Valóság, 1959 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1959-09-01 / 5. szám - SZEMLE - FEKETE SÁNDOR: A magyar emigráció és a hidegháború
Fekete Sándor: A MAGYAR EMIGRÁCIÓ 4] támadjunk. Ez a lényege ennek a politikának. Ami pedig a Cél által sürgetett „partizánháború”-t illeti, tények légiója bizonyítja, hogy az anyagilag és erkölcsileg tönkretett fiatal magyar disszidensek beszervezésére és esetleges bevetésére komoly erőfeszítéseket tesznek a katonai jellegű emigráns szervezetek (MHBK, Szabadságharcos Szövetség), természetesen az amerikai és más ügynökségek megbízásából. A Kerecsendi Kis Márton szerkesztésében, Kanadában megjelenő Magyar Élet sorozatosan közöl fényképeket az amerikai hadsereg tagjainak gondtalan életéről, kellemes szórakozásairól. Ugyanakkor hirdetésekben buzdítja fiatal olvasóit, akárcsak a Katolikus Magyarok Vasárnapja, vagy a Magyarok Elmosódnak a határok — a hidegháború kérdésében — az emigráció elütő irányzatai között. A Nemzetőr („Magyar Szabadságharcos írók külföldön”), amely ugyan nem Szálasi képét, hanem az 1956- ban megcsúfolt Kossuth címert hordja címlapján, már ott tart, hogy „összeomlásnak” nevezi a nácik 1945-ös vereségét. E címen írt verset a felelős szerkesztő, aki a hitleri hadigépezet szétzúzásának megsiratása után így szedi rímbe (1959. április 1.) kézfogását a Cél hungaristáival: ... s éreztem, a háborúnak vége de nem a harcnak, amely ott lapul a magyarruhás ellenfél szemébe, s ha más szuronyán ő lesz itt az úr, harcolnunk kell, nincs alku itt, nincs béke, még akkor is, ha én leszek alul. A „nincs alku itt, nincs béke” kifejezés nyilvánvalóan utal az akkor küszöbön álló genfi külügyminiszteri értekezletre, a „magyarruhás ellenfél” pedig a magyar munkásosztályra. Nem változtat a lényegen, hogy ezt a nyílt háborús uszítást a Képes Világhíradója: „Csapj fel pajtás katonának!” (E sorok írójának kezébe került egy levél, amelyet Hawai szigetéről írt Olaszországban élő barátjához egy beugrasztott magyar fiatal. A levélíró beszámol arról, hogy egy volt magyar horthysta tiszt szervezte őt be, s mióta a különleges kiképzőtáborban él, nincs se éjjele, se nappala a lelkiismeretfurdalás miatt. „Tizennyolc éves vagyok — írja —, és az eltelt egy év alatt legalább öt esztendőt öregedtem. Fehér hajszálaim vannak. Kérlek, feledd el és verd ki a fejedből a katonaságot... Nem írhatok meg mindent, mert esküt tettem rá. De a legszentebbre mondom, ne hallgass senkire, ne barátkozz senkivel, mert bűnre visznek.”) Nemzetőr egy korábbi számában (1958. december 1.) Cseri Jenő másképp nevezi: „Módunk van ellenben a nyugati közvélemény szellemi megtermékenyítésére, s ezáltal a jövőt mi határozzuk meg. A szellemi megtermékenyítéshez nincsen szükség tömegre, csak néhány igaz emberre — olyanokra, akik kérlelhetetlenek és fáradhatatlanok.” Ezt a „szellemi megtermékenyítésnek” nevezett uszítást már a maroknyi olvasótábor is megsokallta. Erre vall az a nyílt levél, amely kérdőre vonja a Nemzetőrt, miért idézik fel a lap cikkei „a háború alatti zsurnalisztika gátlástalan hangját”, és miért keltenek „hidegháborús pánikhangulatot” (1959. június 1.). Tollas Tibor szerkesztő nyomban válaszolt a nyílt levélre: „Mi bizonyos mértékben túlmegyünk az »imperialistákon«, mert leckéztetjük a nagyhatalmak politikáját — puhaságuk, rövidlátásuk miatt. Különösen idegen nyelvű kiadványainkban élesen kritizáljuk a rab népek bőrére történő kiegyezési terveket és minden olyan politikai tendenciát, amely a status quo Egységfront a haladás erői ellen