Valóság, 1970 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1970-12-01 / 12. szám - MAGYAR VILÁG - MATOLAY MAGDOLNA - VEKERDI JÓZSEF: Cigánytelepek

MATOLAY MAGDOLNA—VEKERDI JÓZSEF: CIGÁNYTELEPEK 41 A telepfelszámolással kapcsolatban a legnagyobb problémát az új telkek szeren­csétlen elhelyezkedése jelenti. A Gödrök telep közelében van az újonnan kialakult Malomszög utca,­ahol az utca egyik oldalán a cigányok kapnak ingyenes házhelyet, a másik oldalon magyarok építkeznek. Ezek az új házak a barakk-épületet veszik közre, amelybe négy évvel ezelőtt a mikesszállási cigányokat telepítették, akiknek putrijuk összedőlt. Annak idején Mikesszállás volt Kalocsán a „rosszabb” cigánytelep, s jelenleg a barakkban él a kalocsai cigányság legalja. Napirenden vannak a vereke­dések, minden felnőtt iszákos, sokan ülnek börtönben, ugyanannyian állandóan betegállományban vannak (ami itt a munkakerülés leggyakoribb formája), s rette­gésben tartják az egész környéket, magyarokat és cigányokat egyaránt. Ennek következtében magyarok már egyáltalán nem építkeznek ide, sőt a környékbeliek is legszívesebben eladnák a házukat. A cigányok, akiknek itt épült a házuk, becsa­pottnak érzik magukat és el vannak keseredve. Újabban azok, akik most kerülnének sorra, nem fogadják el itt a telket, inkább gyűjtenek és saját pénzen megpróbálnak szerezni, messze ettől a környéktől. A kalocsai helyzet világosan mutatja, hogy a cigányság beilleszkedésben levő része már nem ragaszkodik a hagyományos cigány környezethez, sőt kifejezetten menekül belőle. Ezzel kapcsolatban utalnunk kell Sziklai Imre cikkére (Budapest, 1970. 6. sz.), aki azon a véleményen van, hogy a cigánytelepek felszámolása, az anyagi problémákon túl, azért okoz annyi nehézséget, mert maguk a cigányok nem akarják a megszokott közösségi életformát otthagyni. Megállapítása szerint a cigány dolgozók jelentős része diszkriminált (lenézett) munkahelyi helyzetéből a munkaidő lejártával nem kíván egy más módon diszkri­minált helyzetbe kerülni, amit számára a nem cigány környezet jelentene. E kétség­kívül alapos lélektani megfigyelésre való megállapítás tapasztalataink szerint némi módosításra szorul, amennyiben a cigányságnak a beilleszkedés stádiumában levő, kiemelkedni óhajtó része ma már a ténylegesen meglevő munkahelyi diszkrimináció ellenére sem kíván t­isztán cigány környezetben élni. Ez elsősorban azokra vonatkozik, akik rendszeresebben dolgoznak, házépítéshez kezdtek vagy már van is új házuk. Azonban a cigányságnak az a része sem ragaszkodik egyértelműen a cigány környe­zethez, akik még a hagyományos életmódot folytatják, annak minden negatívumával együtt. Noha nagyfokú tehetetlenségi nyomaték gátolja őket abban, hogy bárminemű lépést tegyenek a telepről való elkerülés érdekében, de amennyiben ingyen házhoz jutnának (ami egyébként morálisan károsan hatna), gondolkodás nélkül, örömmel otthagynák eredeti környezetüket. A kecskeméti „cigányváros” felszámolásával kapcsolatban is csak amiatt hangzik el panasz, hogy az új lakás messze van a város központjától, a mozitól vagy a piactól, de amiatt, hogy nem cigányok között laknak, egyetlen cigány sem panaszkodik. Ugyanakkor az esetleges cigány szomszédok ellen maguk a cigányok emelnek kifogást. A kalocsai cigányok így nyilatkoztak a kérdésről : (Sztojka Lászlóné, 27 éves:) „így se jó. Mert ha már elkezdte a tanács, hogy a cigányokat kiművelje és kiemelje ebből a cigányságból, akkor miért nem tudta úgy, hogy egy utcába teszünk egy cigányt vagy esetleg minden harmadik, negyedik házba egy cigányt. Nem úgy, hogy minden, de minden ház cigány. És egy utca cigány. Ezt sérelmesnek érezzük, és nem is jó így. Mert, ha már annyi pénzünkbe került, akkor már lett volna úgy, mint a nővéremnél. Mert ott körülötte mind magyar asszonyok vannak. Ott egyetlen cigány sincs. És ott milyen jó ! Nincs kivel vesze­kedjen, nincs, akivel kiabáljon, nincs, aki meglopja őket. De mink bizony itt tartunk egy pártól, hogy megteszik. És vannak is olyanok, akik egymást meglopják. A gyerekek megvannak a magyar gyerekekkel. Nagyon jó szomszédok vannak, meg nagyon jó is volna itt, csak ne lenne ez a sok cigány. Mink is jobban akarnánk, ha úgy lennénk, mint más helyen. Még Szabadszálláson is messze vannak egymástól. És itt mért nem lehetne úgy ? Még most is azt tartják, hogy cigány , cigány ; pedig ám, ha azt akarnák, hogy a cigányokat emeljék és művelődjenek — evvel nem művelődik a cigány. Mert egyik a másikától megtanulja azt a veszekedést, azt a berúgást, azt a kártyát, azt a pénzpusztítást, és ugye, ha benne is van az a lelkiismeret, akkor is fölveszi azt a szokást. Úgy, mint a barakkban. A barakkban is vannak olyanok, hogy nem voltak

Next