Vadászati Érdekeink, 1881 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1881. június / 1. szám
cus exclusivitásról.“ Igaza van — közönséges értelemben véve a szavakat nincs, s exclusivitásról sehogy sincs, jogmegszoritásról épen nem — hanem aristocraticus jellegéből a nemes vadászatot kivetkeztetni nem lehet — s épen e szó nemesebb értelmében, mely alatt a modort s nem a születés praerogativáját értjük, oda kell azt visszavezetnünk. akkor nyert a játék. — Legyen harcz a vadászati sansculotte-ok ellen, de a hadsereg tagja minden tisztességes honpolgár. Nincs azért az én propositiomban sem se a nagy vagyonnak a kissebb elleni törése, se a jogok megszorítása, avagy azoknak szűk körben leendő concentrálni akarása involválva. Hiszen: kinek magának nincs anyija , béreljen maga, avagy többedmagával. Ezen után lehet épen ott is, hová a nagybirtokos keze nem ér, vadállományt teremteni, az ily szomszédokat a nagybirtokos önérdekéből is szívesen üdvözli — épen ezen it, a bérlés az, mely a törvény azon betűjét, hogy a vad a birtok járuléka, holt betűnek lenni nem engedi; — de a vadat ama birtok nemzetgazdászatilag jövedelmező ágává emeli. b) Ezen eszmének ad szép kifejezést a munkálat 3-ik pontja. Az intenzió a leghelyesebb, de ha a közlés helyes — ép a főmomentum az, mely elmaradt. Az, hogy az árverés nyilvános legyen, kétségtelenül kívánatos, de nem épen lényeges, legfeljebb azon nemes czélnak: a tanügyi Cassának — szerencsés idea! — tárczakérdése. A lényeg, a fő azonban az, hogy a bérlet legyen „kötelező.“ Ezt nem látom hangsúlyozva. E nélkül pedig a többi szentelt víz. E nélkül vadtenyésztésre gondolni lehetlen. A munkálat módozatai mellé tehát indítványoznám : a törvényes minimumot meg nem ütő részbirtokok nyilvános árverésen kötelezőleg bérbeadandók s. a. t. c) A 16. §. szerkezetét, úgy mint az a „Vadász-lap“-ban fogalmazva van, határozottan hibásnak s a jelen törvény idevágó szabványánál roszabbnak tartom. Szerintem — és most nem a fajbeli tisztatenyésztés buzgó híve, de az élet embere szól belőlem, az, hogy valamely eb a Linné, Fitzinger, avagy a Stonehenge osztályozása szerint a vadászebek közé tartozik-e, avagy nem? teljesen közömbös ezen kérdésnél. Practice bármely eb elvégre azáltal válik vadászebbé, használtatik-e e czélra vagy nem? Kit mi elégít ki? az utoljára ízlés és felfogás dolga. Az azonban kétségtelen, hogy saját területemen, ha nekem épen úgy tetszenék , akár juhászkutyával vadászhatom. Vaddisznókra többi között probatum est. S meglehet Szentmiklóssy György híres Zsobri kuvaszát nem adná az én Garnet Thirsk telivér pointeremért. A mostani törvény szerint — s én azt hiszem helyesen — azt, hogy meg szabad e az átváltott ebet lőnöm, avagy nem? nem az határozza meg: visla, kopó, vagy kuvasz-e az illető eb? hanem az, hogy azon eb tulajdonosa vadászatjogosult e vagy nem? Férhet szó ahhoz is, hogy megfelel e a czélnak ezen distinctió is egészen? Mert hát ama kopó felfogási famosus intézkedés hogy menyire impracticábilis — azt mi felföldi kopó vadászok igen jól tudjuk. De ha már egyszer a puska absolut használata nem szabad — s elég nyomatékos ok szól e mellett — feltétlenül el kell azt fogadnunk. Különbül ha nem, belefutunk a törvény intenciói elleni számtalan anomália tengerébe. Ezen distinctió mellett teljes lelki nyugalommal agyonlőhetem az irányi gányóesláját és felmentetem itt lent és fent, de nem szabad eszembe jutni saját területemen sem agyonlőni a fent említett Zsobrit, mert első tulajdonosa nem vadászatra jogosult egyén — utóbbié igen. A munkálat ezen szerkezeténél: „vadászat alkalmával idegen területre általment kutya“ sat. jobb, mert precisebb, elvileg és szerkezetileg helyesebb a mostani törvény idevágó szabványa, s én ennek folytán azt úgy a mint van: „a vadászatra jogosult ehet, ha vadászat közben“ sat. meghagyni indítványozom. d) A vadászati jegy adó, mely termékeiénél fogva más, mert pénzügyi törvénybe tartozik: marad e 12 frt, vagy 6 frt lesz, ha csak a vadászati érdekeket nézzük: egyre megy. Csak egy bizonyos, hogy emelni nem lenne okszerű. Aki passziót akar kielégíteni — az ép úgy megfizeti a 12-őt, mint a 6-ot, s mindkettőt legnagyobb része csak úgy, ha muszáj (csúnya szó s nem is magyar, de a helyzetnek megfelel teljesen). Aki orvvadászkodik — az már épen egy sem fizet, ha nem muszáj — ha igen, megfizeti a 12-őt ha rentirozza magát, nem a 6-ot sem, ha nem fizeti ki magát. Azonban bizonyosan nem fog kicsapni sem 12-őt sem 6-ot, de vadászni sem fog — ha lépten-nyomon igazolnia kell úgy vadászati jegyét, mint vadászati jogosultságát. Téves azon felfogás, hogy a sok jogosulatlan vadászónak oka a 12 fztos jegyben rejlik. Azért van a sok lesipuskás, mivel boldog-boldogtalan űzhette mesterségét, akár volt fegyverjegyes vadászterülete akár nem. Ha ez így marad továbbra is, ott leszünk a hat forinttal, ahol voltunk a 12-vel. A baj az ellenőrzés tökéletes és teljes hiányában rejlik. Ezen kell gyökeresen és sürgősen segíteni. Ha ez meglesz — ritka lesz az orvvadász — kikhez számítok minden törvénykijátszót. S annyival inkább kevés lesz ez, mivel reményelhető, miszerint a vadászatóvó egyesület a controleriát alantas egyéneknél anyagi jutalommal is elősegítendi. Conditio sine qua non azonban, hogy ezen ellenőrzés legyen vas szigorú, s két oldalra kiterjeszkedő t. i. úgy vadászati jegy, mint a vadászati jogosultság igazolására irányított. E részben indítványom az lenne. Maga n