Válasz, 1935 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1935 / 3. szám - Szabó Zoltán: A magyar ifjúság mozgalmai I.

200 Szabó Zotán: A magyar ifjúság mozgalmai benne válságosabb, mint a már-már amúgy is problematikussá vált magyar pszichét még újabb elszíntelenítő tömeghatásokkal szinte lehetetlen önfenntartási küzdelemre kényszeríteni. A zsidókérdésben semmit sem segít az úgynevezett antiszemitiz­mus, mely csak arra bizonyult alkalmasnak, hogy mindkét félben a nem­telenebb lelki elemeket erősítse, és sem a zsidóságnak értékesebb ele­meit megnyerni, sem veszedelmesebb elemeivel szemben ténylegesen védekezni nem volt képes.“ A „HUNGÁRIA“, műegyetemi hallgatók egyesületének egyik gyűlése ugyanebben az időben így fest: valamelyik meghittebb budai kisvendéglő különtermében összegyülekeznek a diáksapkás tagok és alig várják, hogy túllegyenek az összejövetel „officiális“ részén és eljussanak a „gaudiumig“. Az officiális részben egy egy idősebb csoporttag előadása kap helyet, ha ugyan helyet kap, ezen felül a vezetők egyes kijelentései után a „plénum“ feláll és mellére eresztett diáksapkával „vivat crescat, floreat Hungária“ kiáltást hallat. A gaudiumban néhány humoros, néha trágár szövegű diáknóta ének­lése szerepel, az a heti éppen esedékes viccanyaggal együtt. Egyik ilyen összejövetel kimagasló ünnepélye volt e sorok írójának emlé­kezete szerint az, hogy az egyik csoporttag külföldi filmekből a cenzúra által kivágott filmkockát vetítette le a társaság nagy örö­mére. E Programm mellé esztendőkön keresztül nem tudott komo­lyabb vita, vagy valamilyen pozitív célkitűzésű munka beférkőzni. A „KORUNK SZAVA“ írja 1934 szeptemberében: „A harcban elől járt a fiatalság. Mindenütt a legelső sorban küzdöttek és vérrel is megpecsételték küzdelmük őszinteségét. Akárhová nézek, akár­milyen országba, bármilyen irányzat sorai közé, a fiatalság ezért az új világért küzdött: igazságosabb, emberibb , s ahol nagyon magas­színvonalon állott, transzcendentálisabb elvekért. Egymás mellett hul­lottak el, egymás fegyvereitől élve, de ugyanazért az új világért, a fiatal olasz katholikusok, ifjú fasiszták, a német városok kövét egy­formán festette pirosra a gyermekképű nemzeti szocialista és az ép­pen olyan öntudatlanul naív szocialista ifjúmunkás vére, mindenütt volt valami. Nem kellett éppen vérnek lennie. Az igazibb, a hallga­tag hősiességek, ennek az ifjúságnak a soraiban még nagyobb pél­dákat produkáltak. Ebben a küzdelemben, melyet az ifjúság nem magáért, hanem valóban egy igazabb világért folytatott, ott voltak mellette a munkásság, a parasztság is. Nem kell egyoldalú osztály­szemléletbe esünk, hogy ne lássuk meg, mennyire ez volt az igazi út. Nem arról beszéltek, hogy a parasztság, a munkásság uralkodjon, hanem a nép javát akarták s a nép zöme, a nagy tömegek belőlük állnak.“ (Aradi Zsolt: Az új világért.) Ugyanebben a számban egy hosszabb áttekintésben a pápák világháború alatti szerepéről közöl adatokat a folyóirat. A „TURUL SZÖVETSÉG“ egyik vezetője által 1933. márciusá­ban adott nyilatkozatban szerepel a következő passzus: „Ma már a „Turul Szövetség“ 72 bajtársi egyesülete az egész csonkaországot be­hálózza és olyan nagyszerű, fegyelmezett szervezetet képez, mely­

Next