Képes Vadász Ujság 1880. május-június (1. évfolyam, 1-3. szám)
KÉPES VADÁSZ-ÚJSÁG. 2. szám. 1880. junius 1. ban fölmondja a szolgálatot, mint a lószőrből készült, azért én rendesen ilyen saját gyártmányú készüléket szoktam használni. A fenékhorgon kívül több horgászeszköz van használatban, melyek közül az elterjedtebbeket az érdeklődő olvasónak szintén bemutatom. Az apró fehér, vagy sikló halak fogására használt úgynevezett sikló horog a fenékhorogtól annyiban különbözik, hogy ezt nem sülyesztik a fenékre, hanem az ólomszalagot a vízmagasságát mérő zsinór felezőpontjára alkalmazzák. Éhez legfinomabb selyemzsinór s a legvékonyabb horog alkalmazandó, csalóikul pedig apró rovarok, legyek, vagy földigiliszták. Néha ezzel nagyobb halakat is sikerült fognom, azon fajtából, mely nem kizárólag a fenéken tartózkodik. A befuló horog a viz fülszinén úszik, s igy ennél a zsinórra ólomnehezéket nem teszünk, a tollszárat pedig a zsinóron egész a horog nyakáig lecsúsztatjuk. Hozzá csalétkül szintén apró rovar használandó, mely eviczkélésével az elúszó halak figyelmét magára vonja. Ily horoggal halászni igen élvezetes időtöltés, azonban vigyáznunk kell, hogy a napnak háttal foglaljunk helyet a vízparton, különben sok boszúságot fog okozni a látásunkat korlátozó viszszaverődő fény. Előnyös az ily készülék még azon okból is, hogy vele bármily időjárás alkalmával boldogulhatunk; sem derű, sem ború, sem eső, vagy a szél nem akadályozhatja a legjobb fogásokat. A vető horog hasonlít a siklóhoroghoz, azon eltéréssel, hogy zsinórját vastag parafakoronggal kell ellátnunk, mely azonban nem közvetlen erősíttetik hozzá, hanem úgy, hogy közte s a zsinór közt másfél arasznyi sárgaréz sodrony legyen, tudjának pedig nem könnyen hajló fából kell készülnie.Ezzel a nagyobb fajta rablóhalakra horgászunk, s ha észrevesszük, hogy ezek egyike a csalétkül alkalmazott kisebb halba, illetőleg a horogba belefalt, a zsákmányt a rúd segélyével hirtelen kirántjuk, s a partra vetjük ; innen a vetőhorog elnevezés. A vetőhorog zsinórja csak kevéssel hosszabb a Hídnál; ólmot hhez is használunk, hogy a csalétek valamenynyire lesülyedjen a víz felszíne alá. Az e czélra használt apró halat hátsó uszonya alatt akasztjuk be a horogba, anélkül azonban, hogy gerinczét megsértenék, mely esetben rövid idő alatt kimúlnék. Az igy „fölszerelt“ horgot lassan s igen vigyázva lebocsátjuk a viz ama pontjára, hol rablóhalakat sejtünk, rejtekhelyre vonulunk s onnan az úszó parafát megfigyeljük. Amint a kis hal szerfelett mozogni kezd, annak jele, hogy a rablóbal közeledik, s ha erre a parafa elmerül, akkor két kézre fogjuk a rudat, végével lecsapunk a viz felé s azután kihajítjuk a partra. Itt ügyesség és gyorsaság a fődolog, mert ha késünk a lecsapással, a rabló elharaphatja a sodronyt és zsinórt s horgostól csalétkestül elúszik, otthagyva bennünket, mint bizonyos Pál az oláhokat. Ha csukával volt dolgunk, s az történetesen elvitte a csalétket, a nélkül, hogy ott akadt volna, el ne mulasszuk rögtön egy másik kis halat a horogra tenni, mert a csuka azonnal vissza fog térni s ismét bele fal a csalétekbe. Rablóhalak horgászására legalkalmasabb a viharos időjárás, a déli s esti órák, továbbá a záporeső utáni idő, minthogy ilyenkor az apró halak a fenékre szálkának s a rablók a csalétket nem hagyhatják figyelmen kiviül. A halász mint rendesen, úgy a rablóhalak fogásakor is csendesen viselje magát, maradjon rejtekében. Többszöri fogás után tanácsos a helyet megváltoztatni, suti... partmentében hosszú utakat tehetünk, a csalétket megsétáltathatjuk a vizben, s megtörténhetik hosszú utunk alatt, hogy a figyelmessé tett rablóhalak egész serege egymásután horgunkra kerül. 