Magyar Vadászujság, 1929 (29. évfolyam, 1-36. szám)

1929-01-01 / 1. szám

VADÁSZATI, VADTENYÉSZTÉSI ÉS VADÁSZGAZDASÁGPOLITIKAI UJSÁG, A MAGYAR VADÁSZOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE, A HUBERTUS ORSZÁGOS MAGYAR VADÁSZATI VÉDEGYLET ÉS AZ ORSZÁGOS VIZSLA CLUB HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden he­lyén, 10-én és 20-án. Előfizetés: Egész évre 12 pengő. Külföldre 15 pengő. Főszerkesztő : GYÖNGYÖS-HALÁSZI TAKÁCH GYULA Szerkesztő : ZARIECSI ZARECZKY JENŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., FERENC­ KÖRÚT 34. SZ. TELEFON : 874-40. XXIX. évfolyam. Budapest, 1929 január 1. 1.szám. Jogtalan panasz. A minapában, végigjárva Tolnát-Baranyát, ar­ról értesültünk, hogy egyik dunántúli vármegye al­ispánja panaszirattal fordult a Földmívelésügyi Mi­nisztériumhoz, amiért tavaly néhány község terü­letén élő vadbefogást engedélyezett. Nem ismerjük az alispáni illetéktelen beavat­kozás szövegét, de annyit látatlanba is merünk ál­lítani, hogy indokai nélkülöznek minden komoly és törvényes alapot. A nemesi előjogok 1848-ban megszűntek. Ma­napság tehát nem állhat fenn olyan törvény, mely más mértékkel mér a nemesnek, nagybirtokosnak, mással a nemnemesnek, kisbirtokosnak. A szentesí­tett törvények személyválogatás nélkül mindenkit egyformán köteleznek és így az egész magyar anya­földön egy a jelentésük, legyen az hitbizomány, vagy községi terület. A vadászatról szóló 1888. évi XX. t.-c. még ab­ban az időben készült, mikor a vadászatnak csak a szórakoztató oldalát ismerték, amikor vadász­gazdaságról még szó sem volt, és mégsem tesz kü­lönbséget az uradalmi és községi területek között, midőn a befogás feltételéül csak a tenyésztési célt köti ki. Ha X. Y. alispán úr óvást emelt a községi terü­leteken való élő vadbefogás ellen; mi meg kénytele­nek vagyunk a vadtenyésztés, vadászgazdaság és egyéni szabadság nevében, ez ellen a maradi óvás ellen protestálni! Hol van az megírva, hogy mesterséges vadte­nyésztést, vadászgazdaságot csak a föld birtokosá­nak van joga folytatni; a bérlők­­— akiknek vélet­lenül nincs uradalmuk — nem űzhetnek vadász­­gazdaságot? (A vadtenyésztés nem monopólium!) Ha pedig törvény nem korlátozza abban a vadászbérlőt, hogy bérletén hasznot hajtó vadász­gazdaságot folytasson, akkor a józan ész diktálja, hogy vadászgazdaságának termését olyan formában igyekszik betakarítani és értékesíteni, amely a legjö­vedelmezőbb. Igen nagyot nézne és bizonyára kereken ki­kérné magának az a bérlő, — aki valamely községi területet azért vesz vadászati bérbe, hogy azon hasz­not hajtó vadászgazdaságot folytasson, — ha valaki jogtalanul arra próbálná kényszeríteni, hogy nagy befektetéssel termelt vadfeleslegét lője le és mint húsz, negyedrészéért adja el annak, amit élőálla­potban kapott volna érte! Az élő vadbefogásnak egyedüli feltétele csak az lehet, hogy van-e a területnek vadfeleslege, nem pedig az, hogy földtulajdonos, vagy bérlő-e a va­dászgazda. A közigazgatási­ hatóságok sokkal jobban ten­nék, ha a fegyvertartási engedélyek megrostálására és a vadászati kihágások üldözésére fektetnének na­gyobb súlyt és nem akadályoznák ilyen maradi ,,nye pez volim“-okkal a vadászgazdaság export­képes fejlődését! Budapest Székesfőváros Községi Élelmiszerárusító üzeme (a főv. tulajdona, saját hűtőteleppel) vásárol minden mennyiségű lőtt vadat, úgy, amint az terítékre kerül, a legmagasabb napt­árban. Vásárolunk továbbá élő és vágott elsőrendű baromfit is. Elsőrendű minőségű haslachi lőporral töltött levelet­­gyutaccsal ellátott kész vadásztöltényeket bocsátunk vadászaink rendelkezésére olcsó áron. írásbeli megkeresések -›̇‹- Budapest, IX., Soroksári-út 58. szám, ›®v (Marha-közvágóhíd) címzendők. 4- Interurban telefon: 1. 18-41. 4- Sürgönyeim: Közélelmezés.

Next