Valóság, 1967 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1967-01-01 / 1. szám - Valóságismeret és alkotás

VALÓSÁGISMERET ÉS ALKOTÁS büszkeséget, de egymás nemzeti érzését tiszteletben tartva mutassuk be, ezzel is el­vágva a mai nacionalizmus múltból táplálkozó gyökereit. Még bonyolultabb a tudomány feladata és még nagyobb a felelőssége akkor, amikor nem a múltat, hanem a jelen alakuló, változó valóságát akarja megismerni és bemutat­ni. A gyorsan változó, forrongó valóságot, melynek magunk is részei és alakítói va­gyunk, nehezebb megragadni, megérteni és magyarázni, mint a megkövült múltat, amelyet az utókor történelmi madártávlat­ból tekinthet át. A marxista társadalom­­tudományok művelőinek — ha mélt­­ást akarnak tenni a marxizmus tudományos lényegéhez — vállalniuk kell ezt a bonyolultabb feladatot és a vele járó kétségtelen kockázatot is. A tudomány aktív segítségét igényli ebben a kérdésben a valóságot tu­datosan alakító forradalmi gyakorlat is. A IX. kongresszus külön kiemelte a közgaz­daságtudomány szerepét a gazdasági mechanizmus reformjának előkészítésében, az eddigi mechanizmus tapasztalatainak, eredményeinek, ellentmondásainak és hibáinak elemzésében. Megnyugvásra vagy önelégültségre azonban nincs ok. Egyrészt a for­radalmi átalakulás korában a valóság megismerését, tudományos elemzését sohasem tekinthetjük befejezettnek, a szakadatlanul változó valóság újabb és újabb feladatok elé állítja a tudományt. Másrészt nem mondhatjuk el azt sem, hogy a tudományos kutatómunka ma már mindenben megfelel annak az igénynek, hogy sokoldalúan és mélyen elemezze a mai valóságot. Folyóiratunk címébe foglalja a valóság tudományos megismerésének programját. A program teljesítésével sok vonatkozásban még adósok vagyunk. A mai valóságot tudományos igénnyel elemző cikkek mellett a folyóiratban megjelenő társadalom­­tudományi cikkek egy jelentős része megelégszik a téma absztrakt logikai kifejtésével, a kategóriák kibontásával és értelmezésével, az alapvető összefüggések elméleti levezetésével. A félreértések elkerülése végett le kell szögezni: az elvontabb elméleti és módszertani kutatásokra is szüksége van a tudománynak, ezek ismertetését és nép­szerűsítését ugyancsak fontos feladatnak tartjuk s a jövőben sem mondhatunk le er­ről. De abba nem nyugodhatunk bele, hogy az elvont elméleti és módszertani kérdé­sek tárgyalása öncéllá váljon és elszakadjon a mai valóság elemzésétől, hogy szakadék jöjjön létre egyfelől a tárgyukban és módszerükben absztrakt elméleti cikkek, más­felől a valóságot empirikusan leíró, de mélyebb elméleti elemzésre nem vállalkozó írások között. A valóság megismerésének természetesen fontos eszközei a helyzetkép rögzítésére vállalkozó empirikus leírások is. Hasábjainkon eddig is örömmel adtunk teret a külön­böző helyeken végzett szociológiai felméréseknek és az irodalmi szociográfiáknak. Ezek hasznáról, eredményeiről és hibáiról a kongresszuson is szó volt. Ez arra ösztönöz bennünket, hogy a jövőben is tág teret biztosítsunk az ilyen felméréseknek, de egyben őszintén beszéljünk azokról a módszertani buktatókról és veszélyekről is, amelyekkel ez a munka jár. A publikálásra kerülő szociológiai felvételek módszere nem mindig eléggé kiérlelt, s ez csökkenti a kapott eredmények hitelét. Az irodalmi szociográfiák­nak viszont sajátossága a szubjektív hangulati elem, sokszor ezek az írások az objektív tények, jelenségek hiteles leírása helyett inkább az író véleményéről, érzéseiről és vágyairól tudósítanak. Az is előfordul, hogy a leírás összefüggéseiből kinagyítva mu­tat be extrém eseteket. Tudatosan vállaljuk ezeket a kockázatokat. Természetesen nem úgy, hogy belenyugszunk a vele járó torzulásokba, hanem úgy, hogy a valóság be­mutatásánál minél több forrást igyekszünk felhasználni, összevetjük és a nyilvánosság bírálata elé bocsátjuk a különböző utakon kapott helyzetképeket ; bízunk abban, hogy az összehasonlítás és a viták eredményeként a kinagyított és önmagukban talán tor­zító részletképekből egy teljesebb és igazabb összkép alakul ki. A hazai társadalomtudományi munkára ösztönző hatást gyakorol a párt­­kongresszuson elfogadott és a valóság ismeretére alapozott cselekvési program. Ennek a programnak két legfontosabb vonása: az elérendő cél világos tudata és a kitűzött célhoz vezető legeredményesebb út bátor keresése. A marxista társadalomtudomá­nyoknak, a folyamatos kutatómunkának és az új kutatási eredmények felhasználása­

Next