Vadász Ujsag, 1924 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1924-01-01 / 1. szám

VADÁSZTERÜLETÜNK ÉS HASZNOS VADÁLLOMÁNYUNK. (Folytatás.) Tegyünk le az önzésről, amely mentői több­­ pecsenyét szeretne magáénak vallani, taszítsuk egy kissé a közérdek szekerét is ne akarjuk a hat, vagy tíz évig terjedő bér­let utolsó esztendejében a hasznos vadállo­mánynak még a magját is kipusztítani. Gon­doljuk meg, hogy a nyúl évente 4 —5 szer le­fiadzik, tehát legkevesebb 16­20 élettel népesíti a területet, feltéve a természet ked­vező megnyilvánulását és a legminimálisabb duvad létszámot. Ejtsünk csak 100 anya­­nyúllal kevesebbet el. Milyen kedvező nyúl állományt fog ez a jövőre biztosítani ! Ahol pedig nincs elégséges törzsállományunk, ott törekedjünk ezt beszerezni. Ne garasoskod­junk, ne akarjunk csak hasznot húzni be­fektetés nélkül, hanem igenis ahol szükséges ott telepítsünk. Ne riadjunk vissza az elkerül­hetetlentől és áldozzunk tenyész­anyagra is. Talán ha költségünkben fog állani az a hasz­nos vadállomány, akkor intenzívebben fogjuk ápolni és résen leszünk, hogy az a hasznos vadunk, melynek sorsa mindig egy, ne a ragadozók, ne az orv­vadászok áldozata, ha­nem a mi hasznunk legyen. Egy kirándulás nyomában járó költsé­ges s emellett gyakran nem kellemes emlékű szórakozásainak méreteit vonjuk összébb s az igy megtakarított bankó csomó szolgálja a vadászat nemes céljait. Ne feledjük el, hogy minden tettünk értékét ennek erkölcsi alapja és kihatása adja meg. Hogy mit érhetünk telepítéssel el, arra egy példát illusztrálok : a Maros mentén az egyik grófi uradalom körülbelül 1905 évében három őz sutát és egy őz­bakot bocsátott útnak terjedelmes erdőségében, mint tenyész anyagot. Ezen a vidéken sohasem volt őz­­ az uradalom, hogy az őzeknek állandó tartózkodási helyet biztosítson, hogy meg­kímélje minden zavarástól, hogy megteremtse egy szép őz állomány kifejlődésének lehető­ségét, a területével határos területek árveré­sénél csak úgy volt hajlandó az árveréstől elállni, ha a vadásztársulat, — aki hosszú éveken át a grófi uradalommal szomszédos területek bérlője volt — írásbeli nyilatkozatot nyújt, melynek értelmében kópéval az ura­dalom területeivel határos részeken vadászni nem fog és amennyiben ez a társulat által bérelt területekre átkóborol ezeket lelövéstől megkíméli. Ez a kis őz család nem egész tíz év alatt körülbelül 150 tagot számlált. Ma már nemcsak az uradalom erdeiben, ha­nem az ezen területektől 20—30 kilométer­nyire eső részeken is gyakran kerül őz a hajtásba. Lelkesedjetek fáradhatatlan buzgalom­mal és lankadatlan erővel, vegyétek kezei­tekbe a területek ügyét, mert eredmény csak így fog mutatkozni! Mint negyedik tényezőt hasznos va­daink sorsára kihatólag, felemlíthetjük az ál­lamhatalmat, akinek intézkedéseitől nagyon sok függ. A szarvas tehén, őz suta meg­­kímélésére vonatkozó törvény, a kopászat megszorítása, üdvös ténykedések, de még mindig nagyon kevés. Célszerű volna köz­területeknek bérleteit kizárólagosan vadász­társulatok részére biztosítani annak a köte­lezettségével, hogy azokat a helyeket, hol a hasznos vad — annak dacára, hogy vad­­tenyésztésére­l­ső rangú területek — csak szórványosan fordul elő, telepítse be, amihez egy kis jóakarattal maga az állam is hozzá­járulhatna 50%-al. Kötelezni kellene a vadász­társulatokat a valóságot megközelítőleg fel­tüntető vadállomány évenkénti bejelentésére az évenként elejtett hasznos és kártékony vad nemenkénti és számbeli feltüntetésével annak ellenőrzése végett, hogy a terület egyik évről a másikra nem-e hanyagoltatik el a nemes vadállományt illetőleg. Valamely terület minőségének elbírálására elégséges volna a rajta mutatkozó hasznos vad alap­ján 3—4 fokozatot felállítani, pld. erős, kö­zepes, gyenge — silány. Hogy a létező hasz­nos vadállománynak milyen százaléka ejt­hető el, ezt a terület fokmérője szabályozná. A terület levadászásánál ennek értékét köny­­nyen megítélhetjük a felugrasztott, vagy haj­tásba került hasznos vad létszámából. Ahol fél napokat kell gyalogolnunk amig felugrasztunk egy nyulat, vagy felrep­pentünk egy pár foglyot, ott a puska egyelőre csak a kártékony vadnak szóljon, ezeken a 1. szám, 1924. január 1. III. évfolyam. VADÁSZ ÚJSÁG Vadászat, Vad- és ebtenyésztés, fegyver- fecsér­ikai szarlap Fox-terrier Kennel Klub (Aradul-Nou—Újarad , a „Marosvásárhely és Vidéke Vadász és Védőegyesület, a „Hu­bertus vadászegyesület Timisoara (Temesvár) és a „Sylvania’ vadász és védegylet“ hivatalos lapja. Megjelenik minden Hó 1-én. Előfizetési árak : Egész évre lej, félévre ♦ SO lei, — Csehszlovákiában egész évre * Szerkeszti : ^ ki, — v sön­szLovatnaban egesz évre ♦ 75, félévre 40 ch. - Jugoszláviában* [­ FöldeSV GyörgY InO, félévre 80 Dinár. J J J **J Szerkesztőség és kiadóhivatal : Targu-Mura.—Maror- Vasarho­y, Str. St­. Gheorg­he-Szentgyörgy-u. 54

Next