Vagyok, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1994-11-01 / 11. szám
leveleim • leveleim • leveleim • leveleim • leveleim Tisztelt Obersovszky Úr! Magam és szerkesztőségem nevében nagyon köszönöm megtisztelő írását. Én „ezt" vártam és ezért merészkedtem kérni. Külön köszönöm a ma már másoknál nem létező hihetetlen gyorsaságot. Bízom nyomdánk ígéretében és ünnepre Zebegényben lesz a lap. Természetesen igen büszkén fogom Önnek megküldeni. Utólagos engedelmével két versét is hozzuk utánközlésben „Két lánc" között (megfelelő hivalkodással a forrást feltüntetve) „Kik vagytok ti ” és „Az idő megállt”. Tisztelt Uram! Ha kérhetem tekintsen második barátjának Zebegényben, és ha erre hozza jó sorsa és szíve házam legszívesebben látott vendége lesz mindig (ezt ne csak egy jól nevelt polgár gesztusának vegye). Szeretettel üdvözli és öleli Esztergomy György Zebegényből 1994. október 17-én. Kedves Barátom, ekkora leveledzés, megtisztelő baráti meghívás után igazán méltatlan dolog leurazni az embert. Én bizony nem utazlak tovább. Abban is biztos lehetsz, hogy - ha sorsom és főként sokat rosszalkodó szívem engedi - az első adandó alkalommal felkereslek emlékezetemből kitörölhetetlen című otthonodban. Örülök, hogy örömet szereztem. Minek lehet igazakban örülni? Kedves Obersovszky Oby Gyula! Küldök verseket, és szeretném, ha közölné, ha megnyerte tetszését, és akkor kérem küldjön Vagyok-ot, az árát, és a postaköltséget kifizetem. Üdvözlettel: Paksi József Sopron Lapom, sajnos, nincs berendezkedve viszonossági szolgáltatásokra. Versei egyébként sem nyerték meg tetszésemet. Drága Gyula! A sohasem múló évek és közös munkánk emlékére szeretettel küldöm szerény lapom ünnepi számát - Tőled tanultam meg: a vicsorgó fogsorok milyen szánalmasan tehetetlenek... Isten éltessen, Magyar Forradalom Katonája! 1. Király István Drága Pistám, amint tapasztalom Te sem gyógyulsz, akárcsak jómagam. De mért is gyógyulnánk mi, egészségesek, nem igaz, gyógyulnának végre a betegek. (Mondom ezt én, akinek lassan a kór lesz - mindenfajta kór - az eltartója.)