Magyar Vadászujság - Vadászujság, 1941 (41. évfolyam, 1-36. szám)

1941-01-05 / 1. szám

XLI. évfolyam, Budapest, 1941 január 5. VADÁSZATI, VADTENYÉSZTÉSI ÉS VADGAZDASÁGPOLITIKAI LAP, A MAGYAR VADÁSZOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelenik minden hó 5-én, 15-én és 25-én. A havi 3 szám évi előfizetése 12 arany pengő, jogi személyeknek 24 arany pengő. Szerkesztők: GYÖNGYÖS-HALÁSZI TAKÁCH GYULA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VIII., BAROSS­ UTCA 34. és Telefon: 133-850. Csekkszám : 42.514. DR. SZENT-IVÁNY GÉZA Lapzárta: 9-én, 19-én, 29-én. Béta egy vadásztörvénytervezet körül. Irta : Dr. Geist Gáspár az Országos mezőgazdasági Kamara elnöke. Nagy érdeklődéssel lapoztam át a „Hubertus Országos Magyar Vadászati Védegylet“ által elfogadott vadásztörvény­tervezetet. Tekintve, hogy annak tartalmával nem vagyok egy véleményen, szabadjon leközlés céljából néhány külö­nösen szembetűnő pontra rámutatnom, melyeket helytelen­nek tartok. A törvénytervezet a vadászterület eddigi legkisebb, 200 kát. hold nagyságát szántóföldeknél 400, erdőknél 600 kát. holdra szándékozik fölemelni, tekintet nélkül arra, hogy a terület vadászati jogát a tulajdonos maga gyakorolja, vagy bérbe adja. Szerény felfogásom szerint disztingválni kellene. A területnagyság felemelése legfeljebb bérbeadás esetén indokolt. Ma, amidőn a közvélemény, valamint az illetékes tényezők mindinkább a kis- és középbirtok mellett foglal­nak állást, elhibázottnak tartom a középbirtokosokat (a 200—400—600 holdasokat) megfosztani attól a lehetőségtől, hogy saját birtokukon gyakorolják vadászati jogukat. A va­dászat ezeknek a többé-kevésbbé intelligens embereknek úgyszólván egyetlen szórakozásuk, amellyel testüket és lel­küket felüdítik. Szerény véleményem szerint tehát a 200 holdas birtok,határ a tulajdonos által gyakorolt vadászati jognál az eddigi alakjában változatlanul fönntartandó.( 2) Azonkívül megjegyzem, hogy a területnagyság vadászati értéke és jelentősége országrészenként igen különböző. Több vadászati jelentősége lehet egy dunántúli 200 holdas erdőcs­­kének, mint egy fátlan 2000 holdas alföldi legelőnek. Ezért indokoltnak tartanám a területminimum esetleges módosí­tását a felső vadászati hatóság részére biztosítani. A vadkárokról szóló fejezetben az a kitétel olvasható: „A vadkárért azon terület tulajdonosa a felelős, amelyben a kárt okozó vad a kártétel idejében állandóan tartózko­dott s amely a kártétel helyéhez legközelebb esik". Elte­kintve attól, hogy a legtöbb vad a kártétel idejében nem tartózkodik állandóan egy területen, sőt az a szabály, hogy a nappal az erdőben tartózkodó vad éjjel dézsmálja a szántóföldeket, kifejezésre kellene juttatni azt az elvet, hogy tulajdonképen a vadkárt az tartozik viselni, aki előbb utóbb a vadat elejti. Az idézett mondatban tehát nemcsak a kártétel idejét, de a vad elejtésének idejét is bele kellene venni. Nem követelhető pl. vadkár egy olyan erdő birtokosé­től szarvasbikák által okozott kártételért, melynek területé­n) Az egyesült területek minimumát azonban, a vad­irtásnak és a községi területek elcsúfításának a meggállása céljából, legalább 400 holdra, az egyesülő parcellák mérté­két pedig 100 holdra kell emelni. Fierk­ről bőgéskor eltávoztak a bikák, dacára, hogy különben az egész évben (a kártétel idejét beleértve) területén tartóz­kodnak. A vadászjegyről szóló fejezetben indokolatlannak tar­tom az időleges vadászjegyek lehetőségétől a külföldieket megfosztani. Különben sem értem azt a tendenciát, amely 6—5-szörös illetékekkel meg akarja nehezíteni a külföldiek vadászatát nálunk.1) Ez idegenforgalmi szempontból szerin­tem sérelmes. Ne felejtsük el, hogy külföldi vadászvendé­geink nemcsak közvetlenül fizettek súlyos összegeket az arra nagyon is rászoruló földbirtokosainknak, de közvetve itteni költekezésük folytán nagy mértékben javították az ország külkereskedelmi mérlegét. Arról nem is beszélek, hogy külföldi vadászvendégeink lettek legkitűnőbb harcosai a magyar igazságnak saját országukban. A 30. §. a 600 holdnál kisebb (nyilván itt csak szántó­földi területekről lehet szó) területeken olyan jogot bizto­sít a vadászati hatóságnak, amely egyes vadak lelövését korlátozhatja, esetleg beszüntetheti. Nem értem ennél a pontnál a birtokhatár megjelölésének szükségszerűségét, annál is kevésbbé, mivel a 40. §. körülbelül ugyanazt mondja az összes területnagyságokra. A 34. §., amely a vadaskertek létesítését külön enge­délyhez köti, szerintem ez a magántulajdon csak nehezen indokolható korlátozása. Az általános feltételekben az egy vadőrre eső 3000 holdnyi terület lehet sok is, kevés is. Itt is a helyi viszo­nyokat kellene mérlegelni. A hasznos vad téli etetésénél miért nem terjeszkedik ki a tervezet a nagyvad etetési kötelezettségére is? Az apróvad vérfelfrissítéséről szóló bekezdés csak apró­­vadterületekre vonatkozhatik. Ennek minden területre (pél­dául a kimondott nagyvadterületre) való általánosítása sze­rintem indokolatlan. *) 1 2 1) A külföldi mindenütt többet fizet a vadászjegyért, mint a belföldi: Kanadában húszszorosát, Németországban tízszeresét. Aki egy bikáért könnyen fizet 1000—2000 pengőt, az rója le a vendéglátó állammal szemben is a kötelességét és ne bújjon ki 6 pengővel az adózás alól. Fszik­. 2) Ügy van) Viszont a földmívelésügyi minisztérium kötelességévé vált immár, h­ogy ne tűrje tovább összetett kezekkel az ország szívében élő gyenge­ és közepes agancsú szarvasállomány szégyenét és a saját máramarosi, erdélyi területein befogott tehenekkel és bikákkal igyekezzen éven­ként ezt a lejtőre jutott állományt felemelni. Fszik.

Next