Magyar Vadászujság, 1939 (39. évfolyam, 1-36. szám)
1939-03-25 / 9. szám
MAGYAR VADÁSZÚJSÁG 140 ma is 62—64 cm-es hosszúságban gyártja s rekordjai ma még veretlenek. A különféle hosszúságú csöveknek megvan a maguk jellegzetessége, így például a hosszabb csövek számára alkalmasabbak a könnyebb lövedékek, míg pl. a 6 és feles M. Schönauerbe 45 cm csőhossznál kimondottan a nehezebb lövedékek — tehát sohasem a 10 gr-on aluliak — a megfelelők. Ebből kifolyólag a H-köpeny lövedékek eme kaliberben szándékosan 34 mm hosszban és 10*3 gr súlyban kerülnek forgalomba, míg az ennél könnyebb lövedékkonstrukciók csakis a hosszabb, tehát 60—65, sőt 68 cm hosszúságú csőhossz mellett biztosítanak kielégítő eredményt. Igen rövid cső és igen könnyű lövedék ezek szerint nem hozhatnak sok jót. Ezek leszűrt igazságok, melyekre a tengernyi sok kísérlet, de főleg ezeknek nyomán a . . . gyakorlat tanít meg! flncőr, szolgálataözben jogosan tartja biztosítatlan állapotban fegyverét. Közli: dr. Somogyi Zoltán. Hangos vitatkozás, majdpuskalövések zaja verte fel 1934 telén dr. N. D. egyetemi m. tanár erdejének csendjét. Stoflitz Ferenc vadőr ellenőrző körútját végezte és egy tisztáson szembetalálkozott három emberrel. Fegyver nem volt náluk, csak hot és egyiküknek, Markó Ferenc napszámosnak hátizsák lógott a vállán. A vadőrnek arra a kérdésére, hogy mi van a zsákban, Markó egy mókust húzott elő és azt karjai közé vette, azonban a vadőr felszólítására sem bocsátotta szabadon, sőt vitatkozni kezdett vele. Stoflitz vadőr látva a három ember ellenkezését, puskáját levette a válláról. Ebben a pillanatban Markó elkapta a fegyver csövét és ki akarta csavarni a vadőr kezéből. Hosszas dulakodás kezdődött a két ember között, majd éles sikoltás hasított a levegőbe, a puska véletlenül elsült és Markót súlyosan megsebesítette. Felgyógyulása után kártérítési pert indított az egyetemi tanár, valamint a vadőr ellen is. Jogerős ítéletet a Kúria hozott ez ügyben és Markó keresetét elutasította. A megokolás szerint a polgári bíróság magáévá tette a büntető bíróságnak azt a megállapítását, hogy Stoflitz Ferenc, a II. r. alperes, felesketett vadőr s mint ilyen hatósági közeg, tehát az ellene elkövetett erőszak miatt a büntető bíróság Markót jogerősen elítélte. A mókust az 1883. évi XX. t. c. nem sorozza a ragadozó és kártékony állatok közé, de mivel ily állatot is mindenki csak a saját területén pusztíthat el, Markó kötelessége nem merült ki abban, hogy a vadőr felhívására az idegen területen elfogott mókust hátizsákjából kivette, hanem azt szabadon engedni is tartozott. A vadőr ilyen irányú felhívásának megtagadása után nyúlt fegyveréhez, hogy azt válláról levegye. Akár a saját személyi biztonsága érdekében tartotta szükségesnek a fegyver kézbevételét, — miután három emberrel állott szemben — akár felszólításának kívánt nyomatékot adni ezzel a tényével, cselekedete jogtalannak nem tekinthető. Ellenben jogtalan volt Markónak az az eljárása, hogy a mókust ekkor sem engedte szabadon, sőt a puskát csövénél fogva megkapta és annak elvétele végett dulakodni kezdett. Mivel a fegyver hosszabb dulakodás közben a vadőr szándékos közreműködése nélkül, véletlenül sült el, a bíróság megállapította, hogy fegyverhasználat nem történt. Alaptalan Markónak az az állítása is, hogy nem tudta, miszerint vadőrrel áll szemben, mert hátizsákjának tartalmát annak felszólítására megmutatta, illetve a mókust kivette. A kir. Kúria végül megállapítja, hogy a vadőrt amiatt sem terheli gondatlanság, hogy szolgálatának teljesítése közben töltött fegyverét elzáratlanul tartotta, miért is Markó Ferenc saját hibájának fennforgása folytán, méltányosság alapján sem követelhet baleseti kártérítést. (P. I. 5409/1936. Jakab.) Újabban megjelent szakkönyvek: Gyöngyös Halászi Takách Gy.: Vadászösvényeken a Duna medencéjétől a Kárpátokig Díszkötésben 4.— Gyöngyös-Halászi Takách Gy.: A vadász kiskátéja 2.— „ Kézdivásárhelyi Benkő Pál: A vadászat, gyakorlati szakkönyv, egész vászonkötésben . . . .10.— „ Thurn—Rumbach : A véreb tenyésztése, nevelése és tanítása...................................................................2.— „ Ehik: Prémes állatok tenyésztése....................3. — „ Félix: Vadász és vizslája.......................................1.20 „ Hellebronth : Kapásból való lövés . 5.— , Gr. Festetics Pál: A fácán és fogoly tenyésztése, óvása és vadászata............................................3.— „ Festetics: A vadőr tudnivalói..............................3.— „ Nagy Jenő: Az erdő madárvilága.......................4.— , Az összeg előzetes beküldése esetén bérmentve szállítja a „PATRIA“ r.-t. Könyvosztálya, Budapest, II., Üllői út 25. 1939 március 25. HETI HÍREK — Súlyosan elítélték ifj. Erdélyi Aladár vadorzómerénylőit. A törvényszék a napokban tartott főtárgyalást az Erdélyi Aladár földbirtokos fia ellen elkövetett vadorzómerénylet ügyében. Körülbelül másfél hónappal ezelőtt ifj. Erdélyi Aladár kilovagolt a Németkér határában levő Nosztánpusztára, hogy utána nézzen a birtoknak. Az erdő szélén három fegyveres menekülő embert látott. Utánuk vágtatott és felszólította őket, hogy adják át fegyverüket. A három ember megfenyegette a fiatal földbirtokost, aki erre segítségért akart menni. Alig távolodott 40—50 lépésre tőlük, amikor az egyik vadorzó elkiáltotta magát: „Lődd agyon!“ A következő pillanatban eldördült az egyik puska és a golyó súlyosan megsebesítette ifj. Erdélyi Aladárt a mellén és a hátán. Alig volt annyi ereje, hogy lovával bevánszorogjon a kastélyba, ahol elsősegélyben részesítették, majd szanatóriumba szállították. A csendőrség megindította a nyomozást és másnap elfogta Varga János, Kiss József és Brandtner József dunakömlődi lakosokat. Vargáról kiderült, hogy azt a fegyvert, amellyel rálőtt ifj. Erdélyi Aladárra, a paksi főbírói hivatalból betörés útján szerezte. A törvényszék a főtárgyaláson Varga Jánost egyrendbeli szándékos emberölés bűntettének a kísérlete, egy-