28 Halászati hirek. — A ráktenyésztéshez. A német haltenyésztő egylet 3-ik számú körözvénye egy érdekes levelet közül Micha berlini lakos ráktenyészetéről. A levél tartalma a következő : „A rákok leginkább tiszta lágyvizű tavakban szeretnek tartózkodni, különösen pedig olyanokban, melyek némely helyen meglehetős; melyek, és melyeknek talaja eléggé termékeny arra nézve, hogy a vízinövények benne tenyészhessenek, a nélkül azonban, hogy az illető talaj mocsáras volna. Kedvencz tartózkodási helyéül szolgálnak még a rákoknak a patakok és kisebb lassúbb folyású folyók, melyeknek vize nem kemény és szerfölött hideg, melyek réteken és erdőkön folynak keresztül, és talajukon másféle növények nőnek. E tényezőknek köszönheti Brandenburg, Pomeránia, Poroszország és Mecklenburg dús ráktenyészetét, míg Francziaországban és Dél-Néraeországban a fent nevezett tényezők hiánya folytán a rákok igen kis számban találhatók. Francziaországban a Moselben találhatók ugyan rákok, de ezek száma oly csekély, minőségük oly középszerű, hogy a német rákokkal szemben szóba sem jöhetnek, jó rákok még külsőleg is különböznek az itteniektől, amennyiben az ú. n. ollók és lábak alul nem vörösek, hanem szürkés kékek, husule száraz és rövid, és épen ez az oka annak, hogy Francziaországban a német rákok jobban kedveltetnek mint a belföldiek.“ E levélhez a német haltenyésztő egylet elöljárósága a következő megjegyzést teszi: „Ha a rákokat az erre alkalmas, különösen pedig azon vizekben, melyekben már előbb is tartózkodtak, újra meg akarjuk honosítani, az ezt czélzó kísérletek nem járnak valami nagy költségekkel vagy fáradsággal.“ A német haltenyésztő egylet közvetítésével május és június hónapokban 4—6 éves nőstényrákok lesznek beszerezhetők, (60 db 1 márkáért) és csak egynéhány darab szükséges arra, hogy jövő őszszel már megláthassuk, vájjon a rákok — az üregek ép úgy mint a fiatalok is — jól érzik-e magukat. Úgy szeptember végével a nőstényekhez kétharmad arányban hímeket teszünk és ezután átengedjük őket fejlődésüknek. Tápanyagról gondoskodni nem szükséges, mivel a rákok férgekben és gyökerekben elég táplálékot találnak. — A berlini nemzetközi halászati kiállítás rendkívül látogatott; már e hó elején a látogatók száma a 10000- ot meghaladta. Hollandiából különösen sok látogató jött, sőt egy’ bizottságot is várnak Berlinbe, mely’ a kiállítás szervezését tanulmányozná, miután Hollandiában ISSI-ben szintén szándékoznak egy halászati kiállítást rendezni. Igen érdekes küldemény érkezett a kiállításba ugyancsak Hollandiából, ugyanis osztriga ivadék, fiatal osztrigák és költésre szolgáló kövek, melyek a kiállításban fognak elhelyeztetni. A kiállítás alkalmából a külföldi kiállítók diszlakomákat rendeztek ; az orosz, skandináv és chinai képviselőké már megtartatott, s egészen nemzeti ételek tálaltattak fel. Rendkívüli halbőségről írnak Szabolcs megyéből, és pedig, hogy Senye, Vaja, és Bogdán községekben felmerült talajvizekben oly’ roppant halmennyiség van, hogy a szó szoros értelmében puszta kézzel lehet a halakat kifogdosni, melyek oly olcsók, hogy egy mázsa pontyot vagy csukát örömest adnak 40 fifllért. Volt már szó a szántókik eddig a rendes évi hozadéknak legalább is tízszeresét vették be, leghatározottabban óvást tesznek ilyen „megmentés“ ellen. A horgászat a nemét sokan a legélvezetesebbnek tartják, s talán igazuk is van; gyakorlata azonban csak ott jár eredménynyel, hol a víz jelentékony mélységű. (Folytatása következik.)