Valóság, 1973 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1973-12-01 / 12. szám - GEORGE CLAUS: Környezetvédelem és józan értelem
32 GEORGE CLAUS: KÖRNYEZETVÉDELEM ÉS JÓZAN ÉRTELEM - nak nevezik). A címe: Klórtartalmú hidrokarbonok a tengeri környezetben.19 Hat „környezetvédő” írta, és sietünk kijelenteni : egyikük sem tagja a Tudományos Akadémiának. Ez a monográfia, amelyről azt állítják, hogy a helyzet objektív, tudományos kiértékelése, tele van ferdítésekkel és hibás számításokkal. (Két szerző például, amikor számításokat végez, ezerszeres hibát követ el.)20 Majdnem az összes bibliográfiában idézett dolgozat vagy a szerzőktől származik, vagy olyan személyektől, akik szimpatizálnak a szerzők álláspontjaival — ugyanakkor, amikor szó szerint több ezer semleges vagy ellentmondó dolgozatot egyszerűen meg sem említettek. Amikor a tanulmány a DDT tengerben való lebomlási idejével foglalkozik, s azt 4—25 évben állapítja meg — egyszerűen spekulál, olyan kísérleti eredményeknek mond ellent, amelyek már nyomtatásban elérhetők voltak a monográfia írásakor. Ez utóbbi, hiteles eredmények szerint a DDT felezési ideje tengervízben 17 nap,21 és mind a DDT, mind kimutatható bomlástermékei tökéletesen eltűnnek a tengervízből 40 nap alatt. Ezeket a kísérleteket egy olyan laboratóriumban folytatták le, amelynek vezetője egyik szerzője volt a NASCO-monográfiának, tehát kétségtelenül ismernie kellett a kísérleteket. Természetesen egy ilyen rövid bomlási idő beismerése lehetetlenné tette volna azoknak a vészes jóslatoknak a hangoztatását, amelyeket ezek a „tudósok” a tenger jelenlegi s jövőbeli DDT-vel való súlyos szennyezettségével kapcsolatban tettek. Ma már bizonysággal tudott, hogy az említett kutató valóban ismerte a laboratóriumában folytatott kísérletek eredményeit, csak elhallgatta azokat a monográfia írása közben (először eskü alatt tagadta, majd egy keresztkérdés alkalmával bevallotta, hogy tudomása volt ezekről a kísérletekről az 1971-ben Washingtonban lefolytatott DDT-vizsgálat alkalmával).22 Miután a Tudományos Akadémia elnökéhez eljuttattuk könyvünknek 10 e monográfiával foglalkozó, erősen kritikus fejezetét, az Akadémia egy precedens nélkül álló lépésre határozta magát: visszavonta a monográfiát a terjesztésből, és felszólította a szerzőket, hogy állításaikat a tényeknek megfelelően revideálják. A másik jelentős tanulmány, amely a DDT tartós jelenlétét volt hivatva demonstrálni mind a légkörben, mind az óceánok vizében, a Science című tudományos hetilapban kiemelt cikként jelent meg 1971 decemberében.23 Elektronikus számítógéppel végzett előrejelzéseket tartalmaz a DDT megoszlására és felgyülemlésére vonatkozóan a bioszféra különböző rezervoárjaiban, amely jóslatok elfogadhatónak látszó, de nem bizonyított feltételezésekre vannak alapozva. Sajnos, ha az ember veszi a fáradságot és visszahelyettesíti a kiindulási modellbe a megjósolt számadatokat, azaz a DDT-koncentrációkat a különböző rezervoárokban, kiderül, hogy az egész világ termelése alapján összegezvén a totális DDT-gyártást, soha nem volt s a mai termelés megsokszorozódása esetén sem lesz elég DDT, hogy a bejósolt mennyiségeknek eleget tegyen. Egyébként ebben a tanulmányban is oly primitív aritmetikai hibák fordulnak elő, mint helytelen összeadás, szorzás és a mennyiségek egyik rendszerből a másikba való átszámításának súlyos tévedései. (Például egy ember súlya 1400 fontban, azaz cca 600 kg-ban van megadva.) Noha a teljes DDT-irodalom áttanulmányozása, beleértve azokat a dolgozatokat, amelyek valóban a tudományos etika szabályainak megfelelően tárgyalják a DDT- maradványok elterjedését, arra a következtetésre juttat, hogy néhány lokális helyzetben és bizonyos talajfajtákban a DDT vagy bomlástermékei hónapokig fennmaradhatnak, nincs olyan adat, amelyik azt mutatná, hogy ez a szer olyan hatalmas rezervoároknak, mint a világ óceánjai vagy a föld légköre, súlyos, hosszú ideig ható szennyeződését okozná.(Az Antarktisz havából meg nem erősítette, „kimutatott” DDT mennyisége például annyi volt, amennyit egy ember egyszeri vizeléssel veszít. Feltehető, hogy a több ezer liter olvasztott hóból kivont DDT egy sarkkutató vizeletéből származik, mert csak a táborhoz közel eső hómintában fordul elő!) A DDT állítólagos rákkeltő hatása is sok izgalmat okozott. Ezeknek az állításoknak a tudományos alapja négy dolgozaton nyugszik. 1947-ben két amerikai kutató, Fitzhugh és Nelson 24 májsejt-tumorok felléptét találta négy esetben 156 patkány közül, amelyeket 200—800 mg/kg (élelemre vonatkoztatva) DDT-vel tápláltak két éven keresztül. Meg kell jegyeznünk, hogy ez a dózis rendkívül nagy. Az eredményt