Vadászat-Halászat Weekend-Turisztika, 1937 (5. évfolyam, 1-24. szám)
1937-01-15 / 1. szám
Két vándor írta: J. Lányi András (Fogtatás) Petru kimászik a mélyedésből s aarkas után megy. Öröme nagy, hogy az eseményeknél jelen lehetett s azt végigélvezhette. A farkas közepes nagyságú szuka volt, a nyáron elrabolt sok juhtól meghízva. A csillagok régen fent ragyogtak már az égen, mikor leballagtunk a kalibához. Itt megvacsorázva aludni tértem. Másnap már korán hajnalban indultam. Ugyanazon a gerincen kapaszkodom fel, melyen az este a havasra. Még egészen sötét van, így csak lassan, botorkálva haladok az erdőben, míg elérem a havast, ahol már jobban látok. Felérve a havas aljára dél felé fordulok, mindenütt a havas alján, az erdő szélén haladva. Régi, rendes szokásomhoz híven tervem az, hogy a hajnali órákban fent a havasok alján cserkészem végig s később, napkelte után, amikor a havasokról a vad már levonul az erdőbe, én is leereszkedem s az erdőben folytatom bolyongásomat. A kalibához csak estére térek vissza. A csillagok mindinkább halványodnak, észrevétlenül világosodni kezd, közeledik a hajnal. Alattam az erdőben megszólal egy bika, amire az előttem lévő havasról egy másik válaszol, mire ismét az előbbi felel s pár perc múlva dühösen felesegetnek egymásnak. Az erdőben lévő bika folytonosan bőgve jön fel a havas felé. Meggyorsítom lépteimet, hogy közéjük kerüljek s lássam összecsapásukat. Lövésre nem számítok, mert bőgésük módjából megállapítom, hogy ők még nem azok az öreg bikák, amilyent én keresek. Nem sikerült mérkőzésüket végignéznem, mert mikor egy előttem húzódó élre értem, a havason bőgő bika éppen akkor tűnt el a következő havas egyik gerincén. Az erdőben lévő bika még egy darabig bőgött, majd az is elhallgatott. Folytatva utamat, nemsokára elértem a 45—50 kilométer hosszúságban a lengyel határig húzódó havasok vízválasztó főgerincét. Ez a gerinc 40—50 kilométeren, fel egészen a lengyel határig birtok- és vármegyehatár is Bereg és Máramaros vármegyék között. A gerinc egy kimagasló csúcsán, ahonnan messze ellátok a havasokon, egy sziklacsoport tövébe leülök, hogy gyönyörködjem az elém táruló képben s hogy végigkutassam és figyeljem a messze belátható havasokat. A nap éppen most kél. A havasok csúcsai pár perc alatt napfényben fürödnek, de aljuk s az alattuk beláthatatlan messzeségben terjengő nagy rengetegek még félhomályba burkolóznak. A jég oly tiszta s átlátszó, mint a kristály, messze ellátok a nagy ősvadonon. Keletre terjengenek Máramaros beláthatatlan ősrengetegei, havasai s a távoli legmagasabb szinevért havasok és a Priszlop is tisztán, élesen látszanak. Nyugatra belátom egész szélességében a beregi ősrengeteget, sőt azon túl belátok az ungi rengetegbe s a felettük tornyosuló havasokra, melyek közül nagyságával kiválik a hosszú, lapostetejű Rúna havas, melynek közelében halad az uradalom nyugati határa, mely ott is egyszersmind vármegyehatár is. Amerre nézek, amerre látok, sőt még azon messze túl is, mindenütt csak ősrengeteget, és égnektörő havasokat látok. És e beláthatatlan ősrengetegből 232 000 hold a gróf Schönborn-uradalom tulajdona,amelyen szabadon bolyonghatok. Szemlélődésemet egy jobbról, a máramarosi oldalról felhangzó bőgés zavarja meg. A bőgés közel a havashoz, egy sötét ősfenyvessel borított völgyből hangzik s a havas felé közeledik. A bőgés, mely inkább morgás s melynek módjáról megismerem, hogy az egy öreg bika, most már egészen az erdő széléről, a havas aljáról hangzik. Pár perc múlva megjelenik a havas alján egy tehén, majd pár lépéssel utána egy igen erős bika. Megállás nélkül jönnek fel a havas oldalán, majd a gerincen, tőlem 4—500 lépésnyire áthaladva a havas innenső, vagyis beregi oldalán lehaladva, eltűnnek az erdőben. Egy öreg vándorbika, mely vándorlása, bolyongása közben rátalált egy még be nem ütődött tehénre, avagy talán valahol elverte annak nálánál gyengébb gavallérját. A nagy távolság miatt lövésre nem is gondolhattam, de még amíg a határgerincen át nem haladtak, idegen területen volt. Arról, hogy elébe vágjak, szó sem lehetett, mert a nyílt havason voltam, szorosan a kis sziklacsoport mögött lapulva. Ha megmozdulok, észrevesznek s megriasztván őket, ki tudja, hol állanak meg. így azonban reményem lehet arra — mint már a múltban oly sokszor — hogy az erdőben nyomukat követve, még esetleg meg tudom közelíteni. Amint a bika tehenével az erdőben eltűnt, felállva helyemről, sietve ereszkedem le a havas oldalán az erdő felé s azt elérve, már ott vagyok, ahol a bika tehenével az erdőbe beváltott. Jó darabon egy gerincen halad a nyom lefelé, majd erről jobbra letérve, északnyugati irányban halad, mindenütt az oldalon. Amíg a gerincen ment lefelé, addig nagyobb nehézség nélkül követhettem a nyomát, az oldalon azonban ez már sokkal nagyobb nehézséggel és fáradsággal megy. Utamat minduntalan keresztben fekvő óriási, széldöntött törzsek, helyenkint mély szakadékok zárják el, melyeken alig tudok átvergődni. Emellett a lehetőség szerint ezeken az akadályok TELEFON: 13-98-40. BAKONYI SENKI ÉS FIK lliinlllliiiilllliiiilllliiiilllliiiilllliiiilllliiiilllliiiilllliiiilllliiiilllliiiilllliiiilllliiiilllliiiillliiiiiilliiiiilllliiiillliiiiill puskamüußs-, lőszer- és fegyverkeresíiedés Budapest. VII., Dohány-utca 54. FEGYVER JAVÍTÁSOK, belövések TÁVCSŐSZERELÉSEK LEGJUTÁNYOSABB ÁRBAN. LEGNAGYOBB VILLANYERŐRE BERENDEZETT MŰHELY 2 VADÁSZAT —HALÁSZAT