Válasz, 1935 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1935 / 11. szám - Zelk Zoltán: Versek
Zelk Zoltán: Versek Szomjas eb Nyelvével a földet seperte. Ínyét tépte a szomjúság, régi eső izét kereste a porban — s az egész világ füstölgő por volt már körötte s lógó, tüzes nyelvvel a Nap rohant s rátört a fulladt földre és kiitta a kutakat. Szörnyű állat! — Szűkölve nézte s csatakosan elnyúlt az eb s fölszükött véle a vad égre a fák hegyén a rémület. Veszett kínjában elfetrengve rágta öntestén a sarat, verejtékét nyalta, amelyre sárként a forró por tapadt . S a Nap telve, puffadt pirosan s föllökve két kis jelleget botladozott az alkonyaiban s menekvő, perzselt levelek futottak az árnyak elébe... s hús széllel oltva szomjuhat, fölüvöltött az eb az égre s véle üvöltöttek a fák! Zelk Zoltán 633