Vadász Ujsag, 1931 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1931-01-01 / 1-2. szám
X. évfolyam Kettős szám 1 — 2. szám 1931 Január-Február VHDHSZQjlSHe Vadászat, vad-és ebtenyésztés, fegyvertechnikai szaklap A „Marosvásárhelyi Nimród Vadészegyesület" és a „Romániai Ebtenyésztők Országos Egyesületé"-nek hivatalos lapja Előfizetési árak: Egész évre 350, félévre 185 lej. )• Szerkeszti Szerkesztőség és kiadóhivatal: Târgu-Mure· Csehszlovákiában egészévre 60, félévre 35 dh. _ Marosvásárhely, Str. Sft Gheorghe — Szent-Jugoszláviában egész évre 130, félévre 70 Dinár.| ’ ‘ ' vaTvi vas györgy-u. 54 —'Megjelenik minden ,,a 15-én. Vaddzssapróságot (folytatás) 2. ) Ruha. Kettőt tartok fontosnak. A ruha színét és a flanell inget. Miután igen sokan többféle vadászruhát nem tarthatnak, ajánlatos a barnás szín, olyan, mely a fatörzsekhez hasonló. Nyáron elegendő ennek a nadrágja s egy zöld flanell ing. A flaneling magába szívja az izzadtságot s megakadályozza ezáltal nem a meghűlést, hanem ami majdnem minden vadász öröké, a reumát. Kopott, sokszor mosott flaneling, amely nem tudja könnyen magába szívni az izzadtságot, nem való vadászati célokra. A flanell fő célja tehát az izzadtságot felfogni, nem melegíteni s ebben tényleg páratlan. Ha akadna olyan, aki vadászaton még nem hordta volna, próbálja meg. Kellemes, mert nem tapad a vászoninghez hasonlóan a bőrhöz. Egészséges, mert ebben nehéz áthalni. 3. ) Vadászcipő. A vadászcipő inkább bő legyen mint lábhozálló, hogy a felmelegedett lábnak legyen valami levegőrétege. Ez nemcsak nyáron, hanem főként télen fontos. Lábhozálló cipőkben a lábfagyás majdnem holtbiztos. Hogy az mit jelent, arról tudna beszélni az, aki ezen már „átesett". Mint cipőt konzerváló és víztelenítő szert a „Coronilst használtam (Esslen & Co. G.m.b. H., Mühlenbolk b. Berlin.) melyben sohasem csalódtam. A bőr simulékony és feltétlenül vízmentes tőle. Tropikus fa nedvéből készül. Tehát nem zsír stb. Kellemes illatu. A száraz bőrt tele kell vele itatni többször. Nedves bőrt már késő. 4. ) Hátizsák. A külső zsebekben mindig legyen Antinit vagy Ballistol (nálunk a Nitroperdenol könnyebben beszerezhető, mely éppen olyan jó, ha nem jobb. Szerk.) fegyverolaj, néhány flaneltrongy és tisztítózsinór. (A botot ha nem is jól de pótolja.) Azután egy pléhdobozban a vadászatra vonatkozó összes igazolványok, jegyek stb. Nem kell összekeresgélni az utolsó percben, mikor indulni kellene már. 5. ) töltényöv. Egész nap vadásztam szakadó esőben és hóban. Egy töltényem sem lett nedves, övemet ugyanis a kabátom alá csatoltam fel s erre egy, ha eső esett hosszú „vizszivó" kabátot hoztam. 2-3 töltényt ha nagyon kellett nadrágzsebembe helyeztem, ahonnan egy-kettőre kihalásztam. Ha felül bőrrel van bevonva, körülményesebb a töltény kiverése. Hogy a nyílásai ne lazulhassanak, ne használjunk bőr, hanem vitorlavászon övet. Ezen át egy szélesebb gummiszallagot erősítsük meg. (Levarrjuk bal és jobb oldalon.) A szallag ha valamivel rövidebb az övnél, állandóan rugalmasan szorítja a töltényeket, így azok nem potyognak oly könynyen ki. Kapható azonban úgy bőrből mint vitorlavászonból oly töltényőv, amelynél 6 töltényenként lefedhetők felülről a töltények. Bő választék van ily töltényövekben. De kaphatók töltény „mellények" is. 6. ) Vadásszék Sziklás talajon, amelybe beleszúrni nem lehet egy bicskát sem, bizonyára legjobb a háromlábú. De ahol szúrni lehet, ott bizony kitűnőbb nincs a Krompecherféle vadászbotnál. Én legalább is azt figyeltem meg (persze csak egyéni) hogy nem árt egy jó bot ha meredekebb helyre kapaszkodom vagy sziklás helyen járok. Sikon meg nincs szükség a háromlábúra, legfeljebb télen, kivéve a viperagyanus vidéket de ott sem biztos védelem a háromlábú. A Krompecher-féle vadászbot bőrölésük 4 felé nyílik (4 karú) tehát rendkívül kényelmes és biztos rajta ülni. Ülve lehet lőni bármely irányban mert a bot fordul, ellentétben a háromlábú székkel. Felkelésnél el nem dől, nem zörög, zajtalan. (Megrendelhető: Krompecher Gyulánál, Budapest., I., Istenhegyi-utó, vagy szakkereskedő útján.) 7. ) Vadászszemüveg. Egészségügyi szempontból elsőrangú, meg annak, akinek feltétlenül kell. Egy öreg és igen tapasztalt vadász azonban ezeket mondotta egy alkalommal nekem : A vad nem a ruha színétől, nem a mozgástól stb.-tól fél legjobban, hanem kitűnő szemeivel (már amelyiknek az van) a vadász nagy, kutató, sokszor könyörtelen és gyilkolási vágyban égő (amiről persze a vadász nem tud) szemeit messziről észreveszi s azoktól rémülten menekül. Nincs tehát elhibázottabb vadászat mint például nagyvadra levett kalappal (mert megizzadt fejét szellőzteti) cserkészni, kivált ha ahhoz nemcsak az arc, hanem a koponya másik része is remekül világít. Azért a szemre mélyen kell lehúzni a sapka ernyőjét, a szemet kimereszteni nem szabad, csak mérsékelten kinyitva szemrevételezni a terepet. A vakító világos arc, kezek stb. mind riasztók. Ilyen a messze csil-