Vadász Ujsag, 1922 (1. évfolyam, 1-2. szám)
1922-11-01 / 1. szám
I. évfolyam. 1. szám, 1922. november 1. VADÁSZ ÚJSÁG Vadászat, Vad- és ebterjyésztés, fegyver- fecififikai szaklap Fox-terrier íteitel Klub (Aradul-Nou—ajarad) hivataloj lapja. A „Ajfarosvásárijely és Vidéki Vadász és Védőegyesület“ iji Vsfaloj lapja. Megjeleni te minden hó 1-én. Előfizetési ára: Szerkeszti : Szerkesztőség és kiadóhivatal : Targ-u-ívjuras —Maros-Vásarhely, Effész évre ..... BO Fel ♦ Hr. FnlHPAv (A^rc\vcrxr ♦ targ-u-ívjuras— Maros-Vásarhey, Félévre................. 45 Let $ OlCl^BV K^gor&g. * g*, b,. Gheorg he-Szentgyörgy-u 64 ffí „vadász“. hta Sz. földesy György A vadászmesterség, amint a szó is bizonyítja, tényleg egy bizonyos fokig mesterség, de bátran elmondhatjuk, hogy egy mesterségnél sincsen anynyi kontár, mint éppen ennél, mert legtöbben csak gyakorlatilag foglalkoznak vele, elméleti részével semmit sem törődve. A vadászatnál pedig a gyakorlati tapasztalatoknak párosulniuk kell az elméleti tudással. Az igaz, hogy az utóbbi időkben az elméleti tudás hiányosságát a vadászok legtöbbjénél talán nem is róhatjuk tisztán a vadászok terhére, mert hisz szakirodalmunk a kicsinél is kissebb s ahoz is nehezen lehet hozzájutni. Szakirodalmunknak eme hiányossága folytán bekövetkezett tudatlanságon akarunk némileg segíteni lapunk megindításával. Tagadhatatlan tény, hogy a világháború lezajlása után sok olyan vadászbajtársunk van, ki azelőtt nem volt vadász. És ez természetes is. Az idő pergett s a gyerekből ifjú lett, kit a háború alatt megtanítottak, kiképezted embervadásszá s most az ott szerzett lövőképességeit a vadászaton akarja érvényesíteni. Pedig, hogy valaki jogosan elmondhassa magáról azt, hogy ő ,, Vadász-ember“, nem elegendő, hogy lábikráit sárga kamásniba bújtatva egy-két tapsifülesnek ki tudja oltani életét, hanem elsősorban ismernie kell mindazokat az eljárásokat, melyeket területén található vadjainak gondozása, célszerű lepkémtéstel megkívánnak; másodsorbal ljjingértenie kell azoknak helyes vadászási módjait is . . . Úgy volt ez régebben is s úgy van ez most is, hogy vannak olyan egyének, kik csak azért vadásznak, mert a sors jó módba juttatta őket s azt hiszik, hogy e divatos sportból nekik is ki kell venniök részüket. Természetes, hogy ezek között akadnak olyanok is, kiknek nincs meg a kellő ismeretük, gyakorlatuk pedig még kevésbé, mert hisz nem is lehet. Az ilyeneknek félre kell tenniük minden álbüszkeséget s el kell fogadniok az útbaigazításokat, még akkor is, ha fiatalabb korú, de tapasztaltabb vadásztól kapják azokat. Mert, ha nem úgy tesznek, önfejűségükkel nemcsak a maguk sikereitől fosztódnak meg, hanem tapasztalatlanságuk révén, mások mulatságát is megrontják s a vadászat sikereit is meghiúsítják. Vannak vadászbajtársaink között olyanok, kik értenek a vadtenyésztéshez, dúvadírtáshoz, mások fegyvertechnikusok és balisztikusok; van tapasztalt vadászebtenyésztő, többen a cserkészésnek nagymesterei: ezeknek mindannyia szívesen fog a „Vadász Újság“ hasábjain a tudni vágyók rendelkezésére állani. A ,,Vadász Újság“-nak nemcsak tanító, de nevelő hatása is van. Ugyanis e vadász szokásoknak és törvényeknek folytonos hangoztatásával talán sikerülni fog más felfogásra bírni azokat is, kik eddig mindezekkel mit sem törődve, nem ismertek idegen vadászterületet, tiszterdőt, vadszeretetet, hanem Seres/J törekvésük csak az volt, Jl RÉS FS