Valóság, 1973 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1973-11-01 / 11. szám - DOKUMENTUM - Kettesben Horváth Edével. Szilágyi János rádióinterjúja

SZILÁGYI JÁNOS RÁDIÓINTERJÚJA Kettesben Horváth Edével Győrött az egyik legismertebb név Horváth Edéé, a Magyar Vagon- és Gépgyár igazgató­jáé. De nemcsak itt, hanem országszerte, sőt külföldön is sokan ismerik vagy legalábbis hallottak róla. Ő volt az, aki annak idején, az 50-es évek elején több más élvonalbeli sztahanovistánál az ezer százalékok csúcsán volt. Horváth Edét akkor mint az egyik legjobb esztergályost ismerte az ország, ön akkor élmunkás volt, negyvenszer, ötvenszer többet teljesített, mint az átlag. Tudom, utólag könnyű mondani, de mégis megteszem: ezt a fantasztikus teljesítményt nem hiszem el. Segítség nélkül egy ember ekkora kiugrásra képtelen. Nem képtelenség. Ebben a gyárban és egyáltalán Magyarországon a Sztahanov­­mozgalom előtt is volt munkaverseny, és én akkor, 1945-ben is részt vettem abban. Akkor nem az ezer százalékok számítottak, hanem az, hogy a munka meginduljon. Az első díj egy pár cipő volt. Máig sem tudom, hogy a gyár vezetői annak idején honnan tudták ezt előteremteni. Ilyen körülmények között indultunk. Ami ezeket az ezer százalékokat illeti: ez nem egy általános, hosszú ideig tartó teljesítmény volt, hanem egy adott operációnak a teljesítése, tehát nem reggel­­i-től délután 2 óráig tartott. Bizonyos túlzások persze voltak. Ennek ellenére büszke vagyok arra, hogy ebben a mozgalomban részt vehettem. Ma ezekre a szuper­százalékokra nincs szükség, de az a lelkesedés, ami akkor mindannyiunkat fűtött, ma is elkelne, persze nemcsak a fizikaiaknál, hanem a vezetőknél is. Lassan negyedszázad eltelt azóta. Ha most az esztergapad mellé kellene állnia, a jelenlegi 100n/p-ot tudná teljesíteni? Igen. Egészen biztos vagyok benne. Nem ment ki a gyakorlatból? A gyakorlatból kimentem. De nem szakadtam el a fizikai munkától, amit mint szakmunkás ebben a gyárban tanultam. Mindenesetre, ha nekem holnap reggel azt mondanák, hogy ettől kezdve nem vagy vezérigazgató, hanem esztergálnod kell, nem venném rossz néven. Egy-két nap alatt túltenném magam ezen a kérdésen, és éppolyan ambícióval, éppolyan kedvvel folytatnám a fizikai munkát, mint ahogy abbahagytam vagy amilyen kedvvel csinálom a mostani beosztásomat. A munka mindehol egyforma. Azért nem örülne neki, ha arra ébredne, hogy esztergálnia kell. Hát természetes... Hallott olyan esetről, hogy Magyarországon valaki vezérigazgatóból újra esztergályos lett? Sajnos, nem. Miért sajnos? Mert nem kell egy embernek örökké vezetőnek maradnia, csak azért, mert egyszer kinevezték. Én nem okvetlenül ebből az irodából akarok nyugdíjba menni, de feltétlenül ebből a gyárból. Ha nekem azt mondanák a vezetőim, hogy vannak olyan emberek, akik ezt most jobban tudják csinálni, többet képesek ebből a gyárból kihozni, és ez az ország érdeke, akkor biztos, hogy a fizikai munkát választanám. Amolyan középtájon most már nem tudnék elhelyezkedni. Igaz, kevesebbet keresnék, mint vezérigazgatóként, de én nem erre szerződ­tem na. V­ago­ngyá­rba, így ez a magas fizetés, ha úgy tetszik, talált pénz. Az én apám engetül esztergályos tanulónak hozott be, és ha én úgy fogom befejezni a munkámat mint esztergályos, akkor lényegében eleget tettem a magam tervének, tehát egyáltalán nem érezném magam kisebbnek. Olyan becsületes munkát végeznék, mint amilyet ebben a gyárban meg az országban sok tízezer ember végez.

Next