Vadászujság, 1943 (3. évfolyam, 1-36. szám)
1943-01-05 / 1. szám
VADÁSZUJSÁG októl és furfangos székely favágóktól hallottam. Irogatni kezdtem és ott fenn a havasokban volt időm feldolgozni az agyamban elraktározódott sok érdekes esetet és történetet. Barátom azonban sokat szenvedett az egyedülléttől és úgy segített magán, ahogy itt, az adott körülmények között lehetett. Volt a mi kis tanyánktól úgy három óra járásnyira egy kisebb bányatelep. A rossz közlekedési viszonyok miatt a bánya néhány tisztviselője és a művezető benn szorult a hegyek között és ugyanúgy unatkozott is, mint mi. Nap mint nap együtt ültek tehát valamelyikük lakásán, kártyáztak és ittak, ittak és kártyáztak, mint a gyarmati katonatisztek, akiknek hónapokig nincs semmi dolguk. Barátom és társam beállt közéjük. Ettől kezdve hetenként többször is leballagott a havasról a bányatelepre, hogy kielégíthesse szenvedélyét az italozást és a társaséletet illetően. Nem sajnálta a nehéz vándorutat a fárasztó, nyaktörő hegyi ösvényeken, nem sokalta a három órai oda és három órai vissza való bandukolást, amit hazafelé jövet mindig koromsötétségben kellett megtennie, hacsak nem akarta bevárni a hajnali pirkadatot. De néhányszor megvárta a reggelt is, állítása szerint a világossága miatt, de járása, beszédmodora és tartása elárulták, hogy a késedelemben a jóízű szeszek és a gyenge emberi akaraterő voltak a tettesek . .. Ilyenkor mint a hulla zuhant az ágyba a koma és egyvégtében, szünet nélkül aludt napestig, miközben töméntelen rókával viaskodott álmában. Ha éjjel botorkált haza, a nappal is félelmetes ősfenyvesben, kis viharlámpával világította be az utat. Gyakran vártam reá lefekvés előtt és ilyenkor különös, bizarr jelenség volt, amint a szurokfekete éjszakában, a jajgató fenyőzúgásban egyszerre megcsillant valahol kis lámpásának imbolygó sárga fénye ... Mintha apró csillag szállt volna le az égboltról és tétovázó vándorlással járna a hűvös fenyvesekben. Egy kicsit mindig reszkettem az ilyen éjszakai kimaradások esetén, hogy jó cimborámat sohasem látom többé viszont. Leüti irtózatos mancsával egy bocsait féltő anyamedve, esetleg megtámadja és szétmarcangolja valami kivert ordas... Éjjelenként, ha nyugtalan álmomból hirtelen felébredtem a valóságra, mindig nyomban kiszállott szememből az álom. Sötét aggodalmak közepette siettem át a cimbora szobájába. Meg kellett néznem, idehaza van-e a mulatós pajtás, megtért-e már a nagy kirándulás örömeiből? És ha nyugodtan, békességesen láttam szunnyadni — csak úgy ruhástól, bakancsosan — a rideg legényágyban, én is egyszerre megnyugodtam, megkönnyebült lélekkel ballagtam vissza a maVadásztestvéri szeretettel kérjük kedves olvasóinkat, hogy legyenek szívesek a VADÁSZÚJSÁGOT ismerőseik között terjeszteni. Mutatványszámokkal készségesen szolgálunk.gam szobájába, hogy tovább folytassam a békességes alvást. Hanem egyszer olyan alaposan elaludtam, hogy az egész hosszú éjszaka alatt egyetlen percre sem ébredtem fel. Már egészen világos volt, amikor rátévedtem a valóságos világra és ekkor egyetlen szempillantás alatt színjózanná tisztult az agyam az éjszaka bódító színes álomképei után. Ösztönös kellemetlen előérzet nyugtalanított. Ijesztő érzés, nyugtalanító félelem fészkelődött bennem. Kiugrottam az ágyból. Futottam át a másik szobába. Meghökkentem a küszöbön. A barátom ágyán érintetlenül, gyűrődés nélkül nyúlt el a szürke gyapjútakaró. Vánkosain sem látszott a használat semmi nyoma, ő maga pedig nem volt a szobájában .. . Megdöbbent rémülettel néztem-bámultam az üres ágyat. És egyszerre mindenféle rémkép kezdett felrémleni bennem. Farkasokra, medvékre, bosszúálló oláh favágókra gondoltam és kigyulladt fantáziám már „látta“, amint a cimbora bezúzott koponyával, rubinvörös vérrel szennyezetten, viaszsárga halottként fekszik valahol az őserdő valamely rejtett zugában ... Mint az ittas ember támolyogtam ki az üres szobából. Kifordultam az udvarra, onnan meg a léckerítés kapuján a tisztásra, és ekkor megtorpantam a váratlan meglepetéstől. A cimbora, akit lélekben már kezdtem eltemetni és megsiratni, ott feküdt a kiskapu előtt, hason és jóízűen szuszogott. Hullamódra aludt! .. . Látszott, hogy egész testét megbénító, nehéz és mérges alkoholmámor verte le a lábáról és tartja halálos, öntudatlanságban. Körülötte valósággal orrfacsaró, gyomrot felkavaró bűz terjengett — ami még jobban kihangsúlyozódott a harmattiszta, finom illatú hajnali levegőben — nehéz pálinkák undorító, erős szaga. így történhetett: a cimbora holtrészegen ért haza. Még át tudott jönni a széles tisztáson és elérte a léckerítés kiskapuját. Ezt azonban már nem tudta Ha felesszámú teheneidet apasztod, jól vigyázz, hogy se borjút, se borjastehenet ne lőj, csak a nőket és meddőnmaradt teheneket, különben több kárt csinálsz mint hasznot. Hacsak teheted, a tehénlövést ne bízd másra, mert ezek kiválogatása sokkal több intelligenciát igényel, mint a bikalövés. LOTTIMOAT LEGMAGASABB napi áron átveszek. Cím: Varju GYULA Budapest, IX., Ráday u. a. (8—13) Vasúton: Ferencváros pályaudvar Telfon: főüzlet: 188-798, fiók: 380-023, lakás: 180-543. Lapok kbdélyszím : 6665/1941. M. E. III. 3 1943 január 5.