsos a helyet megváltoztatni, sut­i... part­­mentében hosszú utakat teh­etünk, a csalétket megsétáltat­­h­atjuk a vizben, s megtörténhetik hosszú utunk alatt, hogy a figyelmessé tett rablóhalak egész serege egymásután hor­gunkra kerül. 28 Halászati h­irek. — A ráktenyésztéshez. A német haltenyésztő egylet 3-ik számú körözvénye egy érdekes levelet közül Micha berlini lakos ráktenyészetéről. A levél tartalma a követ­kező : „A rákok leginkább tiszta lágyvizű­ tavakban sze­retnek tartózkodni, különösen pedig olyanokban, melyek némely helyen meglehetős; melyek, és melyeknek talaja eléggé termékeny arra nézve, hogy a vízinövények benne tenyészhessenek, a nélkül azonban, hogy az illető talaj mocsáras volna. Kedvencz tartózkodási helyéül szolgálnak még a rákoknak a patakok és kisebb lassúbb folyású fo­lyók, melyeknek vize nem kemény és szerfölött hideg, me­­lyek réteken és erdőkön folynak keresztül, és talajukon másféle növények nőnek. E tényezőknek köszönheti Bran­denburg, Pomeránia, Poroszország és Mecklenburg dús rák­tenyészetét, míg Francziaországb­an és Dél-Nérae­országban a fent nevezett tényezők hiánya folytán a rákok igen kis számban találhatók. Francziaországb­an a Moselben találha­tók ugyan rákok, de ezek száma oly csekély, minőségük oly középszerű, hogy a német rákokkal szemben szóba sem jöhetnek, jó rákok még külsőleg is különböznek az itteniektől, a­mennyiben az ú. n. ollók és lábak alul nem vörösek, hanem szürkés kékek, husule száraz és rövid, és épen ez az oka annak, hogy Francziaországban a német rákok jobban kedveltetnek mint a belföldiek.“ E levélhez a német haltenyésztő egylet elöljárósága a következő meg­jegyzést teszi: „Ha a rákokat az erre alkalmas, különösen pedig azon vizekben, melyekben már előbb is tartózkodtak, újra meg akarjuk honosítani, az ezt czélzó kísérletek nem járnak valami nagy költségekkel vagy fáradsággal.“ A né­met haltenyésztő egylet közvetítésével május és június hó­napokban 4—6 éves nőstényrákok lesznek beszerezhetők, (60 db 1 márkáért) és csak egynéhány darab szükséges arra, hogy jövő őszszel már megláthassuk, vájjon a rákok — az üregek ép úgy mint a fiatalok is — jól érzik-e ma­gukat. Úgy szeptember végével a nőstényekhez kétharmad arányban hímeket teszünk és ezután átengedjük őket fejlő­désüknek. Tápanyagról gondoskodni nem szükséges, mivel a rákok férgekben és gyökerekben elég táplálékot találnak. — A berlini nemzetközi halászati kiállítás rendkívü­l látogatott; már e hó elején a látogatók száma a 10000- ot meghaladta. Hollandiából különösen sok látogató jött, sőt egy’ bizottságot is várnak Berlinbe, mely’ a kiállítás szer­vezését tanulmányozná, miután Hollandiában ISSI-ben szintén szándékoznak egy halászati kiállítást rendezni.­­ Igen érdekes küldemény érkezett a kiállításba ugyancsak Hollandiából, ugyanis osztriga ivadék, fiatal osztrigák és költésre szolgáló kövek, melyek a kiállításban fognak el­­h­elyeztetni. A kiállítás alkalmából a külföldi kiállítók disz­­lakomákat rendeztek ; az orosz, skandináv és ch­inai képvi­selőké már megtartatott, s egészen nemzeti ételek tálaltat­tak fel. Rendkívüli halbőségről írnak Szabolcs megyéből, és pe­dig, hogy Senye, Vaja, és Bogdán községekben f­el­merült talajvizekben oly’ roppant h­almennyiség van, hogy­ a szó szoros értelmében puszta kézzel lehet a halakat kifog­­dosni, melyek oly olcsók, hogy egy mázsa pontyot vagy csukát örömest adnak 40 fi­fllért. Volt már szó a szántó­kik eddig a rendes évi h­ozadéknak legalább is tízszeresét vették be, legh­atározottabban óvást tesznek ilyen „meg­mentés“ ellen. A horgászat a nemét sokan a legélvezetesebbnek tartják, s talán igazuk is van; gyakorlata azonban csak ott jár eredménynyel, hol a víz jelentékony mélységű. (Folytatása következik.)

Next