Valóság, 1974 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1974-06-01 / 6. szám - KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOKBÓL - Peter Brook: A Lear királyról - A közelmúlt művészeti áramlatai - angol szemmel

KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOKBÓL Nono mint zeneszerzők és Stockhausen mint technológus. Divatba jön még ezen kívül: az indián zene; Monteverdi és Schutz; Haydn; Berlioz, Wagner, Bruck­ner, Elgar; Satie és Messiaen; Tippett és Lutyens mint elhanyagolt brit mesterek; egy új brit nemzedék, amely szorosabb kap­csolatban áll a kontinentális és az amerikai áramlatokkal, Goehr, Maxwell Davies, Birtwistle, Man, Musgrave, míg Bennett és Williamson munkássága a dzsessz és kommersz fordulatok felé is kiterjed; elekt­ronikus zene, operettszínház. Kimegy a divatból: Vivaldi, Sibelius, Hin­demith, Vaughan Williams, Walton. A Ha­tok, ugyancsak kimegy a divatból Fricker, Searle, Hamilton és a „Cheltenham Sym­phony”. Művészet. Bevonul a nagyvárosi romantika New Yorkból és Liverpoolból, és hideg anarchizmussal kevert divatos felületessé­get hoz. Az underground a felszínre emel­kedik, és elismerik érvényes alternatív kul­túraként. A Beatles-mánia és a pop art eksztravagáns rossz ízlésbe torkollik, a mű­vészet teljesítménnyé válik. A hippi kom­munákból kikerülő termékek, kábítószeres ihletésű plakátok, valamint a Yellow Book [angol illusztrált folyóirat, 1894 — 97] és a dadaizmus esztétikájára emlékeztető hap­­peningek. Újra megjelennek a gyöngyso­rok, szakállak és szandálok, a nagymama ruhái és Beardsley-ért rajonganak. Az ele­gancia m­a nem elegáns. A stílusokat úgy mixelik, mint a koktélt. Minderre puritán reakcióként, az évtized végén megjelenik a Brutalizmus és a Minimalizmus, ,,a ke­vesebb — több” doktrínájával. Az olaj­­festék és az ecset helyébe a szintetikus festék és a szórópisztoly lép. Virágzik a szobrászat: Caro ihletésű, ragyogóan szí­nezett, piedesztál nélküli szerkezetek, fém­ből vagy üvegszálból. Divatba jön: Beardsley, Gaudi, Tiffany, Klimt, a preraffaelisták; Duchamp, John Cage és a dadaizmus; az ikonok, a Válto­zások Könyve, az indián művészet és min­den, ami ezoterikus; op art és pop art; a Braun (Németország) által beharangozott Plasztikus Kor és Sony (Japán, a japán dekoratív ízlés múlt század végi divatjának plasztikai visszhangja). A középkor-kultusz visszahozza a tölgy­bútort; az általános er­kölcsi felfogás a „csináld magad” elvét isteníti. Kimegy a divatból: Van Gogh, Gauguin, Moore, Sutherland, Rounault, Chagall — a romantikusnak vagy a pittoreszknek minden ünnepélyes formája. Irodalom és dráma. A zsebkönyv-forrada­lom, a televízió, különösen a klasszikusok­ból készült sorozatok kezdenek befolyást gyakorolni az olvasási szokásokra. A köl­tészet terén egyre jobban szétforgácsolódik a közízlés. Divatba jön: Shakespeare (négyszázéves évforduló), Marlowe, a bosszú-tragédia, a restaurációs vígjáték, a fekete komédia, Brecht, a kegyetlen színház (Marat­h Sade), Pinter, Albee, Osborne, Storey, Bolt, Shaffer, Frisch, Dürrenmatt, Oscar Wilde és később Noël Coward. Az észak-amerikai zsidó szexuális és pszichiátriai komédia: Roth, Richter, Feiffer, Bellow (Herzog) és Malamud. Heller: A 22-es csapdája. El­­erőtlenedettebb amerikaiak: Capote, Vidal, Barth, Updike, Mary McCarthy Csoportja. Látnokok: William Blake, John Clare, a preraffaeliták. Kábítószerélvezők Cole­ridge, De Quincey, Huxley, Hermann Hesse. Science fiction: Vonnegut, Asimov, Heinlein, Clarke, Lovecraft. Költők: Au­den, Betjeman, Plath, Larkin, Ted Hughes, Roy Fuller, Berryman. Konkrét költészet. Pop költők — Henri, McGough. Külföldiek közül: Jevtusenko, Borges, Neruda. A Pen­guin kiadású Ulyssesből rengeteg elkel, de kevesen olvassák. Ivy Cornton-Burnett, Iris Murdoch, Malcolm Lowry, Margaret Drabble, Frayn, Tolkien, Lewis Carroll, Wittgenstein, Chomsky, Hannah Arendt, Strukturalizmus, Lévi­ Strauss, Orwell ri­portjai. Kimegy a divatból: Rattigan, George Barker, Durrell, Tennessee Williams, Hen­ry Miller, Ionesco, Anouilh, egzisztencializ­mus. 1970-es évek Film. Nagy-Britanniába!* zsugorodik a stúdióterület. Amerikában a filmipar (és a kassza) felfedezi, hogy „a fekete szép”. Az erőszak pornográfiája és hosszú televí­ziós folytatások. Divatba jön: Pornó film­, maffia-filmek, pop film, underground film, politizáló fil­mek, nosztalgia. Kimegy a divatból: Új realizmus, cinéma­­vérité, kémek és titkos ügynökök. Anto­nioni, Godard (mint filmes). Zene. A zene összes fajtáihoz ténylegesen hozzá lehet férni a hanglemezen, magnó­szalagon vagy a rádióban (a BBC zenei programja), s ez annyit jelent, hogy az átfogó ízléshullámok helyére az egyéni spe­cializálódás és a rövidebb konjunktúrák lépnek. Divatba jön: Tippet mint Nagy öreg (Harmadik Szimfónia, 1972), Boulez mint karmester, Stockhausen mint guru, Nono helyébe Berio lép, a kemény felütéss a „posztweberni” avantgarde helyébe lágy

Next