Vadászat-Halászat Weekend-Turisztika, 1938 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1938-01-15 / 1. szám

VHDflSZOT­HÍJLrtSZJIT WEEKEND-TURISZTIKA Állandón folyik a vita a nagyközönség körei­ben és a közvélemény különféle megnyilvánulási for­májában arról, hogy mire is jó tulajdonképen a vadászat, hasznos-e vagy káros az emberiségre, fon­tos vagy felesleges dolog, támogatni kell-e, avagyi kiküszöbölni a társadalom életéből. Bár a leljes megszüntetés kívánságáig ma már igen kevesen men­nek el és bár jól tudjuk, hogy olvasóink saját tapasz­­talatukból teljesen tisztában vannak a vadászat fon­tosságával, mégis jónak látjuk, ha különböző oldal­ról megvilágítjuk ezt a kérdést és átszaladunk néhány kiemelkedő szemponton. Szórakozás és jellemerősség. A legelső, amit meg kell állapítanunk az, hogy a vadászat részben, de csak bizonyos fokig, valóban szórakozás. De éppen ez mutatja nemes jellegét, hogy a vadásztársaság nem csupán a minél több vad elejtésére törekszik, nem csak rekordokat akar elérni, hanem vadászútján a természet szépségeit is ki akarja felvezni. Persze ez nem csak a környék szem­léléséből áll, hanem éppen a vidék természetének, állat és növényvilágának mélyebb megismeréséből, a természetismeret lényegi megközelítéséből is áll. Az igazi vadász nemcsak elejteni tudja az eléje ke­rülő vadat, különösen a nagy vadat, hanem annak megjelenésében örömet is tud találni. De ezen túl a vadászat az egyén testi­­és szellemi erejét is fokozza, fizikai és lelki készségét megacé-­lózza, bátorságra és önuralomra neveli és rászoktat­ja, hogy pillanat alatt határozzon, de úgy, hogy soh­­se veszítse el lélekjelenlétét. Ha ehhez hozzávesszük hogy a vadász megszokja a fáradságot és a nélkülö­zéseket is és mindezt vidám hangulatban, akkor lát­juk igazán, hogy a jellemerősség és a férfiasság ki­képzéséhez a vadászat m­ily nagy mértékben járul hozzá. Mindemellett, h ha valaki a napi élet és hivatá­sának gondjaitól meg akar szabadulni, akkor leg­jobban vadászat közben feledkezhet meg bajairól. A vadászat szociális áldozatot hoz. Ha a vadászat történelmi átalakulását nézzük, ak­kor azt látjuk, hogy ma egészen más jelentősége van, mint valamikor az őskorban volt. Abban az időben a vadászat a vadásznépek élelemszerzésének egyet­len módjául szolgált és sokszor egyetlen megélhetési forrását képezte. Ma a vadász sok esetben ráfizet szenvedélyére, bár ezzel csak egyénileg hoz áldo­zatot, de a nemzetgazdaság szempontjából értéket teremt, hasznot alkot. Sőt cselekedetének éppen a legszegényebb rétegekre is jótékony hatása van, mert foglalkozást szerez a vadőröknek és hajtóknak és keresetet a kisgazdáknak, akik földjeiket, mint a vadászterületeket a vadászat céljaira bérbeadják. Érdemes felsorolni, hogy mi mindenre kell pénzt fordítani egy vadásznak, amíg eljut odáig, hogy va­dászzsákmánnyal hazatérhessen. Elsősorban le kell fizetni az engedélyilletéket, meg kell vásárolni a fegy­vert, a lőszert, megfelelő ruházatot kell szerezni, azután következik a bérletdíj, esetleg a kutyatartás, bizonyos körülmények között a vadélelmezés, majd az utazási költség, a hajtódíj, végül pedig a szállí­tás. Ha ezek után minden vadász arra törekszik, hogy a vadászzsákmányból némi jövedelmet szerezzen és így csökkentse kiadásait, azt természetesnek kell venni. Viszont senkit se riasszon vissza a vadászat a­lól, hogy költségekkel jár, mer­t egyrészt megfizet­hetetlen örömhöz és önnemesítéshez jut ezen az úton, másrészt a nemzeti vagyon emelésének az ország szempontjából oly fontos tevékenységhez a maga ré­széről is jórészben hozzájárul. A nemzetgazdasági jelentőség. A vadászat tulajdonképen a mezőgazdasági ter­melés egyik igen fontos és nélkülözhetetlen ágává fej­lődött ki. A vad például az erdőnek épp oly fontos töríiékeként tekinthető, pont amilyen maga a fa, amiből az erdő áll. Megnyilvánul ez egyrészt az élő- ----- . ■ —/ As of essiende Kiss legmelegebb szerencsekivonatainkkal fordulunk kedves előfizetőink, barátaink, olvasóink és munkatársaink felé és kérjük a Mindenhatót, hogy legbőségesebb áldásait, bensőséges szeretetét árassza úgy szegény, sokat szenvedett hazánkra, mint annak minden egyes hű fiára. A »Vadászat—Halászat« szerkesztősége.

Next