Valóság, 1946 (2. évfolyam, 1-11. szám)

1946-01-01 / 1-2. szám

EMLÉKEZÉS AZ ÚRI MAGYARORSZÁGRA.*­ A fóti kastélyban nevelkedtem. A kastély parkját magas fal vette kö­rül. Hermetikusan elzártak a falutól, az országtól. Az úri Magyarország exkluzív légkörében éltem és a többi ember: a falu parasztjai, a polgárok, a másik világ szereplői, mint holmi marionettek vonultak el előttem. Ezek a XVIII. században épült kastélyok őrizték az arisztokrácia gyermekeit; ezek a nagy, szép és mégis horizont nélküli parkok voltak ját­szótereik és a magas falak figyelmeztették őket arra, hogy nem szabad túl­ságosan messzire menniök, mert a falon túl a „benszülöttek“ élnek. Én is úgy tudtam, hogy valahol messze a faluban alacsonyabbrendű gyermekek játszanak, ha egyáltalában jut idejük játékra, mert hiszen azoknak a „sem­mirekellőknek“ libát kell őrizniök. Századok óta semmi sem változott. 1848-ban felszabadították ugyan a jobbágyokat, de az úri Magyarország kastélyainak falait nem bontották le. Az 1945-ös felszabadításig, senki jobbágyfia nem tudott behatolni a parkba, melynek nemcsak falai, de lelki drótkerítései is voltak. Amíg a nyugati arisztokrácia a XVIII. századtól kezdve, a gyors iparosodás következtében, fokozatosan demokratizálódott, az elmaradt Ma­gyarország oligarchiája továbbra is feudális jellegű maradt. Az angol arisz­tokrácia, miután vagyonának nagy részét ipari vállalkozásokba fektette, el­vesztette kapcsolatát a földdel és ezzel megszűnt földesúri jellegzetessége is. Az angol földmíves pedig gyári munkássá változott át. Mindez természet­szerűen magával hozta az úr és az alantasa közti viszony meglazulását is. És ha lényegében meg is maradtak a döntő osztálykülönbségek, azáltal, hogy az angol arisztokrata az ipari, kereskedelmi világban kénytelen volt sokféle emberrel érintkezni és nem éreztethette többé korlátlan hatalmát, lassan levetette magáról azokat a hűbérúri tulajdonságokat, melyeket a magyar gróf a XX. századba is átmentett. Hozzá kell fűznöm, hogy az anglikán egy­ház befolyása alatt álló angol úri osztály kevésbbé volt merev gondolkodású, mint a katolikus légkörben nevelkedő aulikus magyar arisztokrácia, mely egészen a­ legutolsó időkig megvetette az ipart, a kereskedelmet és továbbra is földje hozadékát tékozolta. Még a bankok ügyvitelében sem igen vállaltak szerepet. Az ipar és a kereskedelem ügyeinek intézését a zsidóknak és a sváboknak engedték át, az állami és a megyei hivatalok vezetését pedig ja­varészt a kisnemesekre, dzsentrikre bízták. *) Ez alkalommal — a tanulmányok sorában — először hágjuk át azt a szer­­kesztési elvünket, hogy a Valóság az új magyar értelmiség, azaz a fiatalok lapja. Szíves örömest adjuk olvasóiunk kezébe Károlyi Mihálynak, az 1918-as magyar köztársaság el­­nökének első hazánkba érkezett tanulmányát. Ez úton is köszönjük Károlyi Mihálynak, hogy — a londoni konferencián kint volt ifjúsági küldöttségen keresztül —­ éppen a Valóságot tisztelte meg azzal, hogy megszólalása fórumául választotta. (A szerkesztő, bizottság.)

Next