Vadász Ujsag, 1922 (1. évfolyam, 1-2. szám)

1922-11-01 / 1. szám

I. évfolyam. 1. szám, 1922. november 1. VADÁSZ ÚJSÁG Vadászat, Vad- és ebterjyésztés, fegyver- fecififikai szaklap Fox-terrier ítei­t­el Klub (Aradul-Nou—ajarad) hivataloj lapja. A „Ajfarosvásárijely és Vidéki Vadász és Védőegyesület“ iji Vsfaloj lapja. Megjeleni te minden hó 1-én. Előfizetési ára: Szerkeszti : Szerkesztős­ég és kiadóhivatal : Targ-u-ívj­uras —Maros-Vás­arhel­y, Effész évre ..... BO Fel ♦ Hr. FnlHPAv (A^rc\vcrxr ♦ targ-u-ívjuras— Maros-Vásarh­e­y, Félévre................. 45 Let $ OlCl^BV K^gor&g. * g*, b,. Gheorg he-Szentgyörgy-u 64 ffí „vadász“. hta Sz. földesy György A vadászmesterség, amint a szó is bizonyítja, tényleg egy bizonyos fokig mesterség, de bátran elmondhat­juk, hogy egy mesterségnél sincsen anynyi kontár, mint éppen ennél, mert legtöbben csak gyakorlatilag foglal­koznak vele, elméleti részével sem­mit sem törődve. A vadászatnál pedig a gyakorlati tapasztalatoknak párosulniuk kell az elméleti tudással. Az igaz, hogy az utóbbi idők­ben az elméleti tudás hiányosságát a vadászok legtöbbjénél talán nem is róhatjuk tisztán a vadászok ter­hére, mert hisz szakirodalmunk a kicsinél is kissebb s ahoz is nehe­zen lehet hozzájutni. Szakirodalmunknak eme hiá­nyossága folytán bekövetkezett tu­datlanságon akarunk némileg segí­teni lapunk megindításával. Tagadhatatlan tény, hogy a vi­lágháború lezajlása után sok olyan vadászbajtársunk van, ki azelőtt nem volt vadász. És ez természetes is. Az idő pergett s a gyerekből ifjú lett, kit a háború alatt megtanítot­tak, kiképezted embervadásszá s most az ott szerzett lövőképességeit a vadászaton akarja érvényesíteni. Pedig, hogy valaki jogosan elmond­hassa magáról azt, hogy ő ,, Va­dász-ember“, nem elegendő, hogy lábikráit sárga kamásniba bújtatva egy-két tapsifülesnek ki tudja oltani életét, hanem elsősorban ismernie kell mindazokat az eljárásokat, me­lyeket területén található vadjainak gondozása, célszerű lepkémtéstel megkívánnak; másodsorbal l­­jjin­gérte­nie kell azoknak helyes vadászási módjait is . . . Úgy volt ez régebben is s úgy van ez most is, hogy vannak olyan egyének, kik csak azért vadásznak, mert a sors jó módba juttatta őket s azt hiszik, hogy e divatos sport­ból nekik is ki kell venniök részüket. Természetes, hogy ezek között akad­nak olyanok is, kiknek nincs meg a kellő ismeretük, gyakorlatuk pe­dig még kevésbé, mert hisz nem is lehet. Az ilyeneknek félre kell ten­niük minden álbüszkeséget s el kell fogadniok az útbaigazításokat, még akkor is, ha fiatalabb korú, de ta­pasztaltabb vadásztól kapják azokat. Mert, ha nem úgy tesznek, önfejű­ségükkel nemcsak a maguk sikere­itől fosztódnak meg, hanem tapasz­talatlanságuk révén, mások mulat­ságát is megrontják s a vadászat sikereit is meghiúsítják. Vannak vadászbajtársaink kö­zött olyanok, kik értenek a vadte­nyésztéshez, dúvadírtáshoz, mások fegyvertechnikusok és balisztikusok; van tapasztalt vadászebtenyésztő, többen a cserkészésnek nagymeste­rei: ezeknek mindannyia szívesen fog a „Vadász Újság“ hasáb­jain a tudni vágyók rendelkezésére állani. A ,,Vadász Újság“-nak nem­csak tanító, de nevelő hatása is van. Ugyanis e vadász szokásoknak és törvényeknek folytonos hangoztatá­sával talán sikerülni fog más felfo­gásra bírni azokat is, kik eddig mindezekkel mit sem törődve, nem ismertek idegen vadászterületet, tis­zterdőt, vadszeretetet, hanem Seres/J törekvésük csak az volt, Jl RÉS FS

Next