Valóság, 1973 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1973-01-01 / 1. szám - KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOKBÓL - Salvador Bueno: Martí és Petőfi

KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOKBÓL Vajon a tankönyvkorrekciók munkája a jövőben inkább multilaterális jellegű lesz, mint kétoldalú? Szerintem mindkét megközelítést fenn kell tartani. Hasznosak a két-két ország közötti megbeszélések, de az is fontos, hogy nagy földrajzi térségek — Ázsia, Afrika, Latin-Amerika, Nyugat- és Kelet-Európa — is felvegyék egymással a kapcsolatokat. A két munkamódszer nem zárja ki egy­mást. (Unesco Features, 1972 november.) Marti és Petőfi Salvador Bueno Rendkívül érdekes, hogy a nagy magyar költő-forradalmár, Petőn Sándor mélyre­ható, legérettebb elbeszélő költeményének ugyanaz a címe — Az apostol —, mint aho­gyan a kubai nép nevezte el hosszú idő óta José Martit. Az apostol című költemény a legkiemelkedőbb összefoglalása annak a forradalmi koncepciónak, amelyhez a ma­gyar költő rövid életének utolsó éveiben jutott el. Forradalmi ideológiájának és ma­gatartásának radikalizálódása, alkotóte­vékenységének páratlan fejlődése, halála a csatamezőn hazája szabadságáért jelzi, hogy mennyi hasonlóság van Petőfi Sándor és José Marti között. A magyar és a kubai történelemnek ez a két kiemelkedő alakja forradalmár volt mind irodalmi tevékeny­ségében, mind politikai fellépésében. Az a tény, hogy 1973 januárjában Petőfi Sándor születésének 150. évfordulóját ünnepeljük, José Marti születésének pedig 120. évfor­dulóját, kedvező alkalmat nyújt arra, hogy megpróbáljuk összefoglalni a hason­lóságokat, amelyek ennek a két, egyedül­álló sorsú embernek az életében és művei­ben találhatók. A XIX. században csekély számú kap­csolat állt fenn Magyarország és Kuba kö­zött; ennek ellenére, teljes meggyőződéssel állíthatjuk, hogy Marti ismerte Petőfi mű­veit. Abban a tudósításban, amelyet Marti az 1886-os New York-i Munkácsy-kiállítás­ról írt, a következőket olvashatjuk: ......a magyar föld népe szereti a természetet, a meztelen szenvedélyt, a tiszta családi éle­tet, a tágas, vidám mezőt; a zenében ők Liszt, a költészetben Petőfi, a szónoklás művészetében pedig Kossuth...” Az is bi­zonyos, hogy Marti olvasta Diego Vicente Tejera 1893-ban megjelent 17 Petőfi-fordí­­tását. Tejera ugyanis, aki később az első Kubai Szocialista Párt megalapítója lett, minden egyes fordítását egy-egy írónak, költőnek ajánlotta, így például az egyiket Martinak. Petőfi és Marti — népeik számára — a lázadás, a szabadságvágy lángoló jelképei. Ugyanúgy, ahogy más lázadók esetében is megtörtént, az uralkodó osztályok — Pe­tőfi és Marti halála után — szerették volna eltüntetni, meghamisítani a magyar és a kubai költő életének és műveinek forradal­mi tartalmát. Ha azt nem is tudták elfeled­tetni, hogy Marti az 1896-ben megkezdett forradalmi háború fő szervezője és legjelen­tősebb ideológusa volt, igyekeztek csök­kenteni antiimperialista nyilatkozatainak, kijelentéseinek jelentőségét. Ez utóbbiak, néhány kivételtől eltekintve, szinte egyál­talában nem jelentek meg az 1969-es forra­dalom előtt közzétett Marti-kötetekben. A kubai nép nem ismerte azt a levelet, amelyet Marti — két nappal halála előtt — mexikói barátjához, Manuel Marcadóhoz írt, és amelyben kifejtette, hogy „Kuba függetlenségének kivívásával idejében meg kell akadályozni, hogy az Egyesült Álla­mok — még erősebbé válva — rávesse ma­gát az amerikai földrészre”. A forradalmi érveket hangoztató Martit utópistának, álmodozónak, idealistának nevezték. Nem jelent meg ezekben az értelmezésekben az a forradalmár, aki azonosult a néptömegek­kel.­­„A föld minden szegényével szeret­ném sorsom egyesíteni” — írta az Egyszerű versek című ciklusban. Ez a gondolat ma a Guantanamera dallamával járja be a vi­lágot.) Petőfi Sándor ugyanúgy, mint José Mar­ti, teljesen tudatosan költészeti forradal­mat hajtott végre, mielőtt átadta magát a politikai forradalomnak. Szinte meglepő, hogy mennyi hasonlóság van Marti és Pe­tőfi költői programja között. Marti „ars poeticája” a művész őszinteségén és sza­badságán alapszik. Mind a kubai költő, mind a magyar a legmagasabb rendű költői realizmust tartja a költészet alapvető ele­mének. Az Egyszerű versek című kötetét Marti „vadvirágoknak” nevezte, és a „ter­mészet vadvirágának” nevezte magát Pe­tőfi is. Mindketten kiemelik ugyanazt a gondo­latot : az erkölcsnek és a költészetnek egybe kell esnie, ugyanúgy, ahogy az erkölcsnek és a forradalomnak is. Hogyne jutna eszünkbe Marti, amikor Petőfinél ezt ol­vassuk: „A respublicának nem az a fő jel­szava, hogy le a királlyal­, hanem a tiszta erkölcs! Nem a széttört korona, hanem a megvesztegethetetlen jellem, szilárd be­csületesség a respublica alapja...” Marti egy 1891 novemberi beszédében ezt mon­dotta: „Azt szeretném, hogy köztársasá­gunk első számú törvénye legyen az em­ber teljes méltóságának kivívása... A köz­társaságnak fiai becsületes jellemére, ön­álló munkálkodására és gondolkozására.

Next