Vadászat és Állatvilág, 1906 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1906-01-01 / 1. szám

A gödöllői vadorzók garáz­dálkodása. — Irta: Hangos. — .Va Sajnos, de való, hogy a gödöllői vadászati védszemélyzetnek sokat kell küzdenie a vad­orzókkal, kivált a holdvilágos éjszakákon lesben ülő és a felgalyazott fáczánokra lövő vadorzók nem ritkák. De mi félnivalója is van egy elfogott vadorzónak ? Csekély a büntetése, csak a mar­kába nevet, esetleg 1­4 napra elcsukják, ez az egész, mert állítólag a vad senkié, ezért oly cse­kély a büntetés. Mint hallom, a jó múltkor, még a nyáron történt, hogy egy vadóvó másodmagá­val elfogott egy vadorzót, ki bevallotta, hogy sok fáczán-, fogolytojásokat, fiatal és öreg nyulakat, nemkülönben mikor rajtacsípték, egy 2—3 napos őzborjút csent el és az egész büntetése 20 kor., esetleg egy napi elzárás és az őzért és nyulakért, a­mit a törvény előír, a tojások lopásáért fel­mentetett, mert a tárgyaláson ezeket tagadta, pedig a vadóvó és a csendőrőrjárattal szemben bevallotta és tanú is volt, ki bizonyította. Múlt hó 27-én 9 órakor reggel lőtt egy notórius vad­orzó cserkészre, összesrófolt golyóval egy szarvas­­tehenet és el is fogadott; ezt részletesen leírom. Storcz Mátyás, az ottani vadóvó, a habati udvari vadászterületre reggel cserkészni ment, hogy fiatal vérebe részére egy szarvastehenet sebezzen meg. Vele jött Gazora János pagonyben­ erdőaltiszt, kinek szintén egy fiatal vérebje van. Ketten cser­készve haladtak a bégavölgyi erdőrészben, mi­közben Storcz Mátyás egy helyen várakozó, illetve előbb ért ki oda, hova a találka meg­beszéltetett ; a­mint áll és figyel, egy kereszt­nyiladékon «dürr» hangzik fel egy lövés és erre egy sebzett szarvasvad bőgő hangja. Erre kilép az erdőaltiszt és int kezével, hogy fekszik, de ő nem lőtt. Jelekkel kapta a választ, hogy ő sem. Intett továbbá neki, hogy lépjen a sűrűbe és jönne fel Storczhoz. Mikor felérkezett, megbeszél­ték, hogy óvatosan azon hely felé mennek, a vérebeknek hosszabb szíjat engedve, óvatosan kutatni kezdtek. Alig, hogy Storcz 100 lépésnyire haladt, kutyája magasan szelel és belefekszik a szíjba ; a­mint lassan, lövésre készen tartott fegy­verrel haladt, a cserkészúton keresztbe téve ta­lált két darab száraz Ligustrum vulgaris gályát, erről Gázórát bagolyhangon értesítette, mire a buzgó vadóvó óvatosan, de azonnal megjelent; kutyáik ágaskodva előbbre akarnak rohanni, mert jó széllel haladtak. Megálltak tanácskozva, hogy nem a személyzet közül tehette-e valaki ezen jelt, de ha a személyzet jelet tesz le, akkor fris­sen törött nyers gályát használ. Tovább haladva, Storcz kutyája markh­oz vért és fekvőhelyet, on­nan vagy 20 lépésnyire egy szarvastehén kimúlva —­ kötéllel a nyakán — fekszik, sem feltörve, sem pedig a gründlik kivéve és a vad tükrén két golyó által találva feküdt. Tanácskoztak, ha jönnek a vadért, vagy a déli, vagy pedig estéli órákban jönnek. Storcz elrendelte, hogy Gazora értesítse azonnal a gö­döllői csendőrőrsöt, hogy jönne azonnal egy őr­járat, addig Storcz pedig a lőtt vad mellé búvik, hogy ha esetleg jönnek, ott legyen. Elmúlt hél, nem mutatkozott senki, csak Gazora jött vissza, hogy értesítette a csendőrőrsöt s az őrjárat 1/2­3 órára érkezett meg. Elhelyezkedtek közvetlen a lőtt vad közelében. Storcz a vad mellett foglalt helyet, hogy a tisztást átlássa. A metszős szél következtében egészen összegémberedve várták, mi fog jönni. Fél öt órakor lehetett, egy felrepülő fáczán jelezte, hogy erőszakosan felriasztatott, így jelzi a várakozókkal, hogy legyenek elkészülve, mert valószínű, hogy a vadért jönnek. Alig egy percz múlva két egyén tér át a cserkésző útra, hol a kisebbik mutatja, hogy itt a vad és óva­tosan arrafelé érkeznek. A­mint vagy 8 lépés­nyire közelednek, Storcz mind a kettőt felismerte; egyszerre a kisebbik, Vecsera nevezetű, felemeli a karját, pisszent és szelet fog, mert a lesők egy félóra előtt pipáztak. Egy ugrásra a maga­sabb bokrokat átugorva, futásnak eredtek. Storcz azonnal néven szólította őket, de a felszólításra nem reagáltak, tehát üldözték Félóra letelte után az egyik, Leszak vad­orzó lakására értek, ki éppen akkor a malomban dolgozott. Az őrjárat kérdőre vonta, de mindent tagadott. Összevasalták és Vecserához kisérték le a Domony-völgybe. Erre mégis bevallotta, hogy nem ő lőtte, hanem csak a vad hazaszállí­tásában akart segíteni Vecserának. Szuroksötét volt már, mikor a másik vadorzó lakására értek. A vadorzó, a padkán levetkőződve, alvást szimu­lált , kérdőrevonásra azt válaszolta, hogy ő az előbb Budapestről jött haza, ő nem lőtt semmit és fegyvere sincsen. Az őrjárat parancsa folytán fel kellett öltöznie, de a keresztkérdésekben el­árulta magát és nem bírt tovább hazudozni Storcz állításával szemben. Végül mikor egészen meg­szorult, dühösen odafordult az őrjárathoz és ki­jelentette, hogy ő azután is lőni fog, hogyha a koronás király rajta ül is a vadon, akkor is meglövi, nemkülönben Gázórát is agyonlövés­­sel fenyegette; fegyverét,­ egy dupla 16-os Lan­caster, melynek egyik csöve dupla söréttel volt töltve, távol a házától, egy rakás nád közül adta elő. Vecsera, többször büntetett vadorzó, a nyá­ron, ha fegyvere elsült volna, Gázórát, a­mint őreá lesett egyik vadőrrel, agyonlőtte volna, de szerencse, hogy benedvesedett a töltény. E vé­gett is feljelentetett. Folyik még a bíráskodás, ezen tettéért pedig a gödöllői járásbíróság 14 napi elzárásra, mint életveszélyes fenyegetés vé­gett, elítélte. Mint tudomásom van, most, az elmúlt héten is két vadorzó éjjel, a­mint a felgalyazott fáczá­­nokat lődözték, el lettek fogva és tőlük a fegy-

Next