Valóság, 1974 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1974-04-01 / 4. szám - VITA - FEKETE SÁNDOR: Petőfi és a kommunizmus (A költő világnézetéről)

FEKETE SÁNDOR: PETŐFI ÉS A KOMMUNIZMUS A főtengely és bizonyítékai Lukácsy idéz egy buonarrotiánus szerzőt, aki szerint „a szabadság nem szent dolog! — Csupán eszköz és nem cél”, a társadalom célja „a boldogság”. „Ez a buonarrotiánus alap­elv — vonja le a következtetést Lukácsy — az alapelve Petőfinek is.” És ezután Az apostol­­ból idéz : „Mi célja a világnak ? Boldogság s erre eszköz a szabadság !” Tekintsünk most el attól, hogy egy költemény hősének nézetei nem feltétlenül azono­sak a költő nézeteivel, fogadjuk el, hogy Szilveszter szájával Petőfi a maga elvét fejti ki. Az eszköz és a boldogság szó ilyen együttes előfordulása mégsem bizonyítja költőnk buonar­rotiánus voltát, már csak azért sem, mert Petőfinek a szabadság igenis szent dolog volt! Egy másik cikkében Lukácsy ki is tér arra a „látszólagos ellentmondásra”, hogy Petőfi egyik versében „százszor szent égi szabadságról” írt, s igyekszik ezt megmagyarázni. De ez nem sikerül, csupán annyit tudunk meg, hogy Petőfi szabadságfogalma „teljesen azonos” Buonarrotiék szabadságfogalmával. Az ellentmondást azonban egy ilyen kijelen­téssel feloldani nem lehet, mert ez az ellentmondás nem látszólagos, hanem lényegi : Petőfi nem csupán „egyik versében”, hanem többször is és szívesen és méghozzá Az apostolban is „szent szabadságot” ír: „Óh, szent szabadság, érted szenvedek...” Lukácsy úgy látja, hogy „Petőfi életművének lényeges pontjai és a bionarrotiánus tanok közt a megegyezéseknek, eszmék, jelvények, ideálok, érzelmi viszonyulások azonos­ságának vagy hasonlóságának egybefüggő és ellentmondásmentes rendszere bontakozik ki.” Nos, teljesen hihetetlen, hogy egy feudális országban harcoló költő és egy polgári országban álmodozó teoretikus nézetei „ellentmondásmentes rendszert” alkossanak. De ha a fenti idézet valamit bizonyíthat, csak azt, hogy a két idézet részben hasonló, de ellentmondás is van a szabadság szentségét valló Petőfi és a szabadság szent voltát tagadó buonarrotiánusok között... További érv: „A szabadság eszközölheti a babeufi bonheur communt (Petőfi szavá­val az »átalános boldogság«-ot) a babeufi égalité parfaite (Petőfi szavával a »teljes egyen­lőség«) által, amikor a bőség kosarából majd mindenki egyaránt, vagyis egyenlően vehet.” A nagyon rossz helyen idézett bőség kosaráról még szó lesz, most előbb azt nézzük meg, hogy Petőfi zárójelbe tett szavai csakugyan azonosak-e Babeuf szavaival. Mint ismeretes, a boldogság mint a társadalom célja Helvétiusnál, jóval Buonarroti előtt szere­pel, és a francia forradalom szinte mindegyik vezéralakjánál megtaláljuk, ami viszont a communt és az általánost illeti, nem azonosak. A teljes egyenlőség és az égalité parfaite egybemosása pedig már-már a filológiai félre­­olvasás műfajába tartozik. Mert hol beszél költőnk a „teljes egyenlőségről” ? A dicsőséges nagyurakat agitálja így: „Felejtsük az ezeréves Kínokat, Ha az úr most testvérének Befogad, Ha elveti kevélységét, Címerit, S teljes egyenlőségünk el-Ismeri.” Mármost hogyan lehet az úr és a nép közti testvéri egyenlőség polgári forradalmi programjának e megfogalmazását a babeufi kommunizmus „égalité parfaite”-jával azonosnak vagy ha­sonlónak tekinteni ? Petőfinek Lukácsy által fentebb idézett szavai közt egyetlenegy olyan szó található, amelyet valóban a kommunista tanokkal lehet, sőt kell kapcsolatba hozni — az „egya­ránt”. Ha a költő olyan társadalmat kíván, amelyben a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet, akkor az kétségbevonhatatlan és igen fontos bizonyítéka annak, hogy Petőfi Sándor a polgári forradalom előtt álló Magyarország elmaradott viszonyai között is el tudott jutni a kommunizmus eszméjének befogadásáig. Mindez azonban nem egyenlő azzal, hogy a kommunizmusnak éppen buonarrotiánus változatát fogadta volna el, még kevésbé jelenti azt, hogy egész forradalmi világnézetének legfőbb jellemzőjét találtuk volna meg ezzel a kommunisztikus kapcsolódással. Amikor tehát Lukácsy azt állítja egy franciául közölt dolgozatában, hogy Petőfi volt az egyetlen költő, aki művészi szinten tudta visszhangozni „a babeufi egalitárius kommunizmus eszméit”, a tájékozatlan külföldi olvasót akaratlanul is félrevezeti: azt a benyomást kelti benne, hogy költőnk verseket írt a kommunizmus eszméinek jegyében, holott közvetlen kommunista utalás csupán egyetlen Petőfi-vers egyetlen szavában talál­ható. Lukácsy is érezheti, hogy mindez kevés, s talán ezért igyekszik babeufizálni a „teljes egyenlőség” Petőfi idézett versében kétségtelenül polgári forradalmi tartalmú fogalmát. Mint ahogy más Petőfi-eszmék bionarrotizálását is megkísérli, így például több dolgozatá­ban hivatkozik arra, hogy mivel a „végső forradalom” eszméje Babeufék híveitől ered, s mivel ilyen eszme Petőfinél is található, ez a hasonlóságot-azonosságot bizonyítaná a két eszmerendszer között. Költőnk valóban, többször is, így a Lukácsy által idézett Az ítéletben is megjósolja az utolsó nagy csatát, mely után „a menny fog a földre leszállni”. Eléggé ismeretes azonban, hogy ez a messianisztikus mítosz az 1840-es években már

Next