Vadászlap 39. évfolyam, 1918
1918-07-15 / 20. szám
VADÁSZLAP 1918 julius 15 nagyobb vadásza, de egyszersmind a legirigyebb ven,déglátó vadász-főura is ennek a kornak, s ezt értésére is adta öcscsének, Fülöpnek ... Lakonikus rövidséggel foglalkozik a hercegi vadásznapló a medvevadászat sikereivel. Először egy száraz, rövid jegyzet: 1866-ban egy medve erősen megsebezve elmenekült, nem lehetett megtalálni; 1870. egy medvebocs; 1878 márciusban Maxszal közösen lőttek (sógora Miksa Emánuel bajor herceg) egy anyamedvére, de nem lehetett megkeríteni. A herceg vadászéletének legérdekesebb fejezete mégis csak a magyarországi területén tartott medvevadászat volt. Ezért a napló száraz adatait kissé részletesebben fogjuk elmondani, annál inkább, mert Ő Fensége sok részletet maga mesélt nekem. Murány gyönyörű hatalmas erdőrengetegében a medve állandó vad (körülbelül 30 drb.). Ez a terület 37.522 k. hold kiterjedésével amelyből 36.272 hold gyönyörű erdőség — a Coburgok tíz magyarországi hitbizományi birtoka közül a legnagyobb. Ezek közül a három legnagyobb, legszebb és legfontosabb vadászterület a következő: Pusztamező, Pohorella és Klajna. A vöröskői sziklák közt (Ágostonlak) nagyszerű téli menhelyük van a medvéknek. Hivatalos megállapítást nyert, hogy ott a medve a körülményekhez képest kevés kárt okoz. Ha azonban a medve az őz és szarvas, vagy pedig a legelő marha állományban számottevő kárt okoz, pontos megállapítás után elrendelik a lelövését, és az esetleges kár megtérítését. A murányi területen ejtette el első medvéjét Rudolf ( 1889.) Ausztria-Magyarország trónörököse (Fülöp sógora) 1885 telén tartott hajtóvadászat alkalmával Gaura barlangjánál. Keresztély, Schleswig-Hollsteini herceg ( 1917.) itt adta le első lövését egy medvére 1897-ben, és ő kir. Fensége, a szász uralkodó, Károly Eduárd Coburg-Gothai herceg itt lőtte volna, a klajnai kerületben első medvéjét, ha lövésre kész és gyorsabb kezű lett volna. 1911. évi bőgés alkalmával ott tartózkodott a herceg. Ez alkalommal váratlanul, körülbelül 20 lépésnyi távolságra találkozott egy medvével. Vállhoz emelte fegyverét, de a medve ügyesebb volt és elugrott. Midőn áprilisban megérkezett Bécsbe a hír, hogy az egyik barlangban medve tanyázik, a vendéglátó Fülöp herceg szerette volna másik sógorával, Miksa Emánuel herceggel ( 1893.) az első medvét itt lövetni. Erről a vadászatról a következőket mesélte a herceg: „Azonnal Kapsdorfba utaztunk, ki a kerületbe, onnan a barlanghoz mentünk, mely fatörzsekkel volt eltorlaszolva. Félkörben állítottam föl a hajtókat a barlang szája fölött, jobbra a vadászokat, Miksa Emanuel és én pedig, baloldalt állottunk háttal a völgynek. Most eltávolították a nyílástól a torlaszt, a tót hajtók kiabáltak, a vadász lőtt, de a medve mégsem jött elő. Az egyik tót legénynek kezébe nyomtak egy hosszú, égő kanóccal ellátott rudat, s ez benyujtogatta a barlangba, mire a mackó elbődült, s hirtelen megjelent; mint vendégé, sógoromé volt az első lövés. Miksa Emánuel azonban túlkorán sütötte el fegyverét — a golyó a torok fölött hatolt be — és izgalmában nem volt képes a kakast második lövésre fölhúzni. És tetejébe még Miksa Emánuel elcsúszott a jeges havon, s elvágódott. Ebben a pillanatban a medve felénk rontott. Céloztam, s a golyó a füle mögött fúródott be, holtan gurult lábainkhoz. Ezek igazán izgalmas pillanatok voltak! A medve a sógorom terítéke lett, mivel ez első golyót tőle kapta." Más epizódokat is mesélt nekem Fülöp herceg: „Nem messze a vadászlaktól fiam nevelője egy őzbakot lőtt. Körülbelül egy óra múlva embereket küldtem ki, hogy hozzák haza. A bak már eltűnt s csak a nyoma látszott a medvének, mely azt elcipelte. Véreb segítséhárom lépésnyire, az erdők fejedelme azonban csak a nyakát nyújtogatta, emelgette, felkelni nem bírt. A guba és a tarisznya szabályszerűen nyakba kanyarítva, mint két nagy kérdőjel meredtek a csendőrőrmesterre, ki nyomban visszament a népfölkelőhöz. Kristóf! Én alighanem mindent tudok, most azonnal megyünk Bumbák Vassilyhoz... Csak az övé lehet a guba... * Bumbák Vassily Ivána — a legfurfangosabb orvvadász ruthén földön — most az egyszer nem jól végezte a dolgát. Lazzaroni korabeli duplájával csak megsebezte a szarvast; utána ment, megtalálta, de a bika — amint egészen közelébe ért — hirtelen felugrott s agancsával lekanyarította Bumbák nyakából a gubát tarisznyástól s odébb állott, így találták meg csendőreink. Hamarosan vallatóra fogták a helyszínén: No, Bumbák, azt a csuka lelkét a tót apádnak, minek díszítetted fel a szarvast? Bumbák csodálkozva, a szarvas pedig bús szemrehányással nézett körül... aztán lehajtotta fejét és kimúlt szép csendesen (már t. i. a szarvas és nem Bumbák. Bár fordítva történt volna!) — Sohsem láttam ilyen szarvast — szólt a vadorzó ártatlan képet erőltetve magára. Az őrmesternek nagy gondolata támadt. Tudta, hogy Bumbák nem fog könnyen vallani. Lassú designens — mint az antalóczi vicinális vasút, amelyik nehezen indul, de ha egyszer megindul,... az Istennek sem megy... így adta fel a keresztkérdést: Gondold meg Bumbák, hogy ebbe a háborúba tarisznyát még szerezhetsz, de gubád aligha lesz! Már pedig a guba a tied, a tarisznya is, valld meg a bűnödet, hogy te ölted meg a bikát, akkor oda is adjuk neked a gubát is, meg a tarsolyt is! Bumbák lelkében nagy tusakodások mentek végbe, de nem vallott. Ott maradt a 600 koronás guba mindenestől, amit a csendőrök el is koboztak. A kihágási tárgyaláson Bumbák Vassily Ivána nem jelent meg, miért is a „beérkezendő vérbizonyítvány tartalmától függően" újabb idézése, illetve elővezettetése rendeltetett el. Ez történt a hivatalban. A valóságban pedig Vassily azért nem mehetett el a tárgyalásra, mert a csendőrök közel ahhoz a helyhez, hol a szarvasbika 225