Magyar Vadászujság, 1934 (34. évfolyam, 1-36. szám)

1934-06-20 / 18. szám

254 tűnt elő és a töredező jégbe kapaszkodva igyekezett a vízből kimászni. A két vidra összeszagolt. Mikor a két fej együtt volt, lőttem. A jég tetején érkezett vidra hátára fordulva azonnal kimúlt, a fél testtel vízben lévő visszabukott és tengelye körül forgolódott. Pitti, ki utánam szökött, ebben a pillanatban ug­rott le a partról. Heveskedésében magát elszámítva, nem tarkón kapta a sebzett vidrát, úgy hogy az még végvonaglásaiban erősen belemart Piffi felső láb­szárába és magával rántotta a víz alá. A víz térdig sem ért. Piffit azonnal kihalászták. A harapást ki­heverte volna, de másnap este elvetélt, negyedik na­pon kiszenvedett. Azóta negyvenkét év múlt el. — PiíTi! PiíTi! de sokszor gondolok reád . . . HETI HÍREK — Gyászjelentés. A vasmegyei Kerkáskápolna községben megkondult a lélekharang. Vékony, el­­csukló hangja, fájdalmasabban jajong, mint más­kor. Mintha tudná, hogy az a nemes halott, akit el kell siratnia, több, nemesebb volt az eddigieknél. Igen! Koller József uradalmi főerdész, — aki már teljesen megbékélve fekszik fenyőgallyakkal körül­font ravatalán, — megérdemli, hogy az emberek szívével a lélekharang kemény érce is ellágyuljon az utolsó istenhozzádnál. Mint ember: a becsüle­tesség, hűség és önzetlenség mintaképe; mint va­dász: az önmegtartóztatás, vadásziasság és vad­­imádás iskolapéldája v­olt. Ha tudomására jutott, hogy valahol nagyvadat söréttel gyilkoltak le, vagy fiatal bikának oltották ki az életét bimbókorában: szinte fizikai fájdalmakat érzett és napokig el volt keseredve. Pedig nem is volt nagyvadvadász. Egyet­len szenvedélye az erdei szalonka volt, amiből 63 éves koráig ötezren felül fűzött aggatékra.­­ A tú­l­­­világi boldogabb vadászmezőkre röppenő nemes lelkednek, könnybe lábadt szemmel mondunk bú­csút. Isten veled! — Az erdőőri és vadőri vizsgákat ezért augusz­tus 6-án tartják meg Debrecenben, Gödöllőn, Győ­rött, Kaposvárott és Miskolcon. A kérvényeket jú­nius 23-áig kell az illetékes erdőigazgatóságnak be­nyújtani. A vizsgákat július 9-én kezdődő, négy­hetes tanfolyam előzi meg, amelyre a felvételt az illetékes erdőigazgatóság engedélyezi.­­ Halálraítélték a vadorzót, aki agyonlőtte a vadőrt. A pozsegai törvényszéken a napokban tár­gyalták Klajics Pavle vetevi lakos és négy társának ügyét, akik Milankovics Ljuba vadőr meggyilkolása miatt kerültek a bíróság elé. Ez év február nyolcadikán Klajics Pavle és négy társa vadászfegyverükkel a Kosarina nevű erdőbe mentek vadászni, noha arra engedélyük nem volt.Vadászás közben találkoztak Milankovics Ljuba vadőrrel, aki felszólította őket, hogy azonnal hagy­ják el az erdőt, mert nincs engedélyük a vadászásra. Azonban az orvvadászok nem hallgattak a vad­őrre, hanem folytatták útjukat az erdő mélyébe. Milankovics erre a lőfegyverét akarta használni, de az orvvadászok is fegyverükhöz kaptak és a vadőr, valamint Klajics Pavle és társai között valóságos tűzharc fejlődött ki. A harc Milankovics vadőr ha­lálával és Klajics Pavle súlyos sebesülésével vég­ződött. A gyilkosság után a három vadorzó hazament kocsiért, míg Klajics az erdőben maradt. Amikor a három ember a kocsival visszatért súlyosan sebe­sült társukért, a kocsit megrakták fával és aközött elrejtve vitték haza Klajics Pavlet. A megindult nyo­mozás során a hatóságoknak sokáig nem sikerült helyes nyomra bukkanni és téves irányban keres­ték a gyilkost. Az igazi gyilkosok kilétét csak vé­letlen folytán sikerült megtudni. Klajics Pavle ez év márciusában kisebb lopást követett el. A ható­ságok Klajicsot elfogták és a tolvaj beismerte tettét. Mivel az egyik lábán súlyos sérülés nyomát találták megkérdezték tőle, hogy az mitől származik. A tol­vaj azonban erre vonatkozólag nem akart semmi­féle felvilágosítást sem adni. Ezért a hatóságok arra a feltevésre jutottak, hogy Klajics is valószínűleg részt vett abban a tűzharcban, amelyben Milánkovics Ljuba vadőrt meggyilkolták. Keresztkérdések alá vették a gyanúsítottat, aki végül is kénytelen volt beismerni, hogy része van a vadőr halálában. A napokban megtartott tárgyaláson a tanú­kihallgatások alapján megállapították, hogy Klajics lőtte agyon Milankovics Luka vadőrt. Az állam­ügyész halálbüntetés kiszabását kérte Klajics Ljuba fejére és a többi vádlott súlyos megbüntetését kérte. A bíróság hosszas tanácskozás után Klajics Pavlet kötél általi halálra, társai közül Mitrovics Sztipánt életfogytiglani börtönre, Simics Franját és Pavics Markót pedig két-két évi börtönre ítélte.­) — A vadorzók lelőtték a pőstyéni uradalom főerdészét. A pőstyéni erdőben a vadorzók lelőtték Kafka Jánost, a Zedwitz-uradalom főerdészét. A súlyosan sebesült Kafkát famunkások találták meg és beszállították a pőstyéni szanatóriumba. El­mondta, hogy két vadorzó lesből lőtt rá, azután el­vesztette eszméletét. Kafka állapota reménytelen. — Növényevő rétisas. Folyó évi június 8-án.­ gróf Széchenyi Lajos somogyvisontai birtokán lőt­tek egy rétisast (Heliastus albicilla.) Az öreg tojó röptére 210 cm volt. A rétisast felboncoltam, begye, belei üresek voltak, csak a gyomorban talál­tam egy maroknyi világoszöld színű, apróra rágód­nak látszó füvet. Feltűnt, hogy halcsontokat sem találtam a gyomorban. Eddig mintegy 13—14 réti­sast boncoltam, többnyire kiéhezett állapotban ke­rültek terítékre, de halcsontot mindegyik gyomrá­ban találtam. Somogy vármegye nyugati felében minden évben lőnek rétisast a halastavakon. Ame­lyik halastóra rászokik, sok kárt okoz rablásaival, mert csak nagy halakra vadászik. Minthogy rétisas gyomrában füvet még nem a A példás ítélkezésért, a legteljesebb elismeréssel adó­zunk a pozsegai törvényszéknek! Fszrk. 2) Vájjon volt az elejtenek földmív. miniszteri enge­délye? A 38500/1933. sz. tilalmi rendelet szerint rétisast csak miniszteri engedéllyel és csakis halastavaknál szabad lőni! Fszrk.

Next