Valóság, 1976 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1976-09-01 / 9. szám - SZÁZADOK - ZSIGMOND GÁBOR: Katona Lajos és az Élet köre

76 zsír,MOND GÁBOR, KATONA LAJOS ÉS AZ ÉLET KÖRE mányos, hanem politikai értelemben is jellemző: az egyik oldalon a teljes magyar függetlenséget követelő Beöthy Leó, a másik oldalon a közös külpolitika „szürke eminenciása”, Kállay Béni áll. Az 1880-as évek közepén azonban már a néprajz körébe tartozó kutatásokban is a kezdeményezés abból a fiatal nemzedékből indul ki, amely önálló pályára ezekben az években lép. Az új kezdeményezések nemcsak új szellemű publikációkban és újonnan indított lapokban mutatkoznak meg, hanem a meglevő keretektől független szellemi körök és társaságok létrehozásában. 2. Az új szellemi körök elsősorban irodalmi és művészeti csoportosulások.­ Az Aka­démia, a Kisfaludy Társaság, az újonnan is konvencionális Petőfi Társaság ellenében jönnek létre ezek a körök, közöttük legjelentősebb Vajda János asztaltársasága az Otthon-kávéházban. Itt található az idős mester mellett Justh Zsigmond, Ambrus Zoltán, Komjáthy Jenő, Palágyi Menyhért és Lajos, Rákosi Viktor. Egy másik baráti társaságot az orosz és skandináv irodalom felfedezésének élménye és az urál­­altaji kutatásokban folytatott közös munka hoz össze, ide tartozik: Vikár Béla, Sármai József, Kunos Ignác, Munkácsi Bernát, Pápai Károly. Irodalmi kört hoz létre új folyóirata megteremtésével Kiss József, munkatársa lesz Kozma Andor, Kóbor Tamás, Alexander Bernát, Malonyay Dezső, Tolnai Lajos és Ignotus. Az egyes csoportosulások között nincs merev határ, kereteik esetlegesek, a résztvevők többsége valamennyiben járatos. Justh Zsigmond például a szellemi körök létrehozásának valóságos letéteményese lesz: még az ő javaslatára jön létre 1883-ban az arisztokrata fiatalság vitatársasága (Debating Society), amely hároméves tevékenysége alatt 67 összejövetelt tart, közöttük igen jelentős előadásokkal. Párizsi évei alatt Justh több jelentős és irányt adó szalon látogatója, ennek mintájára hozza létre Csáky Albinnéval 1890-ben a Műpártolók Körét. Czóbel Minkával, Feszty Árpáddal és Jókai Mórral együtt tervezi a Vasárnapi Újság átvételét és megreformálását kor­szerű művészeti lappá.­ 1890 körül újabb társaság kezd alakulni. A központi alak itt is Vajda János, mellette található Vikár Béla, Kunos Ignác, Bodnár Zsigmond, Kabos Ede, Bródy Sándor, Diner-Dénes József, Lyka Károly, Lenkei Henrik, Jancsó Benedek. Kap­csolatban áll a csoport a Párizsban élő Szomory Dezsővel és a Pécsett működő néprajzi érdeklődésű körrel, amelynek tagja lesz Hermann Antal és Strausz Adolf mellett 1887 végén a Grazból hazatérő Katona Lajos. A hivatalos irodalom, képzőművészet, tudomány, kritika és politikai publicisz­tika falain egyre erőteljesebben túlpezsdü­lő, szinte nap-nap után új tehetségekkel bővülő nemzedéki hullám kiforratlanságában, sokszínűségében, gondolati burján­zásában is lényegbevágóan közös vonásokat mutat. A legtöbb közös szálat irodalmi élményeik és ideáljaik jelentik, ennél lazább kötelék a képzőművészet (ez majd Nagybánya után válik jelentőssé), még inkább a zene (a népzene felfedezése és az új magyar zene megteremtése még másfél évtizedet várat magára). Olvasmányaik Tolsztoj és Turgenyev; Ibsen, Brandes, Ola Hansson, Laura Marholm, Knut Ham­sun; Schopenhauer és Nietzsche; Flaubert, Zola, Maupassant és Anatole France. Kortársai a B. Shaw és a Webb-házaspár által alapított fábiánus társaságnak, olvasói a narodnyik és anarchista írásoknak, a „tudatalattit” és „ösztönöst” kutató lélek­tannak és társadalombölcseletnek, első tisztelői a francia szociológiát megújító Durkheimnek. Nem elméleteik és következtetéseik azonossága köti őket össze, hanem a látásmód közössége. Programszerűen így ír majd erről az Élet első számában Lyka Károly: „Józanul, tudományosan lát, előtte nem libegnek álomképek, nincsenek víziói, művészete valóban az új tudománynak a festészetre alkalmazott formája. Boncol, kutat, okokat keres és hatásokat figyel meg, de kritika nélkül áll a­ természet elé, nem bírálja meg, vajon az, ami előtte fekszik, megfelel-e valamely esztétikai szabálynak; veszi azt, amint az neki kínálkozik. Sőt veszi azt minden véletlenségeivel együtt, e véletlenségeket is a dologhoz tartozó organikus részeknek tekinti. Ennek analógiája megvan a modern orvostudományban, mely nem ismeri el az »abnormis«, »beteges« elnevezések jogosultságát, hanem azokat is természeti ágensek rendes

Next