Vadászat • Halászat • Weekend • Turisztika, 1935 (3. évfolyam, 1-21. szám)

1935-01-19 / 1. szám

Vadászat Nagy tevékenységet fejtett ki vadásztársadalmi téren is. Vadászkulturális estéket, ismeretterjesztő előadásokat rendezett, melyek — ,sajnos —, súlyos betegsége folytán abban maradtak és már évek óta nélkülözi is a fővárosi vadásztár­sadaloom­ hiányukat. Mint vadászati író, rengeteg cikket, tanulmányt, szakkönyvet írt. A régi „Vadász Lap”-ot Sugár Ká­roly miniszteri tanácsos, főszerkesztő halála után ő szerkesztette, a „Nimród Vadászlap””-nak több éven át társszerkesztője volt. A „Magyar Vadászújság”­­ban és a mi „Vadászat”-unkban is gyakr­an találkoz­tunk nevével és név jelzésével. 1924-től kezdve szerkesztette és adta ki a „Va­dászati Útmutató”-t. Az idén az utolsó, XI.-ik évfo­lyamot. Ez a sorozat egy valóságos, sűrített vadászati szakkönyvtár. Minden magyar vadászt érdeklő szak­­dolgot felölel. Felbecsülhetetlen értékű. A vadász igazi „útmutató”-ja. Nagy vesztesége a szakiroda­­lomnak, hogy a XIII-ik évfolyam már nem fog meg­jelenni. Nagy László az ebtenyésztés terén is kiváló eredményeket ért el. A „Bánáti” Cockerspaniel te­nyészete országos hírnévre tett szert. Képünkön az egyik kedvencét „Bánáti Baba”-t tartja az ölében. Szegény „Baba”. Mióta elhagyta hűtlen gazdája, folyton ugat. Jön,­megy a lakásban, mindenüvé odaszimatol. Kere­si a gazdát. Felugrik az íróasztalnál álló karosszék­re, az íróasztalra fekteti dús, fényes fekete-fehér­­tarkaszőrű szép, okos fejét és nagy barna szemeivel szomorúan, csalódottan néz . . . néz, majd felvuk­­kant, idegesen leugrik és újra kezdődik a türelmet­len keresés, szimatol­ás . . . Nagy Lászlót, az embert, melegen érző szív, tel­jes becsületesség és igazságosság jellemezte. Mindig, mindenkinek kertelés nélkül, egyenesen megmondta az igazat. Fel és le egyaránt. Nem törődött vele, ha őszintesége sokaknak nem is tetszett. Ez az igaz­mondása sok ellenséget szerzett neki. Ebben kere­sendő, hogy élete legsúlyosabb éveiben, betegségé­ben annyira magára maradt. Sorsa írói sors. Babérból jutott neki elég. Sok is. De anyagiakban soha sem dúskált, élete végén pedig még a legszükségesebbeket is nélkülözte. Se­gítség sehonnan, sem erről, senkitől. A sok „barát” mindig kevesebb és kevesebb lett, végén alig-alig nyitotta rá valaki az ajtót. Visszariadtak tőle. Nagyon fájdalmas betegség kínozta, székéhez volt kötve, folytonos gondokkal küzdött, modora keserűvé, epéssé vált. És az egész­ségesek nem bírták megérteni az ő nagy szenvedé­­­seit. Inkább elmaradtak. De ő mégis végtelen nagy szeretettel foglalko­zott gondolatban barátaival, a magyar vadásztársa­dalommal. Meggyógyul. Javul a gazdasági válság. Majd lesz még jobban is. És készült nagy munká­jára, élete főművére. Hangyaszorgalommal szedett­ ­ LŐTT ÉS ÉLŐ VADAT Szállítóinknak kívánat­ra óvadékot nyújtunk Kérjük e hirdetésre hivatkozni. A szállítmányok érté­két átvétele után azocm­­j nal kiegyenlítjük. D­e minden mennyiségben mindenkor a legmagasabb napi áron vásárolunk. * Sarnbnycim „vadhús“ Budapest Magyar Vadkiviteli Vállalat RT. Telefonszámok: 37-1-44, 33-3-40. Bpest, I X„ Tóth Kálmán­ utca 8-10, (Hűtőház) Alapítási éve 1906. Kérjen árajánlatot. Vasúti küldemények a következő címre adandók fel : Magyar Vadkiviteli Vállalat RT. részére éspedig darabárutételek gyorsáruként : Budapest. Ferencvárosi p­l. a vagontételek fehéráruként Budapest — Dunapart teherpályaudvar, 4HHH hűtőházi iparvágány.

Next