Vadászat-Halászat Weekend-Turisztika, 1943 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1943-01-15 / 1. szám

­­ jesztett hála.. IRTA: Gróf FESTETICH PÁL Szálfának a szürke viharfelhők körülöttünk, az egész világ felett. Zúg, morajlik a háború. Keleten áll a harc, lét és nemlét forog kockán. Kereszénység — vagy bolsevizmus. Polgári jog, szabadság — vagy proletárságnak csúfolt rab­szolgaság. Aggódó szeretettel figyeljük, lessük az újságot, a rádióhíreket, lódítanánk magunk is az idő kerekén, csak már ott állanánk a győ­zedelmes befejezésnél. Lassan, kedves vadásztárs­ak, hosszú odáig még az út. Addig még nekünk is sok elintézni valónk van. Nagy kincs, óriási nemzeti vagyon van a kezeinkre bízva. A mai élelembeosztásba tekintélyes szerephez jut a vad. Ezzel kell jó­­szívvel, hozzáértéssel és önmegtagadással gaz­dálkodnunk. Minden, a tél viszontagságai követ­keztében elhullott vad, minden a ragadozó kar­mai között elvérzett állat­veszteség. Tudni kell mindnyájunknak, hogy valakinek az ebédje ve­szett el. Eddig kíméletes volt a tél. Még nem tudjuk mit hoz e hó vége, meg a február. Lesz-e mit enni a vadnak? Ma, mikor a háziállatok takarmányo­zása komoly gond, jut-e eleség az etetőkre? Vadászok! Lassan szögre kerül a fegyver. El­csendesednek a zajos vadászatok, helyébe lépnek a csendes, magános les járatok. Születnek a meg­figyelések, a tapasztalatok, felélednek az emlé­kek, — hangulatok keletkeznek, —­­képzele­tek ébrednek és indulnak. A januári fagy zúzmarái tündéri csipkelom­­bot aggattak az erdő fáira. Szép, nevető ég borul a hideg verőfényben úszó természetre. Alig csi­korog a lépés, a hang tompul, elvész. A magány­ban szabadon szárnyal a képzelet. Keletről jött idegenek vagyunk. Hoztuk s magunkban megőriztük a turáni lélek minden szépségét, nemességét. Ne is csodálkozzunk azon, hogy nehezen értenék meg. A mi világunk szebb, tisztább, — a mi gondolkodásunk neme­sebb, — csaknem nem tudjuk úgy árulni a porté­kánkat, mint más. Mi befelé, — a saját lelkünk­ben élünk, — nem kifelé, mint a többi. Ezért ér­zünk felelősséget az erdővel, mezővel, mocsárral, a gondjainkra bízott vaddal szemben. Hallgas­sunk a belső szóra, azt tegyük amit a lelkünk súg. Vadásszuk a vadat és ne csak lőjjük. Nem az lejtett vad száma, a mikéntje,­­ hanem az etetők mennyisége, a takarmány tömege nevel vadásszá. Kétségtelen, sokat lehet a cserkésze­ten, a hajtásban tanulni, — de még többet az éj­szakai hóekézéseken, az etetők közelében. Szép és nagy öröm a terítéken fekvő jó bika, nagy dicsőség az agancson lógó ezüst vagy aranyérem, — de milyen toronymagasságban áll felette a fényképe, vagy csak puszta emlékezete a beha­vazott etetőhöz bizalommal gyülekező vadnak. Téli, néma, behavazott erdők. Mennyit mon­danak, mesélitek a hóbaírt csapában olvasni tudó vadásznak. Járjunk ki, ne rösteljük, ha kell, az AB,C-t tanulni. Majd megy! Mérhetetlen boldog öröm lesz a jutalmunk. Egyszer majd elmúlik a tél, megszólal dia­dalmasan a szárcsa, felbúg a vadgalamb. Az er­dőn is, meg kint az orosz síkságon is. S mint a­ tavaszi húzó szalonkát, levett kalappal fogadjuk győztes­ fiainkat. Mi, vadászok érezzük talán leg­jobban, legközvetlenebbül, hogy a tél után fel­támadás, tavasz következik. Megjön, mert bár­milyen vastag a hótakaró, akármilyen mélyen bújik el a hőmérő higanyszála, mi tudjuk, mi hisszük a tavaszt, a diadalmas győzelmet! Higy­­jük, tudjuk és érezzük az elmaradhatatlan győ­zelmet. Nevessünk, bízva minden kétkedőnek a szemébe, —­ fojtsunk el, irtsunk ki minden ború­látást, Szilvezter ünnepét üljük, —­ ami volt, az elmúlt, — most ébred, születik a jobb, a még jobb. Istenbe vetett hittel köszöntve lengessük egymás felé viharvert szalonkatollas kalapunkat: „Adjon Isten boldog újévet, minden jó magya­roknak /" ! Lőtt vadat minden mennyiségben mindenkor a legmagasabb napi áron vásárolunk. A szállítmányok értékét az átvétel után azonnal kiegyenlítjük J mviiatot MAGYAR VADKIVITELI VÁLLALAT R.-T. ,Tl­VL v. 1906 Sürgönyeim: Vadhús Budapest. — Telefon: 137—144. és 133—340. Vasúti küldemények a következő címre adandók fel: Magyar Élelmiszerszállító és Árukereskedelmi r. t., Magyar Vad­kiviteli Vállalat r. t. részére és pedig darabárutételek gyorsáruként: Budapest—Ferencvárosi p. u., vagontételek fehér­áruként­ Budapest—Dunapart p. u., hűtőházi iparvágány. r". K Vadászat - Halászat W­ee­ken­d?! Turisztika­ *­­t Vadászat-, vadgazdaság-, ebtenyésztés-, fegyver- és lőtechnika-, galamblövés- és sporthorgász-szaklap

Next