Valóság, 1968 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1968-11-01 / 11. szám - MAGYAR VILÁG - Summa cum laude (Riport egy legendás öregemberről)

RIPORT EGY LEGENDÁS ÖREGEMBERRŐL többet bizonyít, mint azt, hogy a szaporodó tárgyalások nem csökkentették, hanem növelték a népszerűségét, tekintélyét. G.: „1961-ben már autó autót, motor motort, kocsi kocsit ért az utcájában” — vallják a szemtanúk. „Úgy mentek hozzá, mintha vásárba mennének!”... R.: Grynaeus Tamás tanulmánya naponta 80—100 beteget említ, akik nagyrészt a környező falvakból, városokból, másrészt a fővárosból keresték fel. Felmerült az a terv is, hogy különvonatokat, illetve autóbusz-különjáratokat kellene Pitvarosra és Csanádalbertiba indítani. G.: Még egy perről érdemes megemlékezni, amelyet 1959 márciusában indítottak az öreg ellen Makón, mert ezen dr. Oláh Andor már mint szakértő szerepelt. Ezért a szemtanú hitelességével beszélhet róla... DR. OLÁH ANDOR: Elég érdekes, izgalmas légkörben zajlott le!... Nagyon nehéz volt elmondani a véleményemet, mert sokszor megszakította a bíró és az ügyész... úgyhogy akadályozták szinte... Nem találkoztak, nem foglalkoztak behatóan ilyennel, és ők sablonosan fogták fel... És csakugyan: aki diploma nélkül gyógyít, az kuruzsló ! — így fogalmazza meg a törvény, ami énszerintem elavult, helytelen... Valami más megfogalmazást kell találni. Különbséget kell tennünk a pénzszerzés céljából „gyó­gyító”, szemfényvesztő, csaló, tudatlan emberek között, akiket „kuruzslóknak” ne­vezhetünk, másrészt pedig az olyan tehetséges, igyekvő és másokon segíteni akaró emberek közt, akinek az életkörülményeik olyanok voltak, hogy nem iskoláztathatták magukat, vagy egyszerűen nem is érezték annak szükségét, mert úgy gondolták, hogy elegendő a meglévő tudás is, hogy segítsenek az embereken... Tehát, aki jó szándékkal és bizonyos tehetséggel és helytálló ismeretanyaggal, diploma nélkül próbál segíteni az embereken... Én kifejtettem, hogy a „körömdiagnosztika” nem tartható baboná­nak, hanem van tudományos alapja is. Gyógyfüveket használ, jól ismeri a gyógy­növényeket és azokat helyesen alkalmazza... G.: A közönség hogy reagált erre? DR. OLÁH ANDOR: Érdeklődéssel hallgatta ! Olyan zsúfolt volt a terem, hogy szo­rongtak a padok között és hátul is, a fal mellett ! Csitítani kellett a közönséget közben. És beszélgettem orvostanhallgatókkal aztán... ők nem is tudták elképzelni, hogy egyetemet nem végzett emberek között lehet ilyen tehetséges és jó gyakorlatú gyó­gyító egyén is! R.: Mészáros Ferenc így emlékszik erre a nevezetes tárgyalásra: MÉSZÁROS FERENC: Nyolc évet kértek rám!... azért, mert segítek!... Az ügy­ész kérte csak!... Hát, a bíróság nem talált okot!... R.: A „nagy per” vége: első fokon elzárás, másodfokon 1000 forint pénzbüntetés és újabb eltiltás az orvoskodástól. Újabb felzúdulás, újabb kérvények özöne! Csak az öreg nem tiltakozott... MÉSZÁROS FERENC: Én nem akartam, mert az csak káros!... R.: Miért?... MÉSZÁROS FERENC: Az az ember, aki nagyon elfoglalt, annak soha sincs családi, boldog élete!... az mindig csak erőlteti magát!... Ez így van nálam is és így lesz más, nál is, ha sok betegje van... De hát én nem fogadok... Reggel háromkor föl, este tizen­egykor feküdni... Nem reggelizni, nem ebédelni, nem vacsorázni!... Hát ezt nem lehet! Hetvenéves koromban muszáj nekem avval már kínlódni ?... R.: Megijedt volna? Vagy elege lett a tízéves hercehurcából? G.: Bajosan. Hisz a krónikások szerint mindig „bátran és magabiztosan” viselkedett... R.: Mészáros Ferencnek más oka volt a visszahúzódásra ! Ismerte a törvényt, tisztelte, ugyanakkor tisztában volt önmagával is. Azért bújt, szökdösött ki a földjére, mert tudta, hogy ezután sem tudná megtagadni senkitől sem a segítséget. De hát még oda is utánamentek. G.­ J. Gábor 41 éves békési földműves mesélte, hogy amikor a határban kapált az öreg, a felzaklatott emberek ott követelték tőle a gyógyítást... „Én is azt mondtam ,aki — vallotta a tanú —, messziről jöttem, nem küldhet vissza csak úgy!”

Next