Valóság, 1975 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1975-03-01 / 3. szám - LITVÁN GYÖRGY: "Magyar gondolat - szabad gondolat" (Progresszió és nemzeti törekvések a század eleji Magyarországon)

16 LITVÁN GYÖRGY: „MAGYAR GONDOLAT — SZABAD GONDOLAT” Az SZDP sem jellegében, sem összetételében nem volt nemzeti párt. Fejlődése a század első évtizedében még az ,,elhatárolódás” szakaszánál tartott. Belső nyomás vagy szükséglet nem kényszerítette politikájának nemzetibb irányú felülvizsgálatára — ellenkezőleg —, a külső nyomást pedig sokkal kevésbé érzékelte, mint a prog­resszív értelmiség. Garami, a párt tényleges vezetője Magyarország 1848-ban és 1908-ban című cikkében kategorikusan szembeállítja egymással a „nemzet” és a „nép” fogalmát, s egyben világossá teszi, hogy az 1905—1900-as politika semmiféle revízióját nem tartja szükségesnek. Hiszen akkor ,,a magyar nemzeti ügyért már csak a magyar nemzet harcolt, a nép szembefordult vele, és a demokratikus refor­mok követeléséért szállott erélyesen síkra”.17 A Népszava egy ekkori szerkesztőségi cikke a legridegebben utasít el minden közeledést a „nemzet”-hez : „Újabb időben egyre sűrűbben nógatnak bennünket a nemzeti politikusok és újságjaik, hogy legyünk jó »hazafiak«...” A „haza”, magyarázza a lap munkás-olvasóinak, csupán a kivált­ságok takarója, amelyért „nincs okunk lelkesedni és vágóhídra vágyni”, s amely „a kiváltságokkal együtt el fog tűnni”. Addig pedig „csak tessék bennünket hazát­lan bitangoknak tisztelni”.18 Éppen ezzel a valóban önkéntes karanténba­ vonulással szállt szembe — nyom­ban az 1905—1906-os válság lezajlása után — a Huszadik Század magát szabad szocialistának nevező csoportja: Jászi Oszkár, Szende Pál, Rácz Gyula, Dániel Arnold és néhány társuk. Szende még 1906-ban tette közzé Önálló vámterület és osztályharc című úttörő tanulmányát, amelyben történelmi, gazdasági és politikai okfejtéssel bizonyította, Garamiékkal nyíltan is vitába szállva, hogy a magyar munkásság saját érdekében sem maradhat közömbös a legfontosabb nemzeti követelés, az önálló vámterület kérdésében — és általában a nemzeti érdekekkel szemben. Továbbmenve: „a nemzet­közi szolidaritás sohasem terjedhet odáig, hogy az egyik ország munkássága a másik jólétének érdekében saját jövőjét, haladását feláldozza”.19 A következő évben, Oross-Österreich és a magyar proletariátus című tanulmányában Karl Renner koncep­cióját szedi ízekre („annyira lojális, hogy császár nélkül még a forradalmat sem tudja elképzelni” — írja róla). Végkövetkeztetése így hangzik: „Ha tisztán a magyar proletariátus szempontjából vizsgáljuk a kérdést, a dinasztiával, tehát a Gross- Österreich eszméjének legerősebb támaszával való állandó szövetkezés reá nézve előnyös nem lehet. A helyzet 1905—1907-ben az volt, hogy a dinasztia saját érdeké­ből kifolyólag szolgálatot tett a proletariátus ügyének. Jogos és igazolt volt tehát a vele való együttműködés. De e tényből állandó szabályt alkotni : ezt a műveletet a logikában elhamarkodott indukciónak hívják.”20 1907-ben megváltozik a Huszadik Század egész arculata. A folyóirat az elméleti szociológiától határozottan — már-már a tudományos színvonal rovására — a magyar viszonyok feltérképezése felé fordul, s ezentúl nyíltan állást foglal a polit­ika fő kérdéseiben és áramlataiban is. Jászi formailag is átveszi a szerkesztést és a januári számban Az új Magyarország felé címmel ír programcikket. Ekkor már lemondott az új szocialista párt, az összes haladó erőket integráló szocialista mozgalom tervéről ; ellenkezőleg, azt tartja szükségesnek, hogy „a radikális haladás hívei differenciálód­janak : egy radikális polgári pártra... és egy intranzigens, forradalmi munkáspártra”. Ebből következően, itt már nem a szocializmus, hanem a jövendő radikális párt viszonyát vizsgálja a független Magyarország eszményével, „a magyar közéletnek ezzel az uralkodó gondolatával”. Jól látja, hogy „épp a magyar társadalom legelőre­­haladottabb rétege előtt ezt a gondolatot annyira kompromittálta az agrárfeudális­­klerikális reakció, hogy épp itt fog a leghevesebb ellenállásra találni az a felfogás, mely az új radikális párt egyik fő feladatának ezen eszme in integrum restitutioj át tekinti”.21 A jóslat beigazolódott. Jászi programcikkét, melynek végén már egyenesen radikális függetlenségi politikáról beszél, felsorolva ennek célkitűzéseit a nemzeti és a társadalmi élet minden területén, még konzervatív oldalról sem érték olyan heves támadások, mint amilyenek a kor két marxistának számító folyóiratában, a Szocializmusban és A munka szemléjében jelentek meg.22 Mindkettőt Diner­ Dénes

Next