Valóság, 1974 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1974-06-01 / 6. szám - KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOKBÓL - Peter Brook: A Lear királyról - A közelmúlt művészeti áramlatai - angol szemmel
KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOKBÓL Nono mint zeneszerzők és Stockhausen mint technológus. Divatba jön még ezen kívül: az indián zene; Monteverdi és Schutz; Haydn; Berlioz, Wagner, Bruckner, Elgar; Satie és Messiaen; Tippett és Lutyens mint elhanyagolt brit mesterek; egy új brit nemzedék, amely szorosabb kapcsolatban áll a kontinentális és az amerikai áramlatokkal, Goehr, Maxwell Davies, Birtwistle, Man, Musgrave, míg Bennett és Williamson munkássága a dzsessz és kommersz fordulatok felé is kiterjed; elektronikus zene, operettszínház. Kimegy a divatból: Vivaldi, Sibelius, Hindemith, Vaughan Williams, Walton. A Hatok, ugyancsak kimegy a divatból Fricker, Searle, Hamilton és a „Cheltenham Symphony”. Művészet. Bevonul a nagyvárosi romantika New Yorkból és Liverpoolból, és hideg anarchizmussal kevert divatos felületességet hoz. Az underground a felszínre emelkedik, és elismerik érvényes alternatív kultúraként. A Beatles-mánia és a pop art eksztravagáns rossz ízlésbe torkollik, a művészet teljesítménnyé válik. A hippi kommunákból kikerülő termékek, kábítószeres ihletésű plakátok, valamint a Yellow Book [angol illusztrált folyóirat, 1894 — 97] és a dadaizmus esztétikájára emlékeztető happeningek. Újra megjelennek a gyöngysorok, szakállak és szandálok, a nagymama ruhái és Beardsley-ért rajonganak. Az elegancia ma nem elegáns. A stílusokat úgy mixelik, mint a koktélt. Minderre puritán reakcióként, az évtized végén megjelenik a Brutalizmus és a Minimalizmus, ,,a kevesebb — több” doktrínájával. Az olajfesték és az ecset helyébe a szintetikus festék és a szórópisztoly lép. Virágzik a szobrászat: Caro ihletésű, ragyogóan színezett, piedesztál nélküli szerkezetek, fémből vagy üvegszálból. Divatba jön: Beardsley, Gaudi, Tiffany, Klimt, a preraffaelisták; Duchamp, John Cage és a dadaizmus; az ikonok, a Változások Könyve, az indián művészet és minden, ami ezoterikus; op art és pop art; a Braun (Németország) által beharangozott Plasztikus Kor és Sony (Japán, a japán dekoratív ízlés múlt század végi divatjának plasztikai visszhangja). A középkor-kultusz visszahozza a tölgybútort; az általános erkölcsi felfogás a „csináld magad” elvét isteníti. Kimegy a divatból: Van Gogh, Gauguin, Moore, Sutherland, Rounault, Chagall — a romantikusnak vagy a pittoreszknek minden ünnepélyes formája. Irodalom és dráma. A zsebkönyv-forradalom, a televízió, különösen a klasszikusokból készült sorozatok kezdenek befolyást gyakorolni az olvasási szokásokra. A költészet terén egyre jobban szétforgácsolódik a közízlés. Divatba jön: Shakespeare (négyszázéves évforduló), Marlowe, a bosszú-tragédia, a restaurációs vígjáték, a fekete komédia, Brecht, a kegyetlen színház (Marath Sade), Pinter, Albee, Osborne, Storey, Bolt, Shaffer, Frisch, Dürrenmatt, Oscar Wilde és később Noël Coward. Az észak-amerikai zsidó szexuális és pszichiátriai komédia: Roth, Richter, Feiffer, Bellow (Herzog) és Malamud. Heller: A 22-es csapdája. Elerőtlenedettebb amerikaiak: Capote, Vidal, Barth, Updike, Mary McCarthy Csoportja. Látnokok: William Blake, John Clare, a preraffaeliták. Kábítószerélvezők Coleridge, De Quincey, Huxley, Hermann Hesse. Science fiction: Vonnegut, Asimov, Heinlein, Clarke, Lovecraft. Költők: Auden, Betjeman, Plath, Larkin, Ted Hughes, Roy Fuller, Berryman. Konkrét költészet. Pop költők — Henri, McGough. Külföldiek közül: Jevtusenko, Borges, Neruda. A Penguin kiadású Ulyssesből rengeteg elkel, de kevesen olvassák. Ivy Cornton-Burnett, Iris Murdoch, Malcolm Lowry, Margaret Drabble, Frayn, Tolkien, Lewis Carroll, Wittgenstein, Chomsky, Hannah Arendt, Strukturalizmus, Lévi Strauss, Orwell riportjai. Kimegy a divatból: Rattigan, George Barker, Durrell, Tennessee Williams, Henry Miller, Ionesco, Anouilh, egzisztencializmus. 1970-es évek Film. Nagy-Britanniába!* zsugorodik a stúdióterület. Amerikában a filmipar (és a kassza) felfedezi, hogy „a fekete szép”. Az erőszak pornográfiája és hosszú televíziós folytatások. Divatba jön: Pornó film, maffia-filmek, pop film, underground film, politizáló filmek, nosztalgia. Kimegy a divatból: Új realizmus, cinémavérité, kémek és titkos ügynökök. Antonioni, Godard (mint filmes). Zene. A zene összes fajtáihoz ténylegesen hozzá lehet férni a hanglemezen, magnószalagon vagy a rádióban (a BBC zenei programja), s ez annyit jelent, hogy az átfogó ízléshullámok helyére az egyéni specializálódás és a rövidebb konjunktúrák lépnek. Divatba jön: Tippet mint Nagy öreg (Harmadik Szimfónia, 1972), Boulez mint karmester, Stockhausen mint guru, Nono helyébe Berio lép, a kemény felütéss a „posztweberni” avantgarde helyébe lágy