Valóság, 1976 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1976-02-01 / 2. szám - KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOKBÓL - Neal Ascherson: Nyugat-Németország városi gerillái
KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOKBÓL Meglehet, a közvélemény fölháborodik a rendőrség tehetetlenségén, de nemigen tart attól, hogy küszöbön áll a munkáshatalom. A KPD talán távlatilag érdekesebb formáció, a figyelem központjában a városi gerillák állnak. Első ízben 1970 májusában kerültek az újságok címoldalára, amikor Ulrike Meinhof vezetésével egy kis csoport fegyveresen kiszabadította a rendőrségről Andreas Baadert, és kimenekítette a Közel-Keletre. Vörös Hadsereg Csoport néven tértek vissza és tevékenykedtek az NSZK- ban. A következő két évben egymást érték az utcai lövöldözések, bombarobbantások és halálos merényletek. A csúcspont 1972- ben következett be, amikor a rendőrség országos hajszát indított ellenük. Júniusban egy frankfurti házban sebesülten fogták el Baadert, amihez a rendőrségnek könnyű harckocsikra volt szüksége ; ugyanebben a hónapban fogták el Hannoverben Ulrike Meinhofot. A rendőrség tudta, hogy a Csoport néhány tagja még szabadlábon van, de azt hitte, most már megtörte a fegyveres harci csoportok erejét. Kiderült, hogy tévedett. Egész sor kisebb börtönzavargás azt bizonyította, hogy a Csoport tagjai kapcsolatban állnak ismeretlen szimpatizánsokkal. 1974 folyamán az is nyilvánvalóvá vált, hogy a Június 2. Mozgalom néven ismert csoport sokat tanult a földalatti munkából és a fegyveres harcból, s most már ugyanolyan számottevő erő, mint a régi Csoport. A Június 2. Mozgalom régi ismerőse volt a rendőrségnek. Nevét egy diák, a berlini Benno Ohnesorg agyonlövésének dátumáról nyerte (egy hisztérikus titkosrendőr a perzsa sah látogatásakor ölte meg a diákot). 1971 óta tudtak a csoport létezéséről; kezdetben a Vörös Hadsereg Csoport kisegítőjeként működött; állítólag 100 000 márkát és fegyvereket kapott tőlük. 1971. december 4-én a rendőrség letartóztatta Georg von Rauch diákot, a csoport tagját, majd agyonlőtték. A Mozgalomnak tulajdonítottak egy sor bankrablást, majd 1973. június 4-én ismét a rémült közfigyelem középpontjába került: bejelentették, hogy „Ulrich Schmücker ellenforradalmárt és árulót kivégezték”. A holttestet megtalálták; kiderült, hogy a kivégzőosztag kezében volt Schmücker rendőrségi kihallgatásának jegyzőkönyve. Hajsza kezdődött a csoport tagjai után, de novemberben, amikor Holger Meins, a Vörös Hadsereg Csoport tagja a börtönben, éhségsztrájkja közben elszenvedett sérüléseibe belehalt, a Mozgalom von Drenkmann, berlini bíró kivégzésével válaszolt. A csoport utolsó vállalkozása, Peter Lorenz elrablása, majd öt fogoly kiszabadítása nemcsak a műszaki hatékonyság tökéletesedéséről tett tanúbizonyságot (például rövidhullámú adóvevők használata), de tehetetlenné tette a rendőrséget is. 6400 besúgás érkezett, mégsem tudtak rajtaütni a csoporton. Noha a Berlinből kivezető valamennyi utat ellenőrzik, a Drenkmann-féle gyilkosságnál használt kocsikat sem tudták azonosítani. Mi több, a rendőrség tudta, hogy küszöbön áll a túszrablás. Találtak például egy titkos üzenet-dossziét egy börtönben, ahol a Vörös Hadsereg Csoport tagjait őrzik, amely világosan utalt a túszrablásra. Lorenz elrablása védhetetlennek bizonyult. A rendőrség, emlékezve az Olimpia alatti véres eseményekre, elhatározta, hogy szabadon bocsátja a foglyokat, mert fogalma sem volt, hol találhatja az elrablókat. A különböző városi gerillacsoportok között bonyolullt kapcsolat áll fenn. Nem egyetlen hadsereg különálló osztagai csupán. De nem is teljesen önállóak és függetlenek. Sok az együttműködés, az átfedő tagság és átlépés a csoportok között. Meglehetősen nagyfokú az ideológiai és taktikai nézeteltérés közöttük. A Baader—Meinhof csoport Berlinben kezdte meg működését, azután kiterjesztette hatókörét az egész NSZK-ra, országos búvóhely-hálózatot, fegyverraktár- és jelzőszolgálatot épített ki. Ezen különböztek össze a, Június 2. Mozgalommal, amely megmaradt a nyugat-berlini Kreuzberg-munkásnegyedben. Kreuzberg, ahol rengeteg diák él, ahol kollektívák, kommunák és kis szociális projektumok működnek, már 1968 óta a militáns politikai akciók egyik központja. A Mozgalom Kreuzberget valóságos erőddé kívánta kiépíteni. Elhatározták, hogy „fölszabadítják” a kerületet, megnyerik a lakosság rokonszenvét; szenátorokat raboltak el, hogy kikényszerítsék az alacsonyabb közlekedési díjakat; rendőrjárőröket csaltak tőrbe; fölhasználták azt a sok lakást, amelyet szimpatizánsok ajánlottak föl búvóhelyül. Más volt a Vörös Hadsereg Csoport stratégiája, amely hadat kívánt üzenni a tőkés államnak, és országos publicitás révén akart példát adni fegyveres harcból a munkásosztálynak. Egyénenként azonban sok a hasonlóság a csoport tagjai között: jelenleg a Június 2. Mozgalom nyolc tagjára vadászik a rendőrség, ezek közül négy már elmúlt 30 éves. Általában a különböző csoportok ismert tagjainak korösszetétele nagyjából azonos a Vörös Hasereg Csoport tagjainak „érett fiatal” összetételével. Ez csak annyiban jelentős, hogy rávilágít: a tagok már meglehetős politikai tapasztalattal rendelkeznek, mielőtt csatlakoznak valamelyik fegyveres csoporthoz.