Vadászati Érdekeink, 1881 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1881. június / 1. szám

Eszmék legsü­rgősb teendőink és kivitelük körül. Az e lapok „jelmondatául“ választott so­rok fejeznék ki röviden a nemes irány­eszméket, melyeknek gyakorlati kivitelére a következőket tartanék legsürgősbbeknek. 1. A legelső lépés, hogy t. i. a Vad­­véd­egyletnek minél több tag szereztessék: már foganatba vétetett az által, hogy az Elnökség az E­g­y­l­e­t „ Felhívását“ illetőleg a­l­a­p­s­z­a­b­á­­lyait és aláírási ívét ezer meg ezer pél­dányban szétküldi az országban ismerőseinek. (Alább közöljük.) Iparkodjék mindenki, hogy minél több tagot szerezzen. 2. Számtalanszor tapasztaltatván, hogy nem csak földmivelők, de városi emberek, vendéglő­sök, tisztviselők, pénzügyőrök sem tudják mi­kor és mily vadra tilos a vadászat, s így helytelen időben vadásszák, árulják a vadat, vagy annak árultatását elnézik: szükséges volna a vadászati törvények populáris is­mertetését terjeszteni. E végből legtanácsosbnak vélnek a jelen­legi vadásztörvény czikkelyeiből egy rövid ki­vonatot készitni, s hogy azt egyszerűbb ember is könnyen emlékében tarthassa: e kivonat csak a főbb pontokat tartalmazná, a vadászati terület és jogosultságról, a vadászati­­tilalo­m-időkről, s az áthágások bünte­téséről stb. — E kivonat szerkesztésére leg­jobb lenne ha az Egylet igazg. választmánya há­romtagú kisebb bizottságot kérne fel, mely azt legkésőbb f. é. julius 15-ig elkészitné, a választ­mánynak bemutatná, s elfogadás esetében mintegy 10.000 példányban kinyomatná, s elterjesztené; és pedig Miután a törvények ismertetését terjeszteni mindenkinek szabad, a kormány közegeknek pedig szinte kötelességük, legczélszerűbb volna azt az összes megyék valamennyi szolgabirói vagy járásbirói hivatalának annyi példányban megküldeni, a­hány község van járásukban, és olyan nyelven (a magyar hivatalos mellett) mind a területen létezik. 3. Hogy pedig e műveletnek maradandó ha­tása legyen: az Egyletnek sürgősen fel kellene kérni úgy a Belügyminiszter mint a Pénz­­ügy­miniszter ő nagy méltóságaikat, egy-egy „körrendelet“ kibocsátására, melyek e tör­vény-ki­vonat elé bevezetésül volnának nyomtatandók, s melyben a Belügyminisz­ter a vidéki járásbíróságoknak elrendelné, mi­szerint e törvény kivonatot járásuk minden közsé­gében kihirdetessék, s egy példányát a község­házánál deponálván, minden évi augusztus és január első vasárnapjain újra kidoboltassák. Az előbbi időszak a vadászat általános megnyíltát, emez pedig az általános zárlat idejét előre em­lékezetbe hozván, minek szigorú megtartására felügyelni a község­tanács különös kötelességévé tétetnék. A Pénzügyminister úr által kiirandó rende­let a ker­z­­­eti pénzügyi főnökségekhez szólna, melyben utasíttatnának, hogy a mellékelt vadászati törvényeket alárendelt közegeikkel megismertessék s egy-egy példányát a ke­rített helyekk­el biró városok v­á­m­h­á­z­a­i­n­á­l kiszögezvén — azok végrehajtására kötelez­­tessenek. 4. Hogy mindezen rendeletek végrehajtása vagy mulasztása orvosolható legyen , szükséges, hogy annak ellenőrzésére a Vadászati véd­egylet tagjai közül megyénként, red­e járáson­ként a legbefolyásosb és erélyesb egyének fel­keressenek. 5. Hogy a nagyobb mérvben űzött orv­vadászat lehetőleg hátráltassák, s kü­lönösen a szarvas, dám- és őzvadnak nye­reségre csábitó üldözése és elárusitása meg­­nehezittessék, a Pénzügyminiszter ő méltósága megkeresendő, rendelné el, hogy szarvas-, dám- és őzvad bevitele kerített váro­sokba csak az illető erdőmester iga­zolványa mellett — a­hol a vad lövetett — vihető be; községekben pedig azok busának kimérése hasonló igazolvány előmutatása mellett engedtetik meg. 7. Hogy a vadászatra jogosultak­­ mind a törvényes közegek, mind a nyilvános­ság ellenőrzésére tudva legyenek, a Minisztérium megkeresendő, rendelné el egyúttal, hogy a va­dászati jegyet váltottak névsora min­den községháznál kifüggesztve tartas­sák, s folyvást kiegészíttessék. Hogy pedig, a ki jegyet nem váltott ne is vadászhasson, s hogy az e részben elharapódzott könnyelműségnek eleje vétessék: mondja ki az Egylet s vegyük szokásba magunk is, miszerint gentleman-like és a vadá­sz­­at iránti tisztelet jeléül tekintessék, hogy a vadászati gyülekezőn vadász­­kár­tyáját mindenki feltűzve mutassa be magát. Erre törvényt kérni, rendeletet adni nem lehet, de ha a vadászterület tulajdonosa az olyanokat, kik ezt elfelejtenék, a legközelebbi vadászatra meghívni szintén elfelejtené, azt hisszük sokat segítene. 8. Végül erkölcsileg nagy horderejű lenne, s az Egyletnek morális kötelessége — mindazon egyéneket, kik a vadóvás és tenyésztés körében magukat kitüntették, országos elismerésben ré­­szesülni. A hogyan és mikép kérdésének meg­vitatása az igazgató-választmány feladata lenne. * * * Ezek volnának­­ nézetünk szerint a leg­sürgősebben elintézendő pontok, hogy az Egylet működésének hatása minden felé és minél előbb érezhető legyen. Meglehet, hogy egyben-másban még helyesb eljárást is lehet ajánlani. Szóljanak hozzá mások is. S. J. F. IBÁ­NY-CZIKKEK.

Next