Valóság, 1976 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1976-09-01 / 9. szám - SZÁZADOK - ZSIGMOND GÁBOR: Katona Lajos és az Élet köre
ZSIGMOND GÁBOR: KATONA LAJOS ÉS AZ ÉLET KÖRE kutatások, írja, „mai napság minden meddő spekulációt mind jobban kerülve, csupán az adatok kiderítésére és az ezekből nagy óvatossággal levonható következtetésekre szorítkoznak, és így mind kevesebbet elmélkednek az eredetek kérdéseiről”.48 Katona Lajos és főként Munkácsi Bernát következetes elvi álláspontja végül is korlátok közé szorítja a néprajzi irodalmat elárasztani készülő hazafiaskodó, többségében tudománytalan írásokat. Végül a velük tudományosan szemben álló, ugyanakkor igen művelt és jól képzett Kuun Géza tudomásul veszi az általuk képviselt iskola tényleges súlyát. Erről tanúskodik Kuun Géza elnöki megnyitója a Társaság 1897. május 11-i rendes közgyűlésén, ahol a szociológiai, antropológiai, demográfiai, etnológiai és etnográfiai kutatások együttes alkalmazásának fontosságára hívja fel a figyelmet. 10. Katona Lajos rövidre szabott életének (1910 augusztusában hal meg 48 évesen) egy kurta szakaszának tűnik az 1891 (az Élet megindulása) és 1896 nyara (Katona visszatérése a hivatalos néprajzhoz mint társasági titkár) közötti öt esztendő. Életrajzírója és munkásságának lelkiismeretes bibliográfusa, Császár Elemér — akinek jobboldali beállítottságát az idézet is érzékelteti — még rövidebb kitérőként mutatja be ezt a korszakot. Császár szerint ez az idő Katona „bűnbeesésének” kora, amikor idejét néhány „víg, mulatós, gondtalan” ifjú között töltötte. „Kevés volt köztük a fajmagyar — írja Császár — s azok is, mint katona, európai műveltségű emberek voltak, akik jól ismerték a külföld irodalmi és közműveltségi viszonyait, de mint a fiatalok általában, inkább csak annak legmodernebb jelenségeit, főképpen a skandinávokat, akik a múlt század utolsó negyedében divatba jöttek. Nem csoda, hogy az összehasonlítás a mi rovásunkra ütött ki... Csak az öreg Vajda Jánosban és a fiatal Kozma Andorban van igazi magyar poézis... Törekvésük nem volt hazafiatlan, de nem is gyökerezett a magyarságban: ami kultúránkban értékes volt, a százados múlt komoly munkáját nem tudták kellőképen megbecsülni.”49 Egészen más véleményen van egy 1905-ben közzétett írásában Szabó Ervin, aki így ír a Huszadik Század hasábjain: „Emlékezésünk szerint nálunk csak kétszer történt nagyobb szabású kísérlet, hogy általános jellegű modern revüet kapjon a magyar olvasóközönség. A 90-es évek elején nagyobbára fiatal írókból álló társaság megalapította az Életet, becsületes törekvéssel, hogy a Nyugat kultúrmozgalmaihoz kapcsolja vele közönségét. Az első folyóirat volt, amely a magyar közélet eseményeit a szociális és természettudományi világnézet álláspontjáról kommentálta és bírálta; az első, amely a külföld nagy tudományos, irodalmi és társadalmi mozgalmainak korlát nélkül nyitott tért.”50 Az Életet szerkesztő Katona Lajos pályájának és életművének értékelésekor az itt megfogalmazott tudományos és politikai elveket tartja a mércének a mai folklorisztika, így helyezi el a népköltészeti kutatások történetében Ortutay Gyula is.51 Az Élet évei nem kitérőt, nem epizódot jelentenek Katona munkásságában, hanem a magyar néprajz, művészetkritika, politikai publicisztika történetének egy jelentős állomását, a mai néprajzi kutatások egyik alapvető pillérét. Olyan tudományos erények izmosodnak meg ekkor, mint a párhuzamos magas szintű elméleti kutatás és a lelkiismeretes gyakorlati kutatás (terepmunka), a magyarság és a világ népeinek együttes néprajzi vizsgálata, a tudomány és a progresszív politikai mozgalmak kapcsolatfelvétele. JEGYZETEK 1 Hunfalvy Pál : Magyarország Ethnographiája. Budapest, 1876. 47. 1. 2 Vámbéry Ármin erről összegezően ir A magyarság keletkezése és gyarapodása című munkájának bevezetésében, megjelent 1895-ben, Budapesten. 3 Pulszky Ágost: A jog- és állambölcsészet alaptanai. Budapest, 1885. I. fejezet. A tudomány és tudományok. 3—16.1. 4 Halász Imre: Egy letűnt nemzedék. Budapest, 1911. 496—497.1. 5 Számos adatot közöl Kokas Endre: Az 1880-as évek irodalmi élete. Pannonhalma, 1930. 6 Justhról szóló könyvében részletes bibliográfiát is ad Pór Péter: Konzervatív reformtörekvések a századforduló irodalmában. Justh Zsigmond és Czóbel Minka népiessége. Budapest, 1971.