Vagyok, 1991 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1991-12-01 / 3. szám
24 Vagyok I. évf. 3. szám Helyzetek Aprócsak tévedés Gáli József alapítvány Dr. Fehér Istvánnétól kaptam a történetet. Amint kaptam úgy adom tovább, mint jellemzőt arra a korra, melynek meghatározó jelmondata volt, hogy „Legfőbb érték az ember”. Fehérné a szokásos vasárnapi tisztasági csomagját vitte férjének a Markóba, ahol - ki tudja miért, mi okból, neki, a feleségnek legalábbis fogalma sem volt róla - már hónapok óta tartották. Adná át a csomagot a fegyőrnőnek, ám az, miután átnézte a listáját, löki vissza. -Mit jön maga,-rivall rá ingerülten - nem tudja, hogy a férjét szerdán felakasztották?! Szegény asszonynak megállt a szívverése. Néhány éves kislánya - akit, jobb híjján, kire is hagyhatta volna, cepelt mindenüvé magával - támogatta ki az utcára. Hogy milyen vasárnapja volt - ezt a gyérebb fantáziájúak is el tudják képzelni. Hétfőn, kora hajnalban már ott toporgott az ügyészségen. Időbe telt, amíg szóba álltak vele és még nagyobb időbe, amíg közölték vele: Nem akasztották fel a férjét, menjen haza nyugodtan. De hát, akkor mi történt? Aprócska tévedés mindössze. Bizonyára egy sorral lejjebb pipált az ügyeletes. Nem érdemes ügyet csinálni belőle. Ha jól emlékszem vasárnap délelőtt volt, amikor csengett a telefon és egy hölgy jelentkezett be a vonal végén. Mondta a nevét, ám én nem mondhatom. Arra kért, hogy kezeljem diszkréten. Nem akar hivalkodni. Miről van szó? Mondta. S nekem már egy név hallatán megbizsergett a szívem. Igen, mondta, Gáli József nevére-emlékére akar alapítványt tenni. Régi, még ifjúkori barátja volt neki is s akkori nejének. Van egy kis régiségüzlete s annak némi plusz hozama, amit nem tudna értelmesen hasznosítani. Ha csak nem talmi értelemben. A segítségemet kéri. Rendelkezésére állnak-e az ügyben? Gáli József, ahogy mondani szoktam, lélektársam volt. Hűséges az akasztófáig. És tovább, miután egy aprócska műhiba folytán, végül mégsem akasztottak fel bennünket. Kell-e mondanom, hogy mit válaszoltam? És most örömmel várom a jelentkezését. Örömmel és némileg megújult hittel. Hittel, hogy a közönyrohadás csak nem eszi meg egészen a világot. Hogy valami kevéske hála jut azoknak is, akik érdemesek rá. Hogy nem csak az érdemteleneknek, sakáloknak-hiénáknak áll a világ. A dögfalóknak. Nagy kár, viszont, hogy életében nem érhette ilyen szerencse és az alapítvány nem saját, páratlan tehetségét kamatoztatta... HOL KAPHATÓ A „VAGYOK”? Több olvasóm kérésére az alábbiakban közlöm a „VAGYOK” állandó árusítóhelyeit: GONDOS-terjesztők: 1991. december 31-ig: Déli és Nyugati pályaudvar, majd: Deák téri könyvespavilon KATALIZÁTOR Iroda: Asztúria, Kálvin tér, Nyugati pu., Deák tér - Metró aluljárók; Deák tér Arany János u. - Metró felszín; Móricz Zsigmond krt., Könyves Kávézó, 1088 Bp., Mikszáth K. tér 2.; Örökmozgó Filmszínház, VII., Erzsébet krt. 39. PASSZ GMK: Metró aluljárók. Piaci mozgóárusok. (Sokan, akik gyűjteni szeretnék a lapot, az iránt érdeklődnek, hogy hol kaphatnának még az első számból. Legjobb tudomásom szerint, a GONDOS terjesztők Déli és Nyugati pályaudvari árusító helyein még akad néhány példány.)_______________________ Írja, szerkeszti és kiadja: Obersovszky Oby Gyula Szerkesztőség és kiadó: 1131 Budapest, Keszkenő u. 35. II. 15. Telefon: 1-297-268 Készült Lajosmizsén a Hírlapkiadó Vállalat nyomdájában Felelős vezető: Ablaka István igazgató Megrendelés száma: 91.1369