Valóság, 1974 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1974-04-01 / 4. szám - VITA - FEKETE SÁNDOR: Petőfi és a kommunizmus (A költő világnézetéről)

VITA FEKETE SÁNDOR Petőfi és a kommunizmus A KÖLTŐ VILÁGNÉZETÉRŐL Miről vitázunk? A legutóbbi időben Lukácsy Sándor több tanulmányban is kifejtette azt a tételét, mely szerint Petőfi világnézete „fő vonásaiban és a lényeges pontokon buonarrotiánus típusú”.1 Mivel Filippo Buonarroti a babeufi kommunizmus rendszerbe foglalója, ez a tétel nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy Petőfi Sándor világnézetileg „fő vonásaiban és a lénye­ges pontokon” a Marx előtti kommunisták sorába tartozik, s azoknak is egy sajátos, szektás típusát testesíti meg. Elöljáróban talán nem árt tisztázni valamit. Mivel Lukácsy írásaiban főleg Pándi Pállal vitatkozik, szakmai körökben némelyek hajlanak arra, hogy csupán személyi disputát lássanak ebben az ügyben, mások egyszerűen a „Lukácsy vagy Pándi!” jel­szóval vélik kifejezhetőnek a nézeteltérések lényegét. Az ilyen meghatározás azonban félreértésekre vezethet. Először is: azt az elvi feltételezést foglalja magában, hogy a vita­tott kérdésnek csupán kétféle megközelítése lehetséges. Másodszor: akarva-akaratlan egy nevezőre hoz különböző méretű és értékű teljesítményeket, egy hatalmas anyagot felölelő, kétkötetes tudományos művel folyóirat-tanulmányokat vagy éppenséggel nép­szerű jellegű cikkeket állít szembe. Harmadszor: a vita leszűkítése két személyre elfedi azt a tényt, hogy az ismertebb Petőfi-kutatók közül csak Lukácsy hirdeti Petőfi világ­nézetét buonarrotiánus típusúnak, az ellentét tehát nem két kutató, hanem Lukácsy Sándor és a Petőfi-filológusok többsége között alakult ki. Ilyen esetben természetesen nem sokat számít, hogy hol a többség. A tényeket kell tehát megvizsgálnunk, hogv eldönthessük, mivel van dolgunk: újszerű tudományos fel­fedezéssel, amely e szempontból az egész eddigi Petőfi-filológiát hatályon kívül helyezi, vagy pedig egy módszerében és következtetéseiben egyaránt vitatandó hipotézisről. A bíráló szempontjairól Általában nem érdekes egy ilyen vita személyi háttere, ez esetben mégis ki kell térnem arra, hogy miért éppen most vállalkozom e disputára, amikor Lukáosy már korábban is hangot adott ilyen nézeteinek? Lényegében két fő okról adhatok számot: 1. az Irodalom­tudományi Intézeten belül kialakult munkamegosztás következtében életrajzi, és nem eszmetörténeti kérdésekkel foglalkozom, ez utóbbiak épp Lukáosy Sándor illetékességi körébe tartoznak; amíg a biográfia első kötetén dolgoztam, ilyen problémákkal nem is kellett érdemben szembenéznem. 2. Lukácsy Sándor első eszmetörténeti vizsgálódásait bizalommal és rokonszonvvel fogadtam, mert azokban a tiszteletet parancsoló anyagisme­ret új tények és összefüggések feltárásával párosult, s ezeket az értékeket a vitatható részletek sem csökkentették aggasztó mértékben.* A legutóbbi évekig tehát megeléged­hettem azzal, hogy fenntartásaimat csupán jelezzem, és várjak a készülő szintézisre, amely a költő világnézetét illetően nemcsak rögtönzésszerű ötleteket, hanem bizonyított uóteleket vonultat majd fel.8 Közben azonban megjelent az én első biográfiai kötetem, és nekiláttam a másodiknak- Itt már elhárithatatlanul szembe kellett néznem a kérdéssel, hogy valójában milyen „típu­sú” is Petőfi forradalmi világnézete. Most már nem függeszthettem fel a vitát az eszme- történeti szintézértelkészültéig, annál is kevésbé, mert Lukácsynak a Petőfi és Cabet című indító tanulmány óta eltelt nyolc esztendő nem volt elég az összefoglalásra, viszont a még be sem bizonyított tételeket elkezdte propagálni, kilépve a szakfolyóiratokból a nemzet­közi fórumokra és a hazai ismeretterjesztés porondjára.4 Talán azért, mert lelke mélyén maga is érezte, hogy csupán hipotéziseket terjeszt bizonyított tételek helyett, talán más okból, mindenesetre ezekben az új írásokban egyre kevesebb lett az ú] tény és adat, egyre inkább elszaporodott viszont az apodiktikus kijelentés, elmérgesedett a másokat ostorozó szenvedély. Megtörténhet persze, volt már rá eset a históriában, hogy az igazság képviselőjét megfosztják véleménye kifejtésének lehetőségétől s ezzel végletes indulatokra ragadtat­

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék