Valóság, 1974 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1974-01-01 / 1. szám - KOVALCSIK JÓZSEF: Közművelődés Budapesten
O Ь—I KOVALCSIK JÓZSEF-Közművelődés Budapesten Budapest köztudottan jelentős szerepe az ország politikai, gazdasági, kulturális életében a felszabadulás után tovább növekedett. l!)4!)-ben az ország lakosságának 17,3%-a élt Budapesten, 11)70 elején már lí),7°,,, de az agglomeráció lakosságát is beleszámítva, az ország népességének 24 — 25%-a él a fővárosban és közvetlen környékén. A fővárosi munkaalkalmak vonzása ennél is szélesebb: több, mint 400 településről 100 000-en utaznak budapesti munkahelyekre. Kulcsszerepet játszott Budapest a felszabadulást követő politikai harcokban, majd a szocialista fejlődés során is, mint a munkásosztály földrajzi értelemben vett legnagyobb tömörülése. A demokratikus közoktatás megalapozása és a közművelődés széles körű kibontakozása nagymértékben hozzájárult az általános műveltség emeléséhez. Mindebben meghatározó szerepet játszottak a kultúra dinamikus elemei, a párt és az állam kulturális politikája s a főváros különböző művelődési (közoktatási, közművelődési, tudományos és művészeti) intézményei, a tömegkommunikációs eszközök, a társadalmi szervezetek kulturális tevékenysége. A főváros lakosságának művelődése, a műveltség szerkezetének, tartalmának, minőségének és arányainak átalakulása szoros összefüggésben volt és van a társadalom politikai, gazdasági változásával, az ipari-műszaki fejlődés ütemével,a társadalom átstrukturálódásával, a nagyarányú társadalmi mobilitással, az urbanizáció alakulásával, az életmód változásaival. A fentiekből következik azonban, hogy a főváros kulturális fejlődése történetének felvázolása rendkívül nehéz feladat. Ha a kultúrát a tudományos, technikai, művészi, filozófiai, erkölcsi stb. javak, értékek, művek, jelenségek összességének tekintjük, akkor meg kell állapítanunk, hogy a művelődéstörténeti és történeti szociológiai kutatások visszamaradottsága miatt ma még hiányoznak az olyan vizsgálatok, szintetizáló kutatási eredmények, amelyek teljes mélységükben feltárnák a magyar kulturális élet felszabadulás utáni alakulását, s ezen belül megrajzolnák a főváros kulturális életének sajátos vonásait. Budapest, az ország fővárosa, méreteivel, városképével, urbanizációs viszonyainak fejlődésével az elmúlt száz évben méltán sorolt be a világ nagyvárosai közé, és történelmének tragikus megrázkódtatásai ellenére lépést tartott velük. Saját életünk, munkánk szükségletei és a jövőről alkotott képzetünkkel való egybevetés azonban azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy az örökség, amellyel gazdálkodnunk kellett és kell, még ma is terhes örökség, mert a számos vonásában kétségtelenül világvárosi viszonyok mellett nemcsak a múlt század végi friss és jó étvágyú kapitalizmus telekuzsorájának következtében kialakult szűk és egészségtelen lakás- és utcaszerkezet, másik oldalról nemcsak az építőművészeink által elkeseredetten szidott talmi pompa maradt ránk örökül, hanem az a társadalmi tudat is, melyet a felszabadulás előtti kompromisszumos, konzerválódott feudális-kapitalistá társadalmi szerkezet formált. A tudomány, a művészet és az irodalom értékei mellett, melyek e városban születtek, örököltük azt a kultúrát is, melyről Nagy Lajos — Budapest életének egyik legrangosabb író-tanúja — a fasizmus végső tombolásának óráiban Iincenaplójában csak undorral tudott írni : ,,Én utáltam ezeket a dalokat. Léha zene, léha szöveg. Az undorító pesti humor. Link humor. Szemlélet nyilvánul meg ezekben a dalokban és kuplékban, s azt kell hinnem, hogy ami mostanában történik, annak ez a szemlélet volt az ideológiai előkészítése. Azért nem szúrjuk le késsel mi a nyilasokat, mert harminc esztendőn át ezt hallgattuk s énekeltük: »Pali, Pali, Palikám, fizesd ki a vacsorám«.